A Fény utcai piac körül már reggel 9 óra után gyülekezni kezdenek a kormánypárti szimpatizánsok – pedig Orbán Viktor csak két óra múlva kezd beszélni a szomszédos Millenáris Parkban.

A Lövőház utca sarkán hamar ismerős alakot pillantunk meg, Tasó László fideszes parlamenti képviselőt Hajdú-Bihar megyéből. Kis csapat gyűlik körülötte, mosolyogva fog velünk kezet, amikor leszólítjuk. Aztán bemutatkozunk, erre óvatosan hátrébb lép.

Képviselő úr, mit gondol Orbán Balázs ’56-os gondolatairól?

Kérdezze meg tőle!

Ön mit gondol róluk?

Semmit!

Azzal hátat fordít, és ott hagy.

Közel hússzor szólítottunk le várakozókat a kormányfő beszéde előtti bő egy órában, és Tasó képviselő adta talán a legjellemzőbb választ. A megkérdezettek mintegy fele egyáltalán nem akart beszélni Orbán Balázs ’56-os gondolatairól, volt olyan hölgy, aki pedig kifejezetten a 24.hu-nak nem akart nyilatkozni róluk. Leginkább egy hosszú hajú, magyar zászlót vivő férfi ragadtatta el magát, amikor megszólítottuk és bemutatkoztunk.

Kísérgesd a szaros nadrágost, és akkor majd velük anyázzál, velem ne! Húzz a faszba!

Voltak finomabb elutasítások is persze. Egy hölgy azt mondta, olyan mélyek már az árkok, hogy „azokat ne ássuk tovább, fiatalember!”

Egy idősebb úr, aki kollégáját várta a Margit körúton, pedig úgy fogalmazott: „Engem semennyire nem foglalkoztat Orbán Balázs. Se ő, meg az se, amit mondott. Nagyon felfújták ezt az egészet.”

Hallotta, amit mondott?

Nem, csak azt, hogy felfújták. Az ő dolga, hogy mit mond, nem érdekel engem. Nem fontos, amit mond. Minek ebből ekkora ügyet csinálni?

Két jól öltözött, vászonkabátos, frissen borotvált fiatalember vár a Mammut2 bejáratánál. Ők is Orbán Viktor miatt jöttek, de nem akarnak mondani semmit. „Hallottunk róla, de nem néztünk bele, nem érdekelt annyira. Nem tudom, mit mondott igazán, nem is tudok róla mit mondani. Köszönöm!”

*

A kormányfő politikai igazgatója szeptember végén mondta azt egy vele készült interjúban, hogy

Pont ’56 miatt visszük azt a politikát, amit viszünk. (…) Pont ’56-ból kiindulva mi valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök csinált két és fél évvel ezelőtt. Mert felelőtlenség, mert látszik, hogy belevitte egy háborús védekezésbe az országát, ennyi ember halt meg, ennyi területet vesztett, mondom még egyszer, az ő joguk, szuverén döntésük, megtehették, de ha minket megkérdeztek volna, akkor mi nem tanácsoltuk volna. Azért, mert 56-ban az lett, ami lett. Mert megtanultuk, hogy itt óvatosnak kell lenni, és óvatosan kell bánni a nagyon értékes magyar életekkel. Azokat nem lehet csak úgy odadobni mások elé.

A gondolatmenet rengeteg kérdést vetett fel, október 23-ával, illetve az ’56-os forradalommal kapcsolatban. Felelőtlenség volt? Felesleges volt? Az a tanulsága, hogy meg kell adni magunkat, ha megtámadnak? És tényleg a béketárgyalás volt a célja a felkelőknek, ahogyan azt Orbán Viktor állítja? Hogy hangoznak ezek az állítások a forradalomra emlékezőknek, mi jut róluk az eszükbe?

Ezeket a kérdésekre kerestünk választ, miközben a gyülekező kormánypárti szimpatizánsok közé vegyültünk.

Akik közül többen egyáltalán nem akartak ezekbe a részletekbe belemenni – ám a 82 éves István szerencsére igen. A piac Retek utcai bejáratánál kezdtünk beszélgetni.

„Kezdjük azzal, hogy nem értettem az egészet. Azt nem értettem, hogy ekkora palávert vernek miatta. Amikor elkezdtek orbánbalázsozni, na, akkor utánanéztem, hogy mit is mondott. Nos, amit ön az előbb mondott, hogy ennek bizony az az üzenete, hogyha megtámadnak minket, akkor be kell feküdni, az egy korrekt összefoglaló szerintem. Ezt mondta ugyanis. De nem tudom, miért mondta, nem értem. Én is szeretném tudni. Hülyeséget beszélt, elszólta magát. Mindenhol van ilyen, ilyen a politika. Ezt le kell most nyelni. Nem normális, aki ilyet mond. Az se normális, aki ennek bedől.”

Ön szerint miért mondta?

Hülye, azért. Különben fogalmam sincs, miért. Nézze, már 82 éves vagyok. Vidéken éltem meg ’56-ot, egy kis sváb faluban. Tudom, emlékszem, milyen világ volt akkor. Egy politikusnak hogy nincs ennyi esze? Hogy a birsalmát összehasonlítja a kajszibarackkal? Felfogni nem tudom. Minek kellett? Ki kényszerítette? Megvezették? Csak tippelek.

És mit gondol arról, amit Orbán Viktor mondott? Hogy a forradalom célja a béketárgyalás volt?

Ugyan, szó se volt ilyenről. 14 éves voltam akkor. Az ország legyen szabad, ez volt a cél.

Várakozó hölgy a Mammut előtt. Megszólítjuk, gyorsan kiderül: nem rajong lapunkért, és akkor még finomak voltunk. Függetlenségünkre csak legyint.

„Tudja, mitől függetlenek maguk? Az igazságtól! Attól!”

Elmosolyodok. Mondom neki, hogy ez szellemes. Végül is beszélgetni kezdünk.

Nem örül az Orbán Balázs-ügynek, de azért mondani kezdi. „Hozzám minden eljut, ugyanis nézem a Hír TV-t. Ott minden híradót megnézek. A párom balos, ő a másik szobában nézi az ATV-t, de erről már nem is beszélünk, mert annyira ideges lesz, ha erről kezdünk beszélni, hogy egyszerűen nem hajlandó velem politizálni. Különben pedig az Orbán Balázst félremagyarázták. Valószínűleg rosszul fogalmazott, ennyi az egész. Nem így akarta volna mondani. De maguk, a nagy függetlenek, ugye, mindenbe belekapaszkodnak, mindent kicsavarnak. Végre valamit lehet a Fidesz ellen mondani, ugye? Itt a Magyar Péter, asszonyt ver, hazudik, áskálódik ellenünk, megnéztem az uniós beszédét, elképesztő volt! Látta?”

De mit akart vajon mondani Orbán Balázs? Ön rájött?

Kérdezze meg őt! Én aztán honnan tudjam?! De biztos nem azt, amire kifordítják.

*

Két középkorú, jól öltözött hölgy áll kicsivel arrébb a Szabó Magda sétány elején. Ők is várnak még a társaikra, mielőtt beljebb mennének.

„Azaz igazság, hogy amit én tőle olvastam, az alapján azt mondom, hogy az olyan nagyon nem cáfolható. Jó szándékúan mondta. Én őt nagyon tisztelem, nem hinném, hogy valaha is mellékvágányra futna.”

Az akkor helytálló, hogy ’56-ból azt tanultuk meg, hogy nem kell ellenállni?

Drágám – érinti meg a karomat az egyik hölgy – mit tudunk ellenállni, amikor itt vannak a szovjetek?! Mit tudtak azok csinálni?! Szétlőtték őket. Nem ez volt a lényeg abból, amit mondott.

Akkor mi?

Nézze, én nem tudom, hogy mit akart ezzel mondani Orbán Balázs, az egész környezetét nem ismerem annyira. Csak azt, amit a sajtó lehozott. Belement valami mondatfűzésbe, nem érdekes. Figyelmetlen volt.

*

Két középkorú férfi, Németh és Csányi úr a Millenáris bejáratánál. Várnak valakire, addig is szívesen beszélgetnek velünk. Nincs gondjuk a sajtóval, de amikor belekezdenénk az Orbán Balázs- sztoriba, kiderül: fogalmuk sincs, miről beszélünk.

Nem hallottuk.

Tényleg nem?

Esküszünk.

Németh úr hozzáteszi: „Ezeket azért én szelektálom, tudja, történelemtanár vagyok. Ezért sem hallgatok meg mindent, van sejtésem arról, mi hogy történt.

Orbán Balázs – tudják ki ő?

Valaki a Viktor mellett.

Arcra megvan?

Talán. Valami tanácsadó, nem?

Mi mást tehetnénk, előkapjuk a telefont, és felolvassuk az idézetet, hogy aztán nekifussunk a villámanalízisnek. Partnereink azonban óvatos duhajok, talán érzik, hogy vékony jégen járunk.

„Ukrajnát az akkori dolgokkal, ’56-al nem lehet összehasonlítani. Hogy jön ide Zelenszkij? Nem vonnék párhuzamot” – mondja egyikük.

Kis tanakodás után végül arra jutunk: az, hogy az ellenállás hiábavaló, nem egy tartható álláspont, főképp úgy – jegyzi meg a történelemtanár –, hogy a magyarországi história számtalanszor bizonyította ennek az ellenkezőjét.

Ott volt ’56, leverték, de mégis pozitívan hatott. Enyhébb diktatúra következett. Ha marad ugyanaz a keménység, akkor lehet, még több áldozat lett volna hosszútávon, mint a forradalomban lett.

Fekete Gyula kalapban várja partnerét, aki – derül ki a telefonból – még a Deák Ferenc téren van. Amíg ideér, bőven van idő. „Nem értek egyet azzal, amit Orbán Balázs mondott. Nem jó gondolat, nem jól mondta, de azért nem is úgy mondta, ahogy kiforgatták. Nem így képzelte.”

*

Utolsó, piros széldzsekis beszélgetőtársunkat a Millenáris bejáratáig kísérjük. Az idős férfiről kiderül, hogy nem hallotta, mit mondott Orbán Balázs, de azzal a véleménnyel határozottan nem ért egyet, hogy nem kell ellenállni. „Ez az ország százévente fellázad, ott volt Rákóczi, ott volt ’48, aztán jött ’56. Százévente megunjuk, és akkor nincs tovább! Ez egy ilyen ország. A nyugatiak nem is értik, hogy ilyen nagy dolog a szabadság. Én itt voltam ’56-ban. Tudom, miről beszélek. Lőttek ránk, nem féltem. Nem értem, miért nem féltem, de így volt.”

Lehet-e párhuzam ’56 és a mostani ukrán ellenállás közt?

Nem lehetséges, nincs. A magyar forradalomban nem volt üzlet. Az tiszta volt, egy gyönyörű tiszta ügy. Csak a szabadságról szólt, a diktatúra elsöpréséről. Ami Ukrajnában történik, az egy üzleti vállalkozás. Ukrajna feláldozza magát Amerikáért, miközben az ukrán nép nem is tud erről. Ha tudná, nem csinálná, nem lövetné szét az országát. Mert az egy nagyon szép ország.

*

A Publicus Intézet által készített reprezentatív kutatásából kiderült, hogy a kormánypárti szavazók mindössze 44 százaléka hallott arról, hogy a politikai igazgató szerint Magyarország Ukrajna helyében nem védekezne egy orosz katonai agresszióval szemben. Szintén a kutatásból derült ki, hogy a Fidesz szavazóinak jó részét is megzavarta a politikai igazgató nyilatkozata: csupán 19 százalék tarja elfogadhatónak a szavait, szemben 34 százalékkal, akik nem értenek egyet Orbán Balázs álláspontjával, 47 százalék viszont megtagadta, hogy véleményt nyilvánítson.

The post Fidesz-szavazó Orbán Balázsról: Egy hülye. Normális ember ilyet nem mond! first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu