„Oké, dzsippel mentem, de mibe férjen bele harminc csirke” – Gáspár Beával beszélgettünk

Thumbnail for 3433129

Tényleg csendben leszel?

Győző: Én már fél éve csendben vagyok, én vagyok neki a sofőrje.

Otthon is csendben vagy?

Győző: Otthon is, főleg mióta ő lett a méltóságos Bea asszony. Szoktam neki mondani, hogy hallom, Bea, ebbe a hotelbe mégy bemutató főzésre, és kérdezem, hogy elmehetek-e vele, mert kétágyas lakosztályt kap. Nem gondoltam volna, hogy… érted, már húsz éve vagyok a piacon, 1999-ben kezdtem, és közel kétezer-hétszáz Romantic-turnét csináltunk, de 2019 a Bea éve volt. Rengeteget hakniztunk együtt, és nem tőlem kérnek autogramot, hanem tőle. Ő a hozsanna a magasságból, ő a nagyasszonyunk, tényleg ő az. Én, Gáspár Győző sosem gondoltam volna, hogy engem a méltóságos Bea asszony fog eltartani. Amikor elment a Konyhafőnökbe, csak legyintettem, hogy jól van, menjél, szerdán kezditek a forgatást, és pénteken úgyis kiesel, azt jössz haza. Így engedtem el őt, aztán 2017. április 4-én megnyerte a versenyt, és ha megnézzük az utóbbi két évet, hát én dobok egy hátast, hogy mennyi felkérést kapott. Jó esetben az van, hogy „Beácska, mehetek veled fellépni?” Én vagyok a sofőrje… ugye, Bea asszony?

Bea: Én vezetek, te az utasom vagy.

Győző: Az utasa vagyok. De nagyon örülök neki. Tizenhárom hónap kellett, hogy kinőjük magunkat, ennyi idő alatt rengeteg embert etettünk meg. Kirakjuk, hogy ekkor és ekkor lesz borvacsoránk, és 24 óra alatt eladjuk az összes helyet… ötvenöt székünk van, de hatvanra mindig felmegyünk.

Fotó: Neményi Márton

Az Instagramon mégsem számoltok be róla.

Bea: Részemről legutóbb egy fotó volt a vacsoráról, de csak azért, mert le volt fagyva a telefonom. Én csak főztem, és inkább a gyerekek meg a vendégek posztoltak.

Önjáró nevezetesség lettél. Eddig úgy ment, hogy van a Győzike és a Bea asszony, de a Konyhafőnök után ez megfordult. Zavar?

Bea: Figyelj ide, nekem soha nem volt kifejezett célom, hogy én mint Gáspár Bea olyasvalaki legyek, akit azért hívnak, mert ő a Gáspár Bea. Elégedett voltam azzal, hogy háziasszony vagyok, sőt: szerintem Isten is jó szemmel nézte mindezt. Örültem, amikor a gyerekekkel voltam, és a mai napig szeretek otthon lenni. Csak a gyerekek utálnak néha, hogy mindig a tévé előtt ülök. De engemet a tévé kikapcsol. Maradi ember vagyok, a telefont is arra használom, hogy telefonáljak. Nagyon sokat főzök, és ha ezt mind ledokumentálnám, akkor az egész Instagram arról szólna, hogy megint ezt meg azt főztem. Néha persze mégis lefotózom, de amíg kirakom, addig kihűl, mert sokat pötyögök. Módjával használom ezt a sok alkalmazást, például amikor az időm és az eszem is azt mondja, hogy tedd ki, te marha, mert mindenki kitesz minden szart, te pedig itt ülsz, és öt napja nem posztoltál semmit. Vagy mert Evelin mondja, hogy anya, ha többet posztolnál, több követőd lenne, és több felkérést kapnál.

Havi hány felkérésed van?

Bea: Pont annyi, amennyit meg tudok csinálni. Három-négy.

Hogyan készülsz rájuk?

Bea: Erre nem kell készülni. Többnyire látványfőzések vannak, és ezek igazán inspirálóak, mert ilyenkor az emberek azért jönnek, hogy az orruk előtt, pacekba főzzek nekik valamit. Kiállok eléjük, nem bújok el, és elvégzek minden munkát. Nyáron például voltunk egy helyen, ahol elkezdtem krumplit pucolni, és kérdezték is, hogy tényleg te fogod itt pucolni a krumplit? Mindent megcsinálok, mert nem büdös a munka, és mert van bennem bizonyítási vágy. Aztán volt egy másik rendezvény, ahova szintén mentünk, de képzeld, a séf nem engedett be a konyhába. Megcsinálta az összes kaját, mire odaértem, már minden kész volt. Vannak törzsvendégeim, akik észre is vették a különbséget, és nem győztem nekik szabadkozni, hogy gyerekek, ezt nem én csináltam. De a pasas csak nem engedett be a konyhába. Felnyitottam a grillsütőt, és olyan szúrós tekintettel nézett, hogy azonnal lecsuktam.

Győző: Pillanat, várjál, itt sem vagyok, de az volt, hogy Bea asszony nevével eladták a rendezvényt. Odamentünk, a Bea meg csak ült ott, mint egy díszvendég. El lehet rontani valamit, azért majd tartjuk mi a hátunkat, másért viszont nem tartjuk. Álljon ki mindenki maga, és mondja ki, hogy ezt nem a Bea főzte, hanem én, és azért ilyen ócska.

Bea: Ez főzés, és nem sikerülhet mindig minden, főleg ha ötven főre, nagy mennyiségben készítesz valamit. Más, mint amikor négy főnek csinálsz prémium minőségű ételt otthon. Nem biztos, hogy ugyanazt nagy mennyiségben is meg tudod csinálni, de a hibák azért kiküszöbölhetőek. 25 évnyi háziasszonyi rutinnal a hátam mögött nem ijedek meg a konyhai munkától. Szeretek hagymát pucolni, klopfolni. Mondjuk, panírozni utálok… ez az egy, amire nem lehet, mármint nehéz rávenni.

Szólsz a Győzőnek, és megcsinálja?

Bea: Nem. Vagy ritkán eszünk rántott húst, vagy az étteremben eszünk. Ha otthon rántott hús van, az ünnep.

Huszonöt évnyi háziasszonykodás során mekkora létszámú volt a legnagyobb családi ebéd?

Bea: Egyszer a Virág szülinapját ünnepeltük, akkor negyven vendéget vártunk, és el volt ájulva mindenki. Még a Győző öccsének, a Zsoltinak a felesége is odavolt, hogy „úristen, ezt egyedül főzted?” Mondtam, hogy igen, aztán azt is kérdezték, hogy hánykor keltem, és mondtam, hogy ötkor.

Mi volt a menü?

Bea: Főtt kukorica, fasírozott, töltött káposzta, rántott hús – de azt anyám panírozta –, natúr csirke grillen, zöldségekkel. A pácolást és a töltött káposztát már előző este megcsináltam, és már csak a kifőzések voltak. Sütit más készített, meg tortát is, de a főételeket én csináltam. A borvacsorákon sem az a nehéz, hogy sok emberre főzni.

Hanem? A tálalás?

Bea: Igen. És ennél meg is tudunk kicsit csúszni, mert az emberek szeretik látni, hogyan tesszük a tányérra a kaját. Megcsinálom a mintatányért, és vannak segítőim, akik az alapján dolgoznak. Koncentrálni kell, de nekem ez egyfajta euforikus állapot. Engem a főzés – sokakkal ellentétben, akiknek ez teher – boldoggá tesz. Hétvégén is kísérleteztem, csináltam egy olyan ételt, amit még soha. Egyszerű kis tészta volt, de új szintre emeltem: tettem bele kolbászmorzsát, elkezdtem felturbózni, és amikor Győző belekóstolt, mondta, hogy ne tegyek már bele sütőtököt, aztán mégis beletettem, és aztán mondta, hogy na, ez tényleg kellett bele.

A Konyhafőnök erősen megváltoztatta a főzéshez való viszonyodat?

Győző (beleszól): Nagyon!

A tiédet is?

Győző: Az enyémet is.

Bea: A műsor előtt jobban szerettem főzni, most kísérletezni szeretek jobban. Kitalálok dolgokat, bevásárolok hozzá, és megcsinálom. Csak új technikákkal nem kísérletezem.

Gáspár Bea

Fotó: Neményi Márton

Maradsz a fakanálnál?

(innentől csak Bea válaszol)

Van egy thermomixerem, ez krémleveshez meg szószokhoz elég jó. Kitchen Aid gépem viszont nincsen, annál csak olcsóbbak vannak, például egy ETA robotgép. Szeretem, mert darál húst, reszel mindent, és van egy marha nagy üstje, és három kiló liszttel is elbánik. Hozott Győző egyszer valami menő márkát, hallod, fél kiló liszttől kipurcant, mondtam is, hogy vigye vissza.

Hány éves voltál, amikor először főztél, és mit?

Kicsi voltam, és talán tejbegrízt csináltam először. Jártam a húgomért az oviba. Ő is édesszájú volt, meg én is, és amikor anyu nem volt otthon, akkor nem rendes kajára utaztam, hanem tejbegrízt készítettem. A tesóm örült neki, meg nekem is jó volt. Mindennel szeretem, nagy kedvencem kakaóval, fahéjjal. Meg a rántott húst is imádom, leginkább disznóból. Meg a hagymás rostélyost is. De figyelj, a főzés úgy kezdődött nálam, mint minden normális embernél: hogy utáltam. 19 évesen mentem férjhez, 20 évesen szültem. Nézzél már meg most egy 19 éves gyereket! Evelin 25 éves, de kényszer lenne neki háztartást vezetni, főzni, bevásárolni, eltakarítani, elpakolni. Ez egy teher.

Levágna, megpucolna egy csirkét? Te ennyi idősen már megtetted.

Az nem nagy dolog. Vagy igen?

A kopasztás büdös.

Nagyon sok lakodalom volt nálunk vidéken, és ilyenkor a család már csütörtökön összeül. A csirkéket levágták, az asszonyok lekopasztották, feldarabolták, aztán levágták a disznót is. Volt olyan, hogy száz tyúkot is levágott húsz asszony. Mifelénk, Nógrádban, ha nagy lagzi van, akkor a menyasszony és a vőlegény násznépe is már a szombati esküvő előtt napokkal beáll dolgozni. Nyújtottam én az öregekkel szerdán a tésztát, hogy szombatra kiszáradjon, és főzhessük a levesbe. Nagyon finom kaják voltak.

Van fix családi étkezés, amikor biztosan összeültök? Húsvét, vasárnapi ebéd, akármi?

Havonta kettő vasárnapot megpróbálunk összehozni. Négyen vagyunk ilyenkor. Evelinnek most nincs barátja, de ha lenne, és kompatibilis lenne, akkor ő is nyugodtan jöhetne. Vagy Virágnak. Nem kell, hogy mi kedveljük a palit, ő kell, hogy kedveljen annyira minket, hogy leül velünk.

Nem kell, hogy kedveljétek?

Nem élünk meg abból, ha mi kedveljük, és egyébként is: elsősorban a lányomat kedvelje. Volt már nálunk ellenszenves srác, de a lányunk szerette, és akkor mondtuk, hogy jobb nem beleszólni az ilyen dolgokba. Ha a mi kedvünkre választanának párt, akkor elgondolkodnék, hogy… Győzőnek persze az sem lenne jó, ha Londonból hozna herceget. Nehéz neki megfelelni. Neki Evelin még mindig Evelinke, Virágra meg úgy néz, meg úgy beszél hozzá, mint egy kislányhoz, mondja is mindig Virág, hogy apa, tizenhét éves vagyok, van bérletem, majd megoldom.

Neked is van bérleted? Úgy értem: a Győző egóját zavarja, hogy te önjáró nevezetesség lettél?

Azért nem zavarja, mert szeret annyira, hogy megengedje, hogy azt csináljam, amit szeretek. Amikor én „önjáró” lettem, anyagilag éppen a béka segge alatt voltunk, és tök mindegy volt, hogy ki hozza a pénzt, csak legyen. Fizessük be a számlát, legyen meg a kocsi biztosítása, legyen meg a casco.

Közös kasszán voltatok-vagytok, és sosem volt te pénzed meg én pénzem?

De. Kérdezte Győző anno, hogy „ezt már megint én fizetem?” Igen, Győző, te fizeted.

Miért mondtál igent a Konyhafőnökre? A pénz miatt? Jó ideje nem voltatok akkor képernyőn.

A Konyhafőnök producere volt a Győzike show producere, és tudta, hogy jól főzök, mert csomószor evett a kajámból. Felhívott a műsor előtt, hogy „téged hívlak először, indul a Konyhafőnök VIP, szeretném, ha odajönnél főzni”. Gondolkodás nélkül azt mondtam, hogy oké, de kérdeztem, hogy tudok-e majd úgy főzni, ahogy ott kell… mert ez teljesen más műfaj. Azt mondta, ne aggódjak, tudok majd tanulni a séfektől. Sosem gondoltam volna, hogy megnyerem a műsort, de amikor az utolsó hat közé kerültem, már elkezdett motoszkálni bennem, hogy jó lenne nyerni.

Kijöttél a többiekkel?

Igen, de volt egy beképzelt versenytársam.

Beképzelt volt, és lekezelő is?

Mindkettő egyszerre. Voltak olyan beszólások felém… a származásomnak szólt, és lenézően beszélt velem, hogy „mit keres itt ez a Bea?” De nem csak ez volt nehéz. A finálé felvételekor a műsorban szereplő hírességek mind a szintén döntős Kovács Kati öltözőjében tolongtak, és mondták neki, hogy „jaj, Kata, ezt neked kell megnyerned”, én meg ott ültem egyedül, és malmoztam. A szerkesztő erre azt mondta, hogy „basszus, neked senki nem drukkol, felhívjuk Evelint, szerinted eljönne drukkolni?” És Evelin el is jött a kutyájával. És nyertem. Pedig amikor megláttam a Kati tányérját, gondoltam is, hogy ha olyan az íze, mint a kinézete, akkor lehet, nem fogok nyerni. De közben azért azt is mondtam magamnak, hogy a második hellyel is boldog lennék.

Gáspár Bea

Fotó: Neményi Márton

Szoktak egyébként is megkülönböztetni azért, mert roma vagy?

Persze. De nem érdekel. Ha beszól valaki, akkor vagy leszarom az illetőt, vagy ugyanabban a stílusban visszaszólok, és akkor a másik fél általában fel van háborodva, hogy ezt hogy gondolom. Ugyanazt kaptad, szoktam mondani.

Büszke vagy a származásodra?

Miért ne lennék? Mondjál már nekem Magyarországon olyan elismert zeneművészt, aki nem cigány. Na jó, a Koncz Zsuzsa. De olyat, aki zenét ír, és elő is adja élőben, hanglemezminőségben, hát mondj már egyet, aki nem cigány. A mai világ már eleve arról szól, hogy elfogadjuk a melegeket, a transzneműeket, a leszbiket, a cigányokat meg valahogy nem akarják annyira elfogadni. Van olyan híres filmszínészünk, aki nem hajlandó erről beszélni, hogy ő is cigány.

Az ország lakosságának közel a tizede roma.

Több mint a tizede. Sokan tagadják.

Megéled, hogy cigány vagy?

Amikor figyelmeztetnek rá, akkor igen. Betört hozzám egy cigánygyerek a házba, és nagyon hangos elánnal kitessékeltem. Átugrott a kerítésen. Nagyon nagy a szegénység minálunk, és az ilyesmi gyakran megtörténik. Elfogják őket, aztán kiengedik őket, az elzárás pedig rontja a romák megítélését, cserébe a melóval nem feltétlenül értékelnek fel minket. A Győzike show-ban sem a munkát látták az emberek, pedig marha nagy hercehurca volt. Felkeltél reggel hétkor, tudtad, hogy kilencre már jön a stáb: fel kell öltözni, meg kell kávézni, elvinni a gyereket a suliba, aztán bevásárolni, hogy amíg forog a kamera, valamit összeüssek, hogy mire hazajön a gyerek, legyen kaja. Ez mindennap így ment, hétből öt napon át. Emellett azért csak sikerült gyereket nevelni is, bár a kicsit kicsit elcsesztük, nincs neki kötelességtudata, mert anno, amikor két-három éves volt, nem kellett mindig oviba mennie. Ha aznap jelenete volt, akkor otthon csücsült, és forgatott. Most meg már kamasz, és megmakacsolja magát, hogy nem megy suliba. Lehetetlenség megregulázni, annyira öntörvényű. Evelin viszont sosem hiányzott a forgatások miatt, még eltört gerinccel, merevítővel is járt suliba, és idegesítette, ha négyest kapott. Virág leszarja. „Nem gáz, hogy bukásra állsz?” – szoktam kérdezni. „Jaj, hagyjál már” – szokta válaszolni. Az Evelin meg a gimnáziumban is dicséretet, oklevelet kapott. Győző meg Virág kábé úgy áll hozzá, hogy csak a buli meg a haverok. Neki mindenki haver, annyi barátja van, mint égen a csillag. Pénteken ott ülnek a haverok a nappaliban… állandóan attól félek, hogy épségben legyen a konyhabútor, mire hazaérek.

Mire használja a konyhát?

Főz. Ő szeret velem főzni. Mosogatni nem szeret.

Van olyan konyhai meló, amit ki nem állsz?

Tűzhelyet nem szeretek takarítani.

Halat bontani?

Imádom! Nem szeretek szeletelt halat venni, csak egészben. Imádom a halat pucolni. Egyszer kényszerűségből anyósom rám dobta, hogy „itt az élő hal, holnap halászlé lesz belőle, és jó lenne, ha felszeletelnéd”. Nézem, tiszta pikkely. Azt meg kell először pucolni, de jól megoldottam. Most már elég jól értek hozzá.

A könyv receptjei hogyan álltak össze?

Az embernek van a tarsolyában saját recept, legyen az egy lecsó vagy egy töltött káposzta. Ezeket a kajákat mindenki másképp készíti el, de akkor is a sajátja a legjobb. Itt is így megy, hogy vannak a sztenderd, magyaros konyhából vett alapreceptek, és az van a könyvben, ahogy ezeket én magamévá tettem. Például tejfölt teszek a rántott hús panírjába, a töltött káposztába pedig szalonnát, kolbászt, és paradicsomosan csinálom meg az alapot. De itt vannak a személyes kedvencek is, például a tejbegríz.

Vagy a rakott krumpli. Grammra kimérve?

Nem, nem grammra. Megcsináltam egy alapreceptet, és amikor befotóztuk, jegyzeteltük a segítőmmel, hogy ebbe ebből most ennyi ment, abból meg annyi, és én döntöttem el, hogy az alaprecept legyen, vagy ez.

Hány napig főztetek – és tálaltatok –, hogy készen legyen a könyv?

Nyolc napig. Mindennap reggel kilenctől este nyolcig vagy kilencig. Volt olyan nap, hogy kilenc receptet főztünk le, meg olyan is, amikor csak sütiket csináltunk. Abból úgy négyet per nap.

Van a könyvben kifejezetten roma recept?

A babos tészta. Meg a bodak és a tyúkos káposzta. Az úgy van, hogy csinálsz egy pörköltalapot, amit elkeversz savanyú káposztával, aztán a káposztát behelyezed a tepsibe, a tyúkot meg darabolva rárakod, és be a sütőbe. A könyvben csirkecombbal csináltuk, mert nem volt tyúk.

Gáspár Bea

Fotó: Neményi Márton

A szüleidtől tanultál roma kajákat?

Nem.

Nem is volt cél, hogy ebben a könyvben jobban megmutasd a roma konyhát?

Nem. Tudod miért?

Honnan tudnám?

Mert szerintem nincs olyan, hogy autentikus roma konyha. Bárkivel leállnék ezen vitatkozni. Hazánk nincs, ennélfogva gasztrokultúránk sincs. Bárhová elmész, a cigányok az adott országnak a gasztronómiáját fordítják a saját szájízükre. Régen a muzsikus cigányok Mária Terézia udvarába is eljártak zenélni, és látták, hogy az úri népeknél mi dívik, és otthon próbálkozott az asszonyka ezekkel a fogásokkal. Megpróbálták lekopizni. De a csípőset, a paradicsomosat akkor is minden cigány szereti. Az indiai naan kenyér nálunk a bodak, ez a cigányok kenyere: élesztő, víz, liszt, só, és kész. Néha szódabikarbóna megy bele az élesztő helyett. A töltött káposztát is el lehet készíteni cigányosan, sok hússal. Ha megnézel egy oláh cigány konyhát, csak annyit látsz, hogy nagyobb darab húsokat használnak, és a paprika-paradicsom is nagyobb darabokban van az ételben. Nekem anyukám a húst mindig nagyon apróra vágta, de ha elmentünk oláh cigányokhoz, ott telefon méretű darabok voltak. Puhára, omlósra főzve.

Mindent megeszel, vagy van olyan kaja, aminek már a szagától is rosszul vagy?

A tv paprika. Soha nem eszem, mióta Virág megszületett. Beteg vagyok tőle, utálom. Lecsóban sem eszem meg, begörcsöl az epém, és hányok tőle. És az oregánó is, fúj. Ezért nem eszem soha pizzát.

Meddig tarthat ez az új karrier?

Nem tudom, remélem, még jó ideig. Bárhol kimondod, hogy a Bea konyhájára megyek vacsorázni, az nem ciki, mert az embereknek enni nem ciki. Ha pedig valakit azért ismernek el, mert megnyert egy nehéz gasztroversenyt a tévében, akkor az emberek szívesen esznek a főztjéből. Van pár igazán jól szituált vendégem is, akik olyan pöpecül néznek ki… és nekik sem ciki, hogy idejönnek. A gasztronómiával szintet léptem, és ennek köszönhetően a családom életében is. Sokan kérdezik, hogy miért nincs éttermem. Nemcsak anyagi okok miatt nincs, hanem mert nem akarok reggel hattól éjfélig ott lenni. Azt meg nem akarom, hogy egy helyet az arcommal adjanak el, ilyen franchise-osba bele sem mennék.

Általában komolyabban vesznek már, vagy azért akad még pár hely, ahol „Béja asszony” vagy?

Persze, hogy akad. Nemrég egy menümben volt csirkepörkölt. Elmentem a szomszédos faluba, ahol lehet kopasztott csirkét venni. Bemegyek, meglát a nő, elkezd ordítani, de kegyetlenül. Becsmérlően ordibált velem. „Nektek kell ez a csirke? Nógrádban eszik ezt a szar csirkét?” – de így, ordítva. Visszakérdeztem, hogy ez a csirke tényleg rossz-e, erre ő mondja, hogy „ezt neked kellene tudnod, te nyerted meg a versenyt”. Nem tudtam, mi a baja velem. Mondtam is anyámnak, hogy nem értem, mi a gond. Megkérdeztem a nőt, hogy miért kiabál, erre visszaszól, hogy „mert te is kiabáltál a tévében”. Erre mondtam, hogy azért engem megfizettek, de tovább is kérdeztem, hogy „neked viszont ki fizet, hogy így üvöltesz?”, mire közölte, hogy majd én. Hát, mondom, én ugyan biztosan nem fizetek egy rohadt csirkéért sem, ha velem így ordítasz. Én nem csirkespecialista, hanem csak egy egyszerű háziasszony vagyok. Otthagytam a nőt, vettem csirkét máshol. Annyira felháborodtam, hogy a neten kerestem a honlapját, de nem találtam. Oké, X6-ossal mentem, de mibe férjen bele a csirke. Harminc darabot akartam, szeretek túllőni a célon. Ez nem jó ám a cigányokban, hogy ha jön öt vendég, akkor tíznek főzünk. Ha jön ötven, akkor meg minimum hetvenre főzök, hogy ha valaki kér még, akkor legyen mit adni. Nekem például herótom van attól, ha be kell húznom fülem-farkam egy vendégségben, hogy mondjuk négyen ülünk ott, és csak négy szelet hús van kirakva. És ha én többet akarok enni, akkor mi van?

De fine dining esetén ez így megy.

Nem izgat. Egyesek a szemüket lakatják jól, én viszont az érzést szeretem, amikor jól vagyok lakva, és nem bírok többet enni. És ezt az érzést szeretem a vendégeknek is átadni. Szeretem az adagokat megadni, és nem szeretem a mütyür ételeket, hogy három pötty meg egy vonal van a tányéron, és döntsd el, melyikkel telsz meg.

Hány pötty a vacsorádon a csirkepaprikás?

Hát sok pötty. Megcsináltam miatta otthon egy próbatányért, de senkinek nem tetszett a comb a tányéron. Aztán elmentem Pesten egy olyan étterembe, ahol csirkepaprikás volt a menü, és kicsit fine dining stílusban. Nézem, hogy rakja ki a csirkepaprikást, és volt rajta mell, de csontos, egész. Ott elindult a gondolatmenet, hogy csirkemell kell, de csak nagyot kaptam, akkorát, hogy embert is agyon lehetett volna ütni vele. Egy fél csirkemell a csonttal együtt 40 deka volt. Elősütöttem az összes csirkemellet félig, megcsináltam egy pörköltalapot, lekrémesítettem thermomixerben, és abba raktam vissza sütési zsírral együtt a csirkemelleket, majd amikor kész lett a pörkölt, kivettük belőle a mellet, és láttuk, hogy még nem ugrott össze. Amikor a tányérra került, akkor feleztük le.

Három éve otthon azért könnyebb volt csirkepaprikást csinálni?

Persze, csak nem volt ennyi macera. A lányok szegények azért kerekek, mert szeretek főzni. Én is azért vagyok súlyosabb, mint kéne. Ha este nyolckor ennék valami sósat, de nincs semmi otthon, akkor begyúrom a sós ropogósomat, kisütöm, kilencre kész vagyok, és a filmet úgy nézem, hogy a meleg ropogós ott a kezemben.

Szesz?

Nem cigizek, nem drogozok, alkoholt is többnyire csak ünnepekkor fogyasztok. Ha valahova elmegyünk, én akkor sem iszom, mert én vezetek, de ha meglátogat otthon egy barátnőm, akkor vele igen. Vagy ha Evelin hazajön, és kérdi, hogy nincs-e egy jó rozé. Kiülünk a teraszra, egy-egy rozé lecsúszik. Vagy nyaraláskor pár gin-tonik.

Borvacsorán sem iszol?

Soha.

Gáspár Bea

Fotó: Neményi Márton

Te kitalálod a menüt, a sommelier meg hozza a borokat?

Igen.

Érezted már úgy, hogy nem vesznek komolyan a közös munka során?

Hát persze, de azért általában komolyan vesznek. Mindenkinek fontos a véleménye, szeretem is meghallgatni, azt pedig még a Michelin-csillagos séfek is tudják, hogy tudok főzni. Elmentem Széll Tamás vacsorájára, és megkérdezték, hogy kiérzem-e, mi van az ételben. És elmondtam.

Az ízlelésed jobb lett a főzés kapcsán?

Ki tudom venni, mi van az ételben, és meg tudom mondani, hogy mi fért volna még bele, vagy mi hiányzik belőle. Étteremben is meg szoktam mondani, ha valami nem frankó. Ettem nemrég egy sütőtökkrémlevest. Uramatyám, az milyen fos volt. Úgy hozták ki, mint egy gyümölcslevest: édes volt, és az állaga is olyan volt. Hát mondom, ez igazi nesze semmi, fogd meg jól. Minek tették elém? De tényleg, minek? Legyen már finom, amivel meg akarnak etetni.

Gáspár Bea szakácskönyve, a Bea konyhája a BOOOK kiadó gondozásában jelent meg október 28-án.

Tovább a cikkre: Nlcafe

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on LinkedInPin on Pinterest