A Grace klinika című amerikai sorozat kegyvesztett írója majdnem egy évtizeden át színlelte, hogy rákos, és más őt ért traumákról is hazudott. Először két évvel ezelőtt derült fény a megtévesztésre, nemrég pedig háromrészes dokumentumfilm-sorozat is készült erről Anatomy of Lies címmel. Ebben egykori kollégái és az őt lebuktató felesége beszélnek arról, a nő milyen messzire volt hajlandó elmenni annak érdekében, hogy elhitesse környezetével súlyos betegségét.

Minden egy hazugsággal kezdődött

Az orvos azt mondta: »Van valami, amiről beszélnünk kell. Kondroszarkóma… Még soha nem láttam ilyesmit, különösen nem az ön korában… Ez egyáltalán nem lesz könnyű menet”

– így jelentette be 2014 februárjában megjelent cikkében Elisabeth Finch, hogy a csontrák egy általában halálos kimenetelű formájától szenved. Az ehhez hasonló drámai megfogalmazás nem állt távol Finchtől, aki ekkor már ismert sorozatíró volt Hollywoodban: korábban a True Blood – Inni és élni hagyni néhány epizódján és a Vámpírnaplókon dolgozott.

Írói vénája tehát végig segítségére volt hamis története elmesélésében: az életért vívott harcként állította be, hogy orvosi utasítás ellenére is folytatta a munkát, „fájdalomcsillapítóktól eltompulva” ült a vágószobában, és betegen ötlötte ki a vámpír-vérfarkas hibridekről szóló párbeszédeket.

Igen, 7,5 kilót fogytam, kopasz voltam, szüntelenül hánytam, de továbbra is egyedül éltem. Még mindig pokolian makacs voltam.

Finch cikkének hatása nem maradt el, arra Shona Rhimes producer és forgatókönyvíró, a Shondaland nevű produkciós cég alapítójának munkatársa is felfigyelt, és bemutatta az írónőt az akkor 10. évadánál tartó A Grace klinika showrunnerének. Rhimes szimpatikusnak találta, így Finch megkapta álmai állását, bekerült a nagysikerű orvosi sorozat stábjába, ahol a forgatókönyvírás mellett producerkedett is nyolc éven keresztül.

Ilyen (nem) csak a tévében történhet meg

Pár évvel később Elisabeth Finch megírta saját történetének dramatizált változatát: A Grace klinika egyik szereplőjét ugyanúgy kondroszarkómával diagnosztizálják, ami miatt veszélybe kerül a karakter sebészi karrierje is. De a figura nem hagyja magát, és csodálatra méltó kitartással elhatározza, hogy legyőzi a szörnyű betegséget – ahogyan Finch is tette, legalábbis környezete ezt hitte róla.

Úgy tudták, Finch évek óta együtt él a rosszindulatú csontdaganattal, ami általánosságban véve a nála sokkal idősebbek betegsége. Sőt, ő az egyetlen, aki még életben van azok közül, akikkel együtt részt vett egy klinikai vizsgálatban.

A nő ugyanúgy bejárt dolgozni, sápadtan, kopaszon, kendővel a fején, miközben főnökei minden támogatást megadtak neki, hogy részt vehessen a szükséges kezeléseken és vizsgálatokon.

Amikor a sorozatban rákkal kapcsolatos témák merültek fel, mindig Finch hozzáértésére támaszkodtak, elvégre ő volt a terület szakértője, és előszeretettel használta ki a lehetőséget, hogy betegsége révén központi szerepbe kerüljön. Nemcsak a forgatókönyv egyes fejezeteiben élhette ki magát, tapasztalatairól rendre beszámolt az Elle és a The Hollywood Reporter hasábjain, illetve a Shondaland honlapján is, azon epizódok promóciójaként, amiken dolgozott. Emellett a közösségi médiában is kemény hangvételű bejegyzéseket közölt a rákhoz kötődő tapasztalatairól.

Aki tehát ismerte Elisabeth Finchet, nehezen tudott elvonatkoztatni a ráktól, mivel vele kapcsolatban mindig ez volt a fókuszban.

De úgy tűnt, a sors az élet más területein sem volt kegyes az írónővel. Az őt ért traumákról hol cikkeiben, hol ismeretségi körében számolt be.

• Sztorijai közül kiemelkedik, hogy bár orvosilag szinte nulla volt az esélye, mégis teherbe esett, és ezáltal szörnyű dilemma elé került, hogy elvetesse-e a magzatot, vagy a biztos halál tudatában felhagyjon a kezelésekkel, életet adva a babának. Az abortuszt választotta.
• Azt mondta, betegsége mellékhatásaként veseátültetésre volt szüksége – a pletykák szerint Anna Paquin Oscar-díjas színésznő volt a donor, akivel a True Blood – Inni és élni hagyni forgatásán barátkoztak össze.
• Állítása szerint az egyik legjobb barátját megölték a 2018-as pittsburghi antiszemita mészárlásban, és az FBI segítségével maga is részt vett az illető maradványainak összegyűjtésében, hogy a zsidó hagyományoknak megfelelően, egy napon belül eltemethessék a halottat.
• A bátyja – aki állítólag évekkel korábban bántalmazta őt – öngyilkosságot kísérelt meg, amely során olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy Elisabeth Finchnek kellett kimondania, kapcsolják le az őt életben tartó gépekről. Legalábbis az ő verziója szerint.

Arról, hogy a Finchcsel történtek feltehetőleg kitalációk, először ápolóként dolgozó, tőle éppen válófélben lévő felesége, Jennifer Beyer tájékoztatta Shonda Rhimest emailben, 2022 februárjában.

Kérem, ne engedje többé, hogy Finch elmesélje »a történeteit”, mert ezek más túlélők történetei

– állt a levélben.

Pár hónappal később jelent meg a Vanity Fair leleplező anyaga, amikor Elisabeth Finch környezetében már mindenki tudta, hogy megvezették őket.

Csavaros történet a kulisszák mögött

A Vanity Fair cikkéből kiderült: Finch viszonylag normális körülmények között nőtt fel.

Saját bőrén tapasztalta meg, milyen egy rákos személlyel együtt élni, mikor édesanyja megbetegedett. Ő később egyébkén felgyógyult. Ezt követően akkori főnöke révén került közelebbi kapcsolatba a daganatos megbetegedésekkel: a férfi édesanyját negyedik stádiumú tüdőrákkal diagnosztizálták, felesége pedig mellrákban szenvedett. Finch végig a család mellett állt, ott segített nekik, ahol tudott, amiért főnöke hálás volt neki, így szakmai előmenetelét is segítette.

Amikor Finch előállt saját rákdiagnózisával, azt mondta, azt egy térdprotézis-műtét után vették észre. A gerincében lévő daganat olyan nagyra nőtt, hogy a műtét a bénulás kockázatával járt, ezért azonnal kemoterápiára volt szükség – fogalmazta meg egy korabeli írásában. Teljesen azonosult a saját maga által kitalált szereppel: kopasz volt, és kötést viselt azon a helyen, ahol a kemoterápiához használt port helyének lennie kellett volna.

Még az is lehet, hogy egy legódarabot ragasztott a mellkasára

– mondta utóbb egy munkatársa.

A stábtagok néha hallották, ahogyan a mosdóban öklendezik, de akárhogy kérték, hogy menjen haza pihenni, Finch ragaszkodott ahhoz, hogy marad dolgozni.

Finch távol élő édesanyjának feltett szándéka volt, hogy Los Angelesbe menjen segíteni lánya gondozásában, Finch azonban mindent megtett, hogy távol tartsa őt, arra hivatkozva, kibírhatatlanok a szülei. Eközben orvos bátyja, Eric szeretett volna konzultálni testvére kezelőorvosaival, de Finch ezt is megtagadta. Az unokatestvére elmondása szerint a családban mind felnéztek a betegségét méltósággal kezelő, függetlenségét végsőkig megőrizni akaró nőre, és igyekeztek minden időt kihasználni, amit vele tölthettek, akármilyen rövid időközökre láthatták.

Fiktív kórtörténete nemcsak abban segített Finchnek, hogy megkapja az álommelóját, hanem állítólag abban is, hogy megtarthassa. A dokusorozatban több korábbi munkatársa felidézte, hogy mikor A Grace klinika showrunnert váltott, és az új vezető író, Krista Vernoff szelektált a meglévő írók között, Finch elsőre nem ment át a rostán. Állítólag egy munkatársa állt ki mellette, mondván, „a nő szó szerint a munkájának él”, mások elmondása szerint a vezetőség lépett közbe, nehogy kirúgják a betegségére való tekintettel.

A rák miatt más kiváltságok is megillették őt a munkahelyén, például kényelmesebb székben ülhetett, mint a többiek, és jobban odafigyeltek rá, amikor beszélt, nem merték őt félbeszakítani.

Mindannyian toleránsak voltunk vele, mert azt hittük, haldoklik. Bármely szava lehetett volna a legutolsó is

– mondta az egyik író.

Munkatársai úgy emlékeztek, Finch állapotának rosszabbodása gyakran egybeesett az általa jegyzett epizódok forgatókönyvének leadási határidejével. Ilyenkor általában egy felettese vette át tőle a munkát, de Finch kevés hajlandóságot mutatott, hogy viszonozza a neki tett szívességeket.

Néha hetekre szabadságot vett ki, hogy klinikai kísérletekben vegyen részt Floridában. Ilyenkor egy ottani barátjánál szállt meg, állítólag ő fuvarozta őt a kórházba, ahonnan Finch néha posztolt is közösségi oldalára, de azt sosem engedte, hogy bárki ott maradjon vele a kezelések alatt. Ezt azzal magyarázta, nem akarja, hogy bárki, akit szeret, része legyen a rákkal kapcsolatos emlékeinek.

A vég kezdete

Egy alkalommal Elisabeth Finch hat hét szabadságra ment, hogy befeküdjön egy mentálhigiénés klinikára, mert – mint mondta – poszttraumatikus stressz szindrómája lett a pittsburghi merénylet után. Itt ismerte meg az ötgyerekes, elvált Jennifer Beyert, aki a férje által elkövetett fizikai, szexuális és pszichés bántalmazás következményeként került olyan rossz állapotba, hogy kénytelen volt hónapokra bevonulni az intézménybe. A két nő hamar közel került egymáshoz, Finch barátsága sokat segített Beyernek a felépülésben, utóbbi erről a Vanity Fairnek részletesen beszámolt.

Kapcsolatuk azután is tovább épült, hogy mindketten elhagyhatták a klinikát. Finch a válóper során óriási támasza volt újdonsült barátnőjének, és akkor is mellette állt, mikor utóbbi férje öngyilkos lett. Beyer és ismerősei úgy érezték, nem tudnak elég hálásak lenni, hogy egy elfoglalt, hollywoodi író ennyit foglalkozik egy kansasi anyukával; mintegy megmentőként tekintettek rá.

Az írónő ekkor már hazugságok hálójában élte mindennapjait, más-más verzióval állt elő a munkahelyén. Már otthon is hazudozott, még Beyernek is, akinek időközben megkérte a kezét. Nem akartak sokat várni az esküvővel, hogy Finch minél hamarabb örökbe fogadhassa Beyer gyerekeit. A nő továbbra is fenntartotta a látszatot, de Beyer egyre gyanakvóbb lett. Hamarosan bizonyítékokat talált arra, hogy felesége a pittsburghi merénylet idején a barátaival szórakozott, és hogy valószínűleg nem kapott kemoterápiás kezelést. Ápoló lévén hamar feltűntek neki az árulkodó jelek.

Amikor számonkérte Finchet, ő csak néhány füllentést ismert be, és a következőkben azon dolgozott, hogy mindenkit elmarjon a felesége mellől, beleértve a gyerekeit és a terapeutáját is.

Beyer számára később világos lett, hogy a vele történt szörnyűségeket – a férje révén elszenvedett kegyetlenkedéseket és a férfi öngyilkosságát – Finch úgy adta elő, mintha azokat saját bátyjától szenvedte volna el. Sőt, azokat még A Grace klinika egyes történetszálaiba is beleszőtte.

Beyer eleinte hitt abban, hogy a házasságuk megmenthető. Ennek érdekében elmondta Finchnek, hogy nem tud hazugságban élni, és összeállított egy listát, hogy feleségének kiknek kell elmondania az igazat. Finch húzta-halasztotta a vallomástételt, ám amikor kifogyott a kifogásokból, néhány embernek beismerte a hazugságait:

• nem volt rák,
• nem ölték meg a barátját Pittsburghben,
• nem volt életmentő abortusz,
• de ahhoz ragaszkodott, hogy bátyja – aki elmondása ellenére nagyon is életben volt – bántalmazta őt.

A bátyja öngyilkossága olyan drámai történet volt, ami akár A Grace klinika egy cselekményszála is lehetett volna. És valóban: sok évvel azelőtt volt egy epizód, amelyben a főszereplő, Meredith felidézte édesanyja öngyilkossági kísérletét

– mondta el Kiley Donovan író a dokumentumfilm-sorozatban.

Donovan „trauma vámpírként” jellemezte egykori kollégáját, aki az ő életéből is elsajátított egy szörnyű élményt: miután megosztotta vele, hogy a biológiai apja megerőszakolta az anyját, Finch A Grace klinikába is beleírta a sztorit. Ezzel elvette tőle az esélyt, hogy kitalálja, ő szeretné-e elmesélni ezt a történetet.

Hamarosan szélesebb körben is elterjedt, hogy Finch évekig hazudott.

Tíz éven keresztül abban a hitben éltünk, hogy a barátunk meg fog halni. És aztán bizonyos értelemben meg is halt. De olyan módon veszítettük el, amire biztosan nem számítottunk

– fogalmazott egy barátja.

Másikuk rámutatott, miért nem kérdőjelezte meg soha senki Finch történetét, még ha az néha inkoherens is volt:

Az embernek eszébe sem jut, hogy valaki hazudna a rákról. De nem is vádolhatod meg hazugsággal, mert akkor te lennél a világ legrosszabb embere.

Az igazság felszínre tör

Beszámolók szerint Finch soha nem mutatott megbánást tettei miatt, viszont érezhette a vesztét, mert beadta a válókeresetet Beyer ellen, felfogadva egy sztárügyvédet. Bár A Grace klinikát sugárzó csatorna fontolóra vette, hogy vizsgálatot indítanak ellene, ezt végül nem tették meg, miután Finch önként távozott a stábból.

A Vanity Fair cikksorozatának megjelenése után Finch elmondta a saját verzióját egy másik magazinnak. Az Anklernek adott interjúban úgy fogalmazott, a hazugságai „egyre csak nőttek és nőttek, és egyre mélyebben és mélyebben gyökereztek” benne. Ekkor mondta ki először a nyilvánosság előtt, hogy soha nem volt rákos, nem ismerte a pittsburghi merénylet egyetlen áldozatát sem, és a bátyja nem ölte meg magát.

Tudom, hogy teljesen helytelen, amit tettem. Hazudtam, és erre nincs mentség. De van rá magyarázat. A legjobban úgy tudnám megfogalmazni, hogy mikor valaki egy bizonyos szintű traumát él át, sokan maladaptív megküzdési stratégiát választanak. Néhányan inni kezdenek, hogy elrejtsenek vagy elfelejtsenek dolgokat. A drogfüggők megpróbálják megváltoztatni a valóságot. Néhányan vagdossák magukat. Én hazudtam. Ez volt a megküzdési stratégiám, az én módszerem arra, hogy biztonságban érezzem magam, hogy figyeljenek rám és meghallgassanak

– ismerte be Finch, aki elmondása szerint azért döntött úgy, hogy hazudik a kondroszarkómáról, mert az a rák egy különleges, nehezen kezelhető formája.

Mint elmondta, az egész kiindulópontja az volt, mikor 2007-ben túrázás közben megsérült, ami után többször megműtötték, és végül térdprotézist kapott. Hónapokig csak mankóval tudott járni, és rá volt szorulva barátai segítségére. Amikor végre felépült és magára maradt, elkezdődtek a hazugságok, mert mint mondta, szüksége volt a korábban tapasztalt támogatásra és figyelemre.

De nem csak a figyelemvágy vezérelte: szerinte kényszeres hazudozása az életében elszenvedett traumáinak következménye volt, aminek ősforrásának a bátyját tartja. Kitartott amellett, hogy Eric gyerekkora nagy részében fizikailag és érzelmileg bántalmazta őt. „Ez nem szimpla testvéri rivalizálás volt” – mondta, hozzátéve, testvére profi volt abban, hogy úgy bántsa, hogy annak ne maradjanak nyomai. Másik fájdalma az volt, hogy a szülei nem foglalkoztak vele és az őt ért sérelmekkel.

Idővel annyira beleélte magát a saját maga által kitalált szerepbe, hogy nem úgy gondolt rá, mint titokra, ami ha kiderül, lebukik. Állítása szerint a hazugságok olyannyira a részévé váltak, hogy az esküvője napján sem azon járt az esze, hogy bármit is be kellene vallania újdonsült feleségének. Eszébe sem jutott, hogy leleplező cikk jelenik meg róla, mert nem gondolta, hogy bárkit is bántott volna.

Ami a leginkább fáj ebben az egészben, az a feltételezés, hogy elloptam Jen személyazonosságát

– mondta a Vanity Fair riportjáról, utalva a felesége vádjaira.

Elisabeth Finch az Anatomy of Lies megjelenése után közösségi oldalán tett közzé nyilatkozatot, amiben elismerte, „nem adott okot rá, hogy bárki egy szavát is elhiggye”, és hogy „olyan dolgokról hazudott, amik sokakat tönkretettek a való életben”.

Azt mondani, hogy »sajnálom”, kevésnek tűnik ahhoz képest, amit tettem, de attól még valóban így gondolom. Saját magamat ejtettem csapdába a hazugságaim hálójában, elárultam és traumatizáltam a legközelebbi családtagjaimat, barátaimat és kollégáimat. Próbálom ezt jóvá tenni és kifejezni őszinte megbánásomat, amennyire csak tudom, akkor, amikor erre az érintettek készen állnak. Azt is elfogadtam, hogy egyesek talán soha nem állnak majd készen erre

– fogalmazott az írónő, aki újra elmondta: tettére nincs mentség, és soha, semmi nem fogja elfogadhatóvá tenni a hazugságait, semmissé téve az általa okozott sérüléseket.

Számomra nincs fontosabb, mint hogy minden tekintetben felelősségre vonjam magam. A jövőben is azon fogok dolgozni, hogy amennyire csak tudom, helyrehozzam a hibáimat, és bebizonyítsam, nem a legrosszabb tettem határoz meg engem. Tisztában vagyok vele, hogy időbe telik, amíg az emberek elhiszik ezt nekem.

The post „Toleránsak voltunk, mert azt hittük, haldoklik” – 10 éven át azt hazudta A Grace klinika írója, hogy rákos first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu