Sztrelcov 1937. július 21-én született Perovo városában. Édesapja asztalosként (majd a világháborúban a hírszerzésnél), édesanyja, Szofija Frolovna egy óvodában dolgozott. A kis Eduard hamarosan egyedül maradt az anyjával, miután édesapja a fronton megismerkedett egy másik nővel, és elhagyva a családját a háború után Kijevben telepedett le.
Szofija betegeskedett, de gyermeke eltartása érdekében kénytelen volt munkát vállalni a Frezer szerszámgyárban. Fia nem volt különösebben szorgalmas a tanulásban, ugyanakkor a futball nagyon érdekelte, és kifejezetten ügyesnek tűnt. Olyannyira, hogy a Frezer futballcsapatában már 13 évesen bemutatkozott, és amikor az együttes 1953-ban a Torpedo Moszkvával játszott felkészülési mérkőzést, az ellenfél edzője, Viktor Maszlov felfigyelt rá és szerződtette.
Eduard Streltsov in USSR national team. pic.twitter.com/N1uwLDf81P
— Футбол в стиле Ретро (@RarityFootball) January 20, 2018
Sztrelcov 1954-ben debütált a szovjet bajnokságban, ahol 17 évesen 24 mérkőzésen lépett pályára és 4 gólt szerzett. A következő évben ennél is jobban ment a játék, 22 bajnokin 15-ször volt eredményes, csapata pedig a 4. helyet szerezte meg.
Ez a fejlődést a válogatottnál sem hagyhatták figyelmen kívül, 1955. június 26-án mutatkozott be a szovjet csapatban. Nem is akárhogyan, egy Svédország elleni, stockholmi mérkőzésen az első félidőben mesterhármast szerzett, a Szovjetunió pedig 6-0-ra nyert. Következett egy India elleni csata és egy történelmi, 11-1-es siker – Sztrelcov ezúttal is triplázott, majd ugyan a szeptember 25-i, Magyarország elleni meccsen nem talált be (1-1), az év utolsó meccsén, a franciák elleni 2-2-es döntetlen alkalmával ismét eredményesnek bizonyult.
Olimpiai bajnok érem nélkül
Első négy válogatott mérkőzésen hét gól ért el, ami nem akármilyen teljesítmény. Miután formája nem ingadozott, a szakmai vezetés számolt vele a melbourne-i olimpián is, ahol 69 éve, 1956. november 24-én győztes gólt szerzett az egyesített német válogatott ellen (2-1).
A negyeddöntőben kicsit botladozott a szovjet együttes, amely hatalmas fölényben játszva csak 0-0-t ért el Indonézia ellen, de a két nappal később megismételt meccsen már 4-0-ra nyert.
A bejegyzés megtekintése az InstagramonФутбол старой школы (@old_school_sportsru) által megosztott bejegyzés
Az elődöntő aztán Sztrelcov diadalmenetét hozta, pedig Bulgária nagyszerűen küzdött, és a rendes játékidőben 0-0 volt még az állás. Ráadásul a szovjetek katasztrofális helyzetbe kerültek: a védő Nyikolaj Tyiscsenko és a csatár Valentyin Ivanov is súlyosan megsérült, és ugyan a pályán maradtak, a válogatott gyakorlatilag kettős emberhátrányba került (csere pedig még nem volt lehetséges ebben az időszakban).
A 95. percben ráadásul Ivan Kolev a bolgároknak szerzett vezetést. Ekkor jött Sztrelcov, akiről szuperlatívuszokban beszéltek a meccset követően. Előbb a 112. percben egyenlített, majd négy perccel a hosszabbítás vége előtt gólpasszt adott Borisz Tatusinnak (2-1).
Ezek után mindenki megdöbbenésére a Jugoszlávia elleni döntőben nem kapott helyet, Gavriil Kacsalin szövetségi kapitány ugyanis azt mondta, csak olyan csatárkettőst küld pályára, akik klubtársak, és jól ismerik egymást. Miután Ivanov sérülése nem jött rendbe, így Sztrelcov sem kapott helyet, helyettük a Szpartak kettőse, Nyikita Szimonyan és Anatolij Iljin jutott szóhoz.
A meccs 1-0-s szovjet győzelemmel ért véget, a gólt Iljin szerezte. Abban az időben az olimpiai futballtornán mindössze tizenegy érmet osztottak ki a játékosok között, így Sztrelcov hivatalosan érem nélkül maradt.
The post „A futball második életet adott nekem” – inkább elpusztították az orosz Pelét, semmint felismerték volna benne a zsenit first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
