Krasznahorkai László a krumplievőknél Van Gogh műtermében című új festményéről posztolt drMáriás, amelyen a friss Nobel-díjas író egy szakadt, magányos kunyhóban lakó parasztcsalád vendége.

A művész már Picasso műtermében is alkotott, ahol Menczer Tamás a Sátánná vált Magyar Péterrel harcolt (akit legutóbb egy szovjet propagandaplakátra varázsolt a festő), korábban a Trump-kiállításán tartott tárlatvezetést, azelőtt pedig a szegény gázszerelőről és a nőnyivé növő aranyhalról írt mesét. drMáriás most A torinói ló című film hangulatát idézve mesélte el az örökké fújó orkánerejű szélben ülő család történetét, akik a poszt szövege szerint

Már azt hitték, hogy az égvilágon mindenki megfeledkezett róluk, amikor arra járt egy fura festő, bekéredzkedett hozzájuk, és megfestette őket, ahogyan este, egy tál gőzölgő krumpli körül ülve, eszegetve mégis boldogok. Mert együtt vannak. Mert az a kevés is olykor sok, szinte mindennél több.
A festő ekkor vette észre, hogy az asztalnál ül még valaki, aki nem családtag. Egy fekete kalapos férfi, aki a messzi távolból jött, de megértette őket. Egy író, aki anélkül, hogy beszéltek volna, átérezte az életüket. A hangjukat hallva, az arcukat, kezüket, otthonukat látva együttérzése mindinkább elmélyült.
A festő, miután befejezte a képét, elbúcsúzott. És hamarosan az író is, hogy ő is megfesse őket, azaz írjon róluk egy végítéletszerű filmet, melyben apa és lánya krumplit esznek végső kiszolgáltatottságukban, hogy a végén már azt se, s ne maradjon más, csak a végső kétségbeesés. Miközben fúj, egyre csak fúj az orkánerejű szél, melynek sosem lesz vége.

The post drMáriás a krumplievők meghitt asztalánál festette meg Krasznahorkait Van Gogh műtermében first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu