A játszótér maga volt a szocialista paradicsom

Thumbnail for 2766658

Észrevétlenül bővült a Fortepan retrós fotóparadicsom: a Budapest köz- és játszótereit gondozó Főkert adott egy izmos válogatást az archívum számára. Ahogy azt sejteni lehet, dokumentációs célú képek ezek, művészkedésnek nyoma sincs, ráadásul semmi különös nem történik rajta, gyerekek másznak, felnőttek guggolnak, ülnek, állnak, a háttérben pedig a késő szocializmus idilli arca, az a fajta, amire az emberek gondolnak, amikor olyanokat mondanak, hogy

régen minden jobb volt!

(Vagy hogy „Kádár alatt jobb volt”, de ez messzire vezet.)

Naná, hogy gyorsan kiválasztottuk a legjobbakat a játszóterekről és a játékra is alkalmas közterekből! A fotók egyébként éppen azért erősek, mert nem akarnak semmit: egyszerűen csak megmutatják, hogyan ejtőztek a szülők (közben fél szemük a gyerekeken), hogy másztak, csúsztak és rohangáltak a kicsik, és úgy általában hogy nézett ki egy-egy játszótér a rendszerváltás előtt. A fotósok lubickoltak a feladatban, a legtöbb kép különösebb technikai és kompozíciós trükközés nélkül is olyan hangulatos, amilyenről a Hipstamatic-generáció csak álmodhat.

Fotók: Fortepan

Apropó, fotósok: a képarchívumot sajnos nem szövegezték túl, a legtöbb fotónál csak tippelni lehet, merre járunk, de talán nem is ez a lényeg. A szerzőkről sem tudni sok mindent, az összes kép Hlatky Katalin neve alatt fut; nyilván ő kezelte a gyűjteményt, nem ő készítette a képeket. Komlósiné Hlatky Katalin egyébként azóta is az egyik legnevesebb magyar tájépítész, igaz, a képek készültekor nem is volt a Főkert munkatársa (csak előtte, a hetvenes évek elején, illetve a rendszerváltás után), mégis köze volt minden nagyobb eseményhez köztérügyben.

Vagy éppen kisebbekhez. „Az első munkám a Kanizsai utcai óvoda kertje volt, éppen az, ahova most az egyik unokám jár. Az akkor elültetett fák ma már szép nagyok”emlékezett vissza pályájára a Főkert honlapján.

Az ész nélküli térburkolatok és fakivágások korában egészen üdítő őt hallgatni: sugárzik a szakértelem szavaiból. Íme, még pár mondat, változtatás nélkül:

„A FŐKERT legjobb kövezői voltak ott: a Hoffmann, Bere Sándor és Donkó Kálmán. Hihetetlen szépen burkoltak. A siklósi márványtól kezdve a bazaltig mindent be kellett építeni. Most már romokban hever ez a kert (a népszigeti Megyék kertjéről van szó – a szerk.), de még mindig felismerem azokat a részleteket. Ami lenyűgöző, itt és a gellérthegyi Jubileumi Parknál is, Krizsánné térlátása.

Lenyűgöző, hogy tudta 1967-ben, hogy mit hova kell ültetni ahhoz, hogy 50 év múlva is mutasson a park. Szerintem ezt csak a régiek tudták.

A nagyjaink, akikről olvashatunk: Peter Lenné, Mőcsényi Mihály… ennyire tudtak tereket alkotni, térben és időben. Ugyanezt lehetett látni a Megyék kertjében is. Krizsán Marcsi és Baraczka Kati járt ki művezetni. Őtőlük is jó sokat tanultam. Onnan kezdve, hogy hogyan kell bánni az emberekkel, egészen odáig, ha jön a termőföld, azt hová kell tetetni: a centrumba kell tenni, hogy a legrövidebb távolságon lehessen széthordani. Ha esetleg 10 méterrel arrébb tetettem le, akkor szétcincált a Szokolay. Volt modora, de sok mindent lehetett tőle tanulni!”

Egyfelől persze hátborzongató nézni a diplomatikusan fogalmazva mérsékelten EU-konform mászókákat és játékokat, másfelől a képek azt üzenik, hogy mintha harminc-negyven éve egyszerűen jobban bíztak volna a szülők a gyerekekben, mint most. Vagy ha nem is bennük, legalább abban, hogy nem törik be a fejük és el a kezük-lábuk rendszeres időközönként.

Maguk a terek pedig nem csak magyar viszonylatban számítottak menőnek. Lehet, hogy a szocialista tervgazdálkodás éppen nem volt garancia a kiegyensúlyozott büdzsével párosuló minőségre, de a köztér- és a parktervezés, -kivitelezés és -rendezés nagyon rendben volt, kifejezetten menő szakmának számított. A Fővárosi Kertészeti Vállalat éppen tavaly volt 150 éves. Most 6 millió négyzetméter zöldfelületet gondoz, a cég felelőssége az összes köztéri játszó- és sporttér, szökőkút, csobogó, ivókút. A képek születésének idején (a 70-es, 80-as években) például a kettes metró megállói és a Városliget jelentette a legnagyobb kihívást.

Sokat elmond, hogy az összes előbb említett beruházás kedvéért egy csomó fát elültettek, viszont egyet sem vágtak ki.

A nyolcvanas években a Főkert volt az egyik legnagyobb állami vállalat több ezer dolgozóval, ez pedig látszik is a képeken. Mutatjuk is őket időrendben, évtized szerint sorolva, ám kommentár nélkül, arra ugyanis semmi szükség.

1970–1979

1980–1989

Tovább a cikkre: A játszótér maga volt a szocialista paradicsom

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on LinkedInPin on Pinterest