Ha akkumulátorhulladék-feldolgozó cég jelenik meg egy településen, borítékolható a lakossági felzúdulás. Emlékezetes az Andrada Group esete, a céget hulladékfeldolgozó terveivel előbb Alsózsolcáról ebrudalták ki, azután Sóskúton fulladt botrányba a bemutatkozása. Az ellenkezést az üzemekkel kapcsolatos rossz tapasztalatok alapozták meg: határértéket meghaladó légszennyezettség, rákkeltő anyagoknak kitett dolgozók, a munkavédelmi előírások sorozatos megszegése, illegálisan tárolt akkumulátorhulladék, a környezetvédelmi előírások figyelmen kívül hagyása, halálos balesetek.
Eközben Magyarország öles léptekkel halad az Európa legnagyobb akkumulátorgyártója cím felé. A világ tíz legnagyobb akkugyártója közül öt már itt van, óriási kapacitásokkal épültek és épülnek országszerte. A méretek érzékeltetésére: a már teljes gőzzel működő, gödi Samsung SDI Magyarország Zrt. a tavalyi, bő 6 milliárd eurós árbevételével stabilan a tíz legnagyobb árbevételű magyarországi cég között van az Audi, a Mol és az MVM társaságában.
Veszélyeshulladék-termelés tekintetében pedig a 2022-es hivatalos adatok alapján a Samsung SDI volt a második, 35,1 ezer tonnával, megelőzve a Molt. 2022 óta a Samsung bővült, sőt tovább terjeszkedik a jövőben, tehát a gödi monstrum az ország első számú veszélyeshulladék-kibocsátója is lehet – vetítette előre Éltető Andrea, a HUN-REN KRTK Világgazdasági Intézet főmunkatársa. A Külgazdaságban megjelent cikkében azt taglalja, hogy
a magyar erőltetett akkumulátorosítás sajátos ismérvei miatt annak költségei és kockázatai magasak, és ha az eddigi gyakorlat nem változik, az okozott környezeti, egészségügyi és társadalmi károk közvetlenül a lakosság számára súlyosabbak lesznek a hasznoknál.
A meglévő törvényeket nem igazították hozzá az óriásira tervezett akkumulátor-iparág kihívásaihoz. Ahol pedig megfelelők lennének a szabályok, ott a hatóságok elnézőek, sőt maguk is szabályt sértenek a cégek érdekében. Az újonnan hozott kormányrendeletek nem a lakosságot, hanem a cégeket segítik – foglalta össze a problémákat.
Ebbe a sorba illik az akkumulátor-újrafeldolgozó üzemek létesítését érintő törvénytervezet, amelynek a parlamenti vitája a múlt héten kezdődött és a zárószavazásra vár. A szabályokat A pénzügyi közvetítőrendszert érintő és egyéb törvények módosításáról szóló salátatörvénybe foglalták bele, és – nem tudni, miért – A veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló törvényt egészítik ki velük.
Előbb kijelölik, aztán megvizsgálják
A tervezet definiálja az akkumulátor-újrafeldolgozó üzem fogalmát, és rögzíti, hogy ezek helyszínét az iparügyekért felelős miniszter, azaz Nagy Márton jelöli ki rendeletben. A kijelölés feltétele, hogy
- elvégezzék a külön jogszabály szerint kötelező, előzetes vizsgálatokat és azok ne azonosítsanak kizáró okot,
- valamint, hogy a helyszínen legalább egymilliárd forint teljes költségigényű építési beruházás vagy kármentesítési eljárással egybekötött építési beruházás valósuljon meg.
A miniszter döntését követően kezdődhetnek meg az egyes hatósági eljárások, így az üzem létesítéséhez szükséges környezetvédelmi eljárások – beleértve a stratégiai környezeti vizsgálatot –, valamint a hulladékgazdálkodási és más hatósági eljárások.
A javaslat szembemegy a meglévő környezetvédelmi jogszabályokkal és az alaptörvénnyel is, újabb elem abból a sorozatból, amely az ázsiai akkumulátorgyárak Magyarországra telepítésével elkezdődött – értékelték egybehangzóan a lapunk által megkérdezett környezetvédelmi és jogi szakértők a tervezetet. Az emberi életet és létfeltételeit – így különösen a termőföldet és hozzá kapcsolódóan a biodiverzitást – olyan módon kell védeni, hogy az a jövő nemzedékek életesélyeit biztosítsa és a visszalépés tilalmának általánosan elfogadott elvéből következően semmiképpen se rontsa – ez levezethető az alaptörvényből, és alátámasztják az Alkotmánybíróság határozatai is.
A tervezet alapján viszont megfordítanák a jelenlegi jogszabályokban foglalt intézkedési sorrendet, és elfogadása esetén előbb jelölnék ki az újrafeldolgozók helyszínét, utána következne csak a környezetvédelmi eljárások sora. A stratégiai környezeti vizsgálat ugyanis jelenleg az iparfejlesztési stratégia elfogadásához kell: fel kell mérni az összes szóba jöhető helyszínt, a rendelkezésre álló erőforrásokat (víz, energia, munkaerő, alapanyag, ártalmatlanító, hasznosító kapacitások stb.) és ezt nyilvánosan meg kell vitatni, ezt követően jöhet csak a döntés a stratégiáról, illetve a helykijelölésről. A sorrend megfordítása a szakértők szerint visszalépést jelentene az eddigi gyakorlathoz képest, hiszen jelenleg az alapján a miniszter, a stratégiai környezeti vizsgálat készítése során, minden olyan helyszínt meg tud vizsgáltatni, mely ilyen létesítmény befogadására alkalmas lehet, és ezekből választható ki a megfelelő. E szabályozás megváltoztatása környezetvédelmi szempontból biztosan nem szükséges.
Kihagynák a lakosságot
A Greenpace nyílt levélben követeli az országgyűlési képviselőktől, hogy ne támogassák a törvényjavaslatot, amely a szervezet szerint a hazai és nemzetközi joggal szembemegy, az akkumulátoripar egyik legyszennyezőbb iparágát segítené. Ha elfogadják a javaslatot, a nyilvánosság nem juthatna információhoz és nem szólhatna bele egy beruházás helyszínének megtervezésébe, hiába garantálják ezeket nemzetközi jogszabályok is. A javaslat azt is célozhatja, hogy megelőzze a helyi tiltakozásokat – írja a Greenpeace.
A törvényjavaslat sérti a környezetvédelmi jog társadalmirészvétel-alapelvét – mutatott rá Aujeszky Nóra Ilona, a Társaság a Szabadságjogokért munkatársa. A helyszín kijelölését közvetlenül a nemzetgazdasági miniszter végzi, sem szakmai szervezet, sem az érintett lakosság bevonását nem követeli meg a jogszabály. A lakosság kihagyása a gyár kijelölésének döntéséből sérti a Magyarországra is kötelező Aarhusi Egyezményt, ami a környezeti ügyekben a civilek információs, társadalmi részvételi és jogorvoslati jogairól szól, és az alapján az érintett nyilvánosságot tájékoztatni kell a beruházások terveiről és biztosítani kell „a nyilvánosság korai fázisban való részvételét, amikor az összes választási lehetőség még nyitott, és hatékony társadalmi részvétel valósulhat meg” – idézett az egyezményből. Azzal, hogy csak az üzem helyének kijelölése után történne meg a környezetvédelmi hatásvizsgálati eljárás (így a közmeghallgatás), nem valósul meg a „korai fázisban” való bevonás. A törvényjavaslat éppen azt jelenti, hogy az érintettek számára már nem nyitottak a választási lehetőségek, a miniszter már döntött az érintettek bevonása nélkül, az utána levő eljárások már csak kötelező körök – vezette le a szakértő.
Nagy Márton kettős szerepben
Paradox helyzet, hogy Nagy Márton az iparügyekért felelős miniszter, a tervezet szerint ő jelöli ki az akkumulátor-újrafeldolgozó üzemek helyszínét, egyben ő a kormány társadalmi párbeszédért felelős tagja is. Vagyis eljár a lakossággal történő egyeztetést kiüresítő jogszabály felhatalmazása alapján, miközben másik szerepkörében éppen neki kellene ügyelnie az egyeztetésre.
Az Aarhusi Egyezmény szerint ráadásul az érintett nyilvánosságot a „környezeti döntéshozatali folyamat korai fázisában, megfelelően, időszerűen és hatékonyan tájékoztatni kell”, a többi között
- a javasolt tevékenységről,
- a lehetséges döntések természetéről vagy a döntés tervezetéről,
- a nyilvánosság részvételi lehetőségeiről,
így még a döntésbe bevonás előtt tájékoztatási kötelezettsége is van a kormánynak. Társadalmi párbeszédért felelős miniszterként a nemzetgazdasági miniszternek ennek tudatában és ezzel összhangban kellene részt vennie a törvényjavaslat megalkotásában. Jelenleg az érintett nyilvánosság tájékoztatásáról sem esik szó a rendeletben, kérdéses, hogy a kijelölésről mikor és kitől értesülnének az emberek.
A lakosság bevonásának nincs értelme úgy, ha az eredmény már előre eldöntött. A társadalmi részvétel lényege, hogy a polgárok befolyással vannak a döntésre, a döntéshozók figyelembe veszik a hozzájárulásukat a döntés meghozatalához. Nem utólagos véleménynyilvánítás a szerepe az érintetteknek, hanem a döntés eredményére való, érdemi hatás. Az érintettek bevonásának a kijelölés előtt kell megtörténnie, ahogy a környezeti hatásvizsgálati eljárásnak is. Ezért mind a környezetvédelem, mind a társadalmi részvétel szabályait sérti a törvényjavaslat – összegezte Aujeszky Nóra Ilona.
Befektetők paradicsoma
„Favourable legal environment adapted to industry”, az iparhoz igazodó kedvező jogi környezet – a többi között ezzel kecsegteti a HIPA, a Nemzeti Befektetési Ügynökség, honlapján, az akkumulátoripari beruházókat. A befektetők számára valóban paradicsomi állapotokat kínálnak Magyarországon, és az utóbbi időkben hozott jogszabályokkal tovább lazítottak az előírásokon:
- 2023. április, kormányrendelet: a lakossági közmeghallgatás online is megtartható, az érintettek személyes megjelenése nélkül. A lakosok írásban tehetik fel kérdéseiket, a hatóság az ezekből kiválasztottakra válaszol, további reagálásra nincs lehetőség.
- 2023. szeptember, kormányrendelet: a szennyező üzemnek elég szerződést kötnie a környezetvédelmi hatósággal, melyben vállalja, hogy működését a jövőben jogszerűvé próbálja tenni és a szerződésben megadott idő alatt nem kell számolnia szankciókkal, sem bírsággal, sem tevékenységének felfüggesztésével.
- 2024. június, kormányrendelet: a másodfokú hatósági jogkört az Energiaügyi Minisztérium helyettes államtitkársága gyakorolja. Hatáskörébe tartozik az előzetes és környezeti hatásvizsgálatokat érintő, valamint az integrált környezethasználati, első fokú engedélyekkel szemben benyújtott fellebbezések elbírálása, és felügyeleti jogkörrel rendelkezik az első fokú környezetvédelmi hatóságok felett. Ezzel a kormány igyekszik a bíróság helyett az államigazgatáson belül elintézni, például, az akkumulátorgyárak környezethasználati engedélyeivel kapcsolatos pereket.
The post Nagy Márton döntheti el, kinek a közelébe telepítenek akkumulátorfeldolgozót first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
