Világszintű trendként hazánkban is egyre növekszik a természet, a vadvilág iránt érzett felelősség, egyre többen hajlandók személyesen is tenni a megóvásuk érdekében. Hasznos ez nagyon a vadon élő állatok védelmében például, hiszen több szem többet lát, több kéz többet tesz, a nyilvánosság pedig felbecsülhetetlen az egyes problémák napirenden tartásában, megoldásában. A segítő szándék és a laikus buzgalom ugyanakkor fordítva is elsülhet, gondoljunk csak a rejtőző őzgidák vagy a fészekből kiugráló madárfiókák kéretlen „mentésére”.

Védett állat és laikus ember

A szakmaiság hiánya gyakran szül népharagot épp azon szervezetek ellen, amelyek megfelelő szaktudással, átfogó stratégiával dolgoznak a természet és a védett fajok megóvásán. Ilyen volt a szeptember közepén lesújtó fecskevész, amikor a hirtelen hidegre és esősre váltó időjárás miatt százával, ezrével pusztultak a legyengült madarak.

Aki csak tudott, fecskét mentett, bár kevés sikerrel, ugyanakkor hatalmas civil lelkesedéssel. És épp ezekben a vészterhes napokban jelentek meg a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei a fenékpusztai madármentő állomáson, és elkobozták az ott tartott, ápolt madarak tömegét, köztük rengeteg, frissen odakerült fecskét. Hatalmas felháborodás kerekedett a közösségi médiában, hogy ezzel száz és száz madár pusztulását okozzák, ami természetesen nem igaz.

Sőt, mint Orbán Zoltántól, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivőjétől megtudtuk, az állomás évek óta a többszöri felszólítás ellenére sem biztosította a védett és fokozottan védett madarak tartására vonatkozó előírásokat, továbbá a szükséges engedélyek beszerzése is elmaradt. Így az illetékes kormányhivatal a törvényi kötelezettségének eleget téve rendelte el az állatok elkobzását, ilyenkor a nemzeti park munkatársainak a hatóság határozatba foglalt utasítása szerint kell eljárnia.

A szakemberek tehát a törvényesség betartása, az állatok védelme érdekében voltak jelen, a dolog egyetlen szépséghibája a szerencsétlen időzítés volt, épp a fecskepusztulás »kellős közepén”

– mondja a 24.hu-nak a szóvivő.

Ennek oka a jogszabályi háttér volt, ugyanis egy ilyen beavatkozás elrendelése hetekkel korábban történik meg annak érdekében, hogy a végrehajtásban érintetteknek legyen idejük felkészülni. Jelen esetben egy szeptember első napjaiban 16-ára időzített szemle elrendelésekor még senki nem tudhatta, hogy a kérdéses napon a Boris ciklonnak milyen hatásai lesznek.

Az eset és a mind aktívabb lakossági állatmentés jelensége indította el a gondolatmenetet, miszerint hogyan szabályozza a kérdést a jog, és mit mutat a tapasztalat? Köztudott, hogy védett állat tartása hatósági engedélyhez kötött, sőt, az esetleges visszaéléseket elkerülendő enélkül testrészeik, preparátumaik birtoklása is tilos. Hétköznapi példa: valaki erdei sétája nyomán megtalálja egy szarvasbogár fejét. Természetes úton pusztult el, az erre szakosodott lények eltakarítottak már belőle mindent, amit tudtak, a kemény fej azonban érintetlen. Mutatós darab, az ember hazaviszi, és abban a pillanatban, ahogy a zsebébe teszi, máris szabálysértést követ el.

És mi van akkor, ha felszedünk egy denevért a földről, dobozba, majd autóba tesszük, hogy elvigyük egy állatmentő szervezethez? Ha sérült sünt vagy védett madár fiókáját visszük haza, mert majd felerősítjük és elengedjük? Ezzel kerestük meg Dr. Bak Klára jogászt, az ELTE ÁJK oktatóját, Hanga Zoltánt, a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivőjét és Orbán Zoltánt.

Mit tehetünk és mit nem?

Kezdjük azzal, hogy a természetvédelem jogi kereteit egy 1996-os törvény adja meg, amely a természet védelmét általánosságban és mindenkire kiterjedő kötelezettségként (is) előírja. Ezen a, valljuk be, elég megfoghatatlan kategórián belül területeket és fajokat nyilvánít védetté több szinten a magyar jog, utóbbiak elképesztően hosszú listáját egy 2001-es miniszteri rendelet tartalmazza.

A természet védelme tehát általános kötelezettségünk, míg a védett fajokra, többek között tartásukra, hasznosításukra szigorított szabályrendszer érvényes. Ez adja meg a választ arra, hogy speciális engedéllyel nem rendelkező egyszerű állampolgárként mit tehetünk és mit nem a védett fajok egyedeivel

– magyarázza a 24.hu-nak Bak Klára.

Akit a szabályozás részletei érdekelnek, megtalálja a 348/2006. kormányrendeletben, mi a továbbiakban kétfelé bontjuk a kérdést: sérült vagy annak vélt állatot menhelyre viszek, illetve otthon gondozom. Laikusként mindkettő védett állat tartásának tűnhet.

Menthetünk, de nem gyógyíthatunk

Csakhogy a jogszabályok bármilyen merevnek is tűnnek, próbálnak alkalmazkodni a való élet kihívásaihoz, első esetben úgy, hogy fenti rendelet kivételt tesz az úgynevezett mentési szállításnál.

A szöveg teljesen egyértelműen megfogalmazza, mit ért alatta: „védelemben részesülő gerinces faj sérült, beteg vagy egyéb ok miatt szabad életre alkalmatlan egyedének életmentés céljából történő és ahhoz szükséges mértékű birtokban tartása, gondozása, belföldi szállítása, amely az egyed mentőközpontba való eljuttatásáig tart.” Ám, hogy kétség ne maradjon, a természetvédelmi jogra szakosodott szakember megerősíti:

a segítségre szoruló védett állatot is megfoghatjuk, dobozba, zsákba tehetjük és „magunknál tarthatjuk” mindaddig, amíg a megfelelő szervezethez eljuttatjuk.

Más kérdés, hogy adott egyed valóban sérült-e, és tényleg segítségre szorul-e – ezt laikusként nem mindig könnyű megállapítani, de erről a későbbiekben lesz még szó.

Az általunk vázolt második lehetőség, amikor mondjuk a legyengült sünt fogságban tartjuk, és megpróbáljuk feltáplálni. Puszta jószándékból, hogy aztán majd elengedjük, ám ez az eljárás már a jog betűibe ütközik akár magánszemély teszi, akár engedéllyel nem rendelkező szervezet. De nem kell a jog ördögét falra festeni, csak gondolkodjunk józan paraszti ésszel.

Annak a legyengült sünnek vélhetően állatorvosi segítségre van szüksége, illetve jó eséllyel azt sem tudjuk, mivel etessük. Ugyanez igaz a madárfiókákra, a helytelen táplálás az életükbe kerülhet.

A szükség törvényt bont

Utóbbi eset húzható rá egyébként a közelmúltbeli fecskevészre. A madarak olyan tömegben és olyan gyorsan kerültek életveszélyes állapotba, hogy megteltek a menhelyek, sokszor a szállítás is kivitelezhetetlen volt. Aki segíteni akart, tényleg csak magánemberként tehette, megszegve ezzel a védett faj egyedeinek tartási tilalmát.

Látszólag tehát szabályozatlan terület, mondhatni szürke zóna. Egyértelműen vis maior helyzetről volt szó, a rendkívül extrém időjárás a klímaváltozás következménye, senki nem számíthatott rá, és ezen a ponton jogilag is védhetőnek minősülhet:

A hivatkozott kormányrendelet szerint a természet védelme, a vészhelyzet elhárítása ugyanis közérdek. Minden körülményt figyelembe véve tehát: aki a havária idején fecskét mentett, azaz »engedély nélkül védett állatot tartott”, annak cselekménye értékelhető közérdekként

– mondja Bak Klára.

Ismét laikus megjegyzéssel tehát: a szükség törvényt bont, és a jogalkotónak ezt nemcsak elnéznie, hanem hosszú távon kezelnie is szükséges.

Az állatkert segít

Megkeresésünkre Hanga Zoltán is azt emelte ki, hogy védett állat engedély nélküli otthoni gondozása nemcsak törvénybe ütközik, hanem az állat számára káros lehet, hiszen szakértelem kell hozzá. A fővárosi állatkert Vadállatmentő Központja nyitvatartási időben szívesen fogadja a segítségre szoruló állatokat, de nagyon fontos: csak védett fajok egyedeit. Emellett telefonon tudnak információt adni egyéb menhelyi lehetőségekről.

A budapesti intézmény tavaly 2368 mentett állatot kezelt, ápolt, összesen 130 faj egyedeit, többségüket pedig gyógyultan vissza is engedte a természetbe. Az egész az 1980-as években kezdődött, amikor Becsei Anna, a madárház főápolója önként kezdett a bevitt, sérült madarakról gondoskodni. A volumen egyre nőtt, ahogy ennek híre ment, az utóbbi időben pedig a többszörösére emelkedett, amiért már külön szervezeti egységet kellett létrehozni – az említett központot.

Kivonuló szolgálatunk sajnos nincsen, de azokról a mentett állatokról gondoskodunk, akiket jószándékú magánszemélyek hoznak be, vagy a partner szervezetektől kerülnek be hozzánk

– fogalmaz lapunknak Hanga Zoltán.

Ennek persze megvannak a maga árnyoldalai. Klasszikus eset az őzike, a faj természetes viselkedése ugyanis, hogy a fiatal gida anyja távollétében meglapul a fűben, mozdulatlanságával próbálja megtéveszteni a ragadozót. A gyanútlan túrázó erre azt hiszi, hogy beteg, magával viszi, és ennél rosszabbat nem is tehetne, hiszen a gidának semmi baja, ámde így elszakították az anyjától.

Jeanne d’Arc, a megégett sün

Az állatkert őzeket már nem fogad, leggyakoribb vendégük a Magyarországon védettnek számító európai sün és a különböző denevérfajok képviselői. Ám nem mindegyiküknek van szüksége gondoskodásra, egyszer például bevittek egy teljesen egészséges sünt csak azért, mert az erdőszélen sétálgatott.

Egy sünnek nem kell kábeltévé vagy internet ahhoz, hogy jól érezze magát, nem szorul segítségre csak azért, mert találkozunk vele

– jegyzi meg a szakértő.

Ökölszabályként azt javasolja, hogyha egy vadon élő állat menekül az ember elől, esetleg menekülne, de rajta kívül álló okokból nem tud, akkor vélhetően nincs semmi baja, nem kell megmenteni. Amennyiben pedig mégis segítségre szorul, legyünk nagyon óvatosak saját biztonságunk érdekében, a kéretlen közeledésre ugyanis a legtöbb állat csíp, rúg vagy harap. Ha megfogtuk, tegyük egy csukható kartondobozba – a sötétség nyugtatóan hat rájuk –, vágjunk rajta nyílást a levegőnek, alkalomadtán vízzel is elláthatjuk, és vigyük a legközelebbi állatmentő állomásra.

Ősz lévén Hanga Zoltán külön felhívja a figyelmet, hogy a sünök szívesen vonulnak téli álomra a kertben összegyűjtött avar- és rőzsehalmok alá. Ezeket azonban némi szárítás után a tulajdonos gyakran elégeti, évről évre rengeteg kisemlős hal így máglyahalált – a szomorú jelenségről itt írtunk bővebben. Mindössze annyit kell tenni, hogy begyújtás előtt átforgatjuk a kupacot, és kitessékeljük az alatta szunyókáló sünt. Hanga Zoltán emlékezetes esetként említi, amikor egy így megsérült sünt vittek be hozzájuk:

nagyon komoly sebei voltak, a tüskéi mind leégtek, és mivel nőstény volt, Jeanne d’Arcnak nevezték el.

Rendkívül kemény fából faragták, a sünök általában is erősek, olyan horrorsérüléseket képesek túlélni, amelyekbe más állatok elpusztulnának. Jeanne is megmaradt, a rehabilitációja évekig tartott, de végül szabadon lehetett engedni.

Állatorvosi kérdés

Orbán Zoltán – aki a 2000-es évek elején a Jászberényi Állat- és Növénykert főállatgondozójaként a többi állatkert szakembereivel együtt részt vett az állatkertek és állatotthonok működését szabályozó rendelet kialakításában – azt hangsúlyozza, hogy a vadon élő állatok kíméletét alapvetően a természetvédelmi törvény szabályozza, de bizonyos helyzetekben az állatvédelmi törvény is vonatkozik rájuk. Ha valaki otthon készít vasszobrokat, kint hagyja a kertben, és azok elrozsdásodnak, az az ő baja. De ha védett, fokozottan védett állat a hozzá nem értés miatt sérül, elpusztul, az már a legkevésbé sem magánügy. Ezért lenne nagyon is fontos a vadon élő állatokkal foglalkozó menhelyek egységes, és a fenti két intézménytípuséval megegyező mértékben szigorú szabályozása, az ebben foglaltak ellenőrzése és betartatása.

A sérült, beteg, vadon élő állat gyógyító ellátása is magától értetődően állatorvosi, nem természetvédelmi kérdés

– emeli ki az MME szóvivője.

Az MME madár- és természetvédelmi szervezetként szerteágazó tevékenységeket végez immáron fél évszázada, de ezek közé nem tartozott és nem tartozik beteg, sérült vadon élő madarak, állatok gyógyítása, ami a profilukba nem illeszkedő állatgyógyászati és állatjóléti terület. Ettől függetlenül folyamatosan érkeznek hozzájuk ilyen jellegű megkeresések, és esetenként egyes személyektől, hozzá nem értő laikus csoportoktól számonkérés éri az egyesületet, amiért nem vállalja fel ezt a feladatot is.

Aki látta ezt a nyomort

Orbán Zoltán szerint nagyon tiszteletreméltó a segítő szándék és sokak lelkes hozzáállása, ám a természetvédelem fajmegőrzési szempontjából inkább az a kérdés: lenne-e érzékelhető negatív hatása annak, ha Magyarországon egyetlen egy madarat sem mentenének meg. A rövid válasz a nem, nincs ilyen madárfaj hazánkban.

Az egyedszintű mentés szakmai szempontok alapján a kihalás előtti utolsó lépés. Amikor egy madárfaj egyedszáma vészesen lecsökken, mondjuk néhány tucat párra, akkor ezeket befogják, a világ különböző, erre dedikált intézményeiben, például állatkertekben tartják, és mesterségesen tenyésztik. A szeptember közepén tapasztalt fecskehelyzetnek a természetvédelem egészének hatékonyságát tekintve viszont van, volt értelme. Úgy fogalmaz, ez egy érzékenyítő helyzet volt, tudtuk, hogy a fecskék a modern ember önző életmódja miatt pusztulnak:

aki látta ezt a nyomort, az jövőre biztos nem fog fecskefészket leverni.

Probléma abból van, ha a folyamat elszabadul, és aki csak akar, elkezd védett állatokat begyűjteni mentés címszóval. Ilyenkor a szakmai érvekre érzelmek és hit vezérelte válaszok születnek, a szabályozatlan keretek között, nem megfelelően végzett „madármentéssel” a természetvédelem ügye és végül maguk az állatok járnak rosszul.

70–90 százalékuk elpusztul

A példa kedvéért a hazánkban a lakott területeken is leggyakoribb 45 madárfaj összesen mintegy 30 millió egyedet számlál. Ezek évente 120 millió tojásnak, fiókának adnak életet, melyek közül a túlszaporodás megelőzése érdekében, a természet törvényei alapján 70–90 százalékának el kell pusztulnia. Tojásként vagy kikelés után, a ragadozók ténykedése vagy az időjárás nyomán, a lényegen nem változtat: 85–110 millió fióka nem marad meg az adott évben.

Ilyen mennyiséget »megmenteni” lehetetlen és értelmetlen

– hangsúlyozza a szakember.

A fecskeállományt sem rogyasztja meg hosszú távon egy-egy, a szeptemberihez hasonló helyzet, a baj az, hogy az emberi tevékenység hatására az ilyen extrém körülmények egyre gyakoribbak, miközben más tényezőkkel is komolyan veszélyeztetjük őket. A sorozatos KO-kból pedig egyre nehezebb felállni, itt írtunk erről részletesen.

Ezen a helyzeten azonban nem a kivitelezhetetlen és értelmetlen egyedszintű mentéssel, hanem életmódunk megváltoztatásával, fenntarthatóvá tételével, összességében a civilizációs ártalmak csökkentésével, megszüntetésével tehetünk csak érdemben. A sérült, beteg állaton persze az ember segíteni akar, ehhez az MME honlapján is talál információt, például a hivatalos mentőközpontok listáját vagy részletes útmutatót a fiókamentésről – sérült madár, valamint fecskevédelem témakörben.

The post Törvényt szeghet az, aki védett állatot ment? first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu