A körmeim a lábujjaimról estek le a 422 kilométeres dupla Ultrabalaton után. A sok száz kilométer futás közben annyi becsapódás éri a folyton izzadtságpárában dunsztolódó lábat, hogy az ujjpercek előbb elgyengülnek, majd bevéreznek. Korábban ez zavart, ezért a belilulókat inkább befestettem fekete lakkal. A vége ettől még mindig ugyanaz: a szaruréteg egy idő után egyszerűen leválik. Leveti magáról a körömágy. Egyszer láttam egy futót, akinek a leesett és színesre festett körmeiből készített lánc liftezett a nyakán. Én inkább egy kis üvegben gyűjtöm ezeket a fura ereklyéket. A Balaton körül hetet hagytam el. Nem ezek voltak az elsők, de különlegesek, mert jótékony cél érdekében áldoztam be őket.
Kérdés, persze, egy olyan ember, aki 39 éves koráig egy métert sem futott, miért és hogyan jut el a nulláról arra a szintre, hogy kilenc évvel később rekordidő alatt kétszer körbefussa a Balatont…
Erős Tibor vagyok. 48 éves és mindenben kitartó; 24 éve dolgozom egy ital-nagykereskedésnél, 25 éve ismerem a feleségemet. Mindössze kilenc éve futok – hat éve ultrázok. Bár a szakmámból kifolyólag – mert a gyártók a tenyerükön hordtak, és mindent megtettek, hogy az ő terméküket részesítsd előnyben – korábban elég zaklatott, világjáró, evős-ivós, bulizós életet éltem, mégsem egészségi okokból vagy túlsúly miatt kezdtem el futni. Szimplán a stresszt, a munkahelyi gőzt szerettem volna kiengedni, de főleg a lányom születése sarkallt arra, hogy változtassak magamon, jobb, nyugodtabb ember legyek.
Elmentem kocogni. Csak a kapun kilépve, a környéken. Egy kilométer, ha ment.
2015 végén megláttam egy kihívást. Mint egy isteni szikra, úgy jött velem szembe ez a hirdetés a neten: „Fuss 2016 kilométert 2016-ban!” Az napi kábé 5,5 kilométer. Annak azért mennie kell. Szép lassan belesodródtam, és elkezdtek növekedni a távok, nyáron már 1:38-as félmaratont futottam. 2017-ben, 2018-ban már jöttek a 3:33-as maratonik. 2019-ben szembejött egy újabb hirdetés, Maráz Zsuzsáé, aki három hónapos maratonfelkészítési csomagot ajánlott. Megvettem. Becsülettel követtem az utasításait, és láss csodát 3 óra 6 perc jött ki a 42 kilométeren, ami három hónap alatt ugrásszerű fejlődés. Azóta is együtt dolgozunk. A maraton után, 2019. október 20-án elindultam egy hatórás versenyen, hogy megnézzem, mi van 42 kilométeren túl. A megtett 75,3 kilométer és második hely után Zsuzsi azt mondta, aki maratoni felkészüléssel ilyen eredményt ér el, annak érdemes lenne az ultratávokban gondolkoznia.
2020-tól jöttek a száz kilométerek – zsinórban háromszoros országos bajnok lettem az évek alatt –, majd 2021-ben a legendás Korinthosz, a Szekszárd-Baja-Szekszárd közötti 161 kilométer. Pályacsúccsal nyertem 300 induló előtt.
Ezzel az eredménnyel azonnal kinyílt a kapu a legendás görög ultra verseny, a Spartathlon előtt. Az ultrafutók ikonikus versenyén Athénból, az Akropolisz lábától a Spárta főterén álló Leonidász király szobráig futsz 246 kilométert. Ezalatt háromezer méter szintkülönbséget teszel meg betonon, szekérúton, ösvényen. Olykor olyan útviszonyok közt, ahova nem tud se autóval, se kerékpárral követni a kísérőd.
A táv felére már annyira szétszakad a mezőny, hogyha valaki hirtelen szívmegállást kapna, nemhogy defibrillátorra, de még a kézi szívmasszázsra is kevés esély lenne.
2022-ben álltam rajthoz, de ez a verseny olyan mély nyomot hagyott a testemben és a lelkemben, amit éveken át hordoztam az agyamban. Egy éven át nyögtem, és nagyon nem úgy nézett ki, hogy valaha futok még olyan távot, mint az Ultrabalaton – duplát meg végképp nem.
The post Erős Tibor: Hét körmömet hagytam ott a Balaton körül first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24sport
