Október végéhez közeledve minden évben felmerül, hogy Magyarországon, ahol a november elsejei mindenszenteket – azaz a katolikus hagyomány szerint a purgatóriumban megtisztult lelkeket – ünnepeljük, nem lenne szabad a sátánizmussal vádolt, szekuláris társadalomban leginkább a horrorfilmekről, az ijesztő jelmezekről és a cukorsokkról szóló halloweent is átvenni a romlott nyugati kultúrából.

Van nekünk egy Élő Istenünk, feltámadott megváltónk, Jézus Krisztus! Nem kell nekünk a halált, az ördögöt ünnepelnünk! Nem kell a gyerekeket csontváznak, boszorkánynak öltöztessük! Nem kell átvegyünk semmilyen idegen néptől pogány ünnepeket, szokásokat! Fontos tudni: a halloween a sátánisták ünnepe! Igen, sokan tudatlanságból ünneplik, de ennek így is, úgy is, következménye van! Szent kötelességünk kizárni az ördög minden munkáját településünkről, ahol Istent imádjuk!

– írta nemrég nagy visszhangot kiváltó posztjában a szigetszentmiklósi Hajnalcsillag Református Óvoda hivatalos oldala a Facebookon.

Pedig a halloween valójában a mindenszentek éjszakájára használt óangol All Hallows Eve elnevezés skót változata – vagyis már a neve is egy keresztény ünnepre utal. Ami a karácsonyhoz hasonlóan úgy jött létre, hogy a katolikus egyház a saját képére formált egy pogány ünnepet.

A kelták újéve, amikor a halottak is visszatérhetnek

A főként a mai Egyesült Királyság, Írország és Franciaország területét benépesítő ókori nép, a kelták két részre – a világos nyárra és a sötét télre – osztották az éveket, és a tél kezdetekor ünnepelték az újévet – ami náluk november elején volt. Ez volt a samhain.

Az évet felosztó négy nagy, máglyarakás köré szervezett ünnep közül talán ez az október utolsó napjával kezdődő újévi ünnepség, a samhain volt a legfontosabb a kelták számára, ami a nyár és a betakarítás végét, valamint a sötét, hideg tél kezdetét jelezte – az évnek azt az időszakát, amelyet gyakran az emberi halállal társítottak.

A hiedelemviláguk szerint ráadásul ezen az éjszakán elmosódott a határ az élők és a holtak világa között. És nemcsak az előző évben elhunyt emberek szellemei jutottak el ekkor a túlvilágra, hanem a túlvilágon élő szellemek is vissza tudtak térni az élők közé.

Ezért a History Channel összeállítása szerint főként állatok koponyáit és bundáját magukra kapva beöltöztek, hogy megtévesszék azokat a szellemeket, akik esetleg bosszút állnának rajtuk. De a hatalmas máglyák mellett még az isteneiknek áldoztak, és közben a szent embereik, a druidák jövendőmondásait hallgatták. Legalábbis a római történetírók feljegyzéseiből, és a rendelkezésre álló leletekből így lehet a legjobban leírni a háromnapos ünnepet.

Ami egyébként azért kezdődött sötétedés után, mert a kelták a naplementétől kezdődően számolták a napokat – így az új esztendő is akkor indult számukra, amikor az október helyett használt hónapjuk véget ért.

A mindenszentekkel is egy pogány ünnepet akartak eltörölni

Bár a Római Birodalom az időszámításunk szerinti első században bekebelezte a kelták lakta területeket is, a samhain tovább élt, és egyes elméletek szerint összefonódott a rómaiaknak a gyümölcsök és fák istennője, Pomona tiszteletére tartott ünnepével, valamint az elhunytak szellemének emléket állító februári Feraliával.

Sőt, a kelta ünnep gyakorlatilag túlélte a birodalmat, hiszen a nyolcadik században, egészen pontosan 741-ben a katolikus egyház már azért tette át az előző században eredetileg május 13-ára bevezetett mindenszentek napját november elsejére, hogy elhomályosítsa a samhain fényét. IV. Gergely pápa ezért 835-ben hivatalos egyházi ünneppé is tette a mindenszenteket, amihez az első millennium környékén a szenvedő egyház és a purgatórium tisztítótüzében jelenleg is égő lelkek ünnepét, azaz a november 2-ai halottak napját is hozzácsapták.

Apropó fény: az ír Jack O Lantern története előtt tisztelgő, modern korban megjelenő töklámpások elődjeiként használt, répából, céklából és karórépából faragott lámpások is egészen a keltákig vezethetők vissza. Ahogy a halloweenhez tartozó csínytevés is – amit ők az ilyenkor felbukkanó szellemek tevékenységeként magyaráztak.

Vagyis a karácsonyhoz hasonlóan – ami azért kapott a téli napfordulóhoz közel időpontot, hogy a rómaiak féktelen mulatozásáról szóló szaturnáliát és a germánok fényünnepét is beárnyékolja – a mindenszentek és a halottak napja is azért került akkorra, amikor jelenleg is ünnepeljük azokat, mert egy pogány ünnep hagyományát szerették volna átkeretezni velük.

Az édességosztást eredetileg az üdvözülés jegyében találták ki

A többnapos pogány ünnepség kereszténnyé válásával a korábbi szokások nem tűntek el, csak kiegészültek és átalakultak. Máglya helyett például gyertyákat is gyújtottak az elhunytakért, akiknek az üdvözüléséért természetesen imádkoztak is.

A korábban az ilyenkor visszatérő szellemeknek és pogány isteneknek bemutatott áldozatokat pedig felváltotta a rászorulóknak való adományozás – így a mai édességosztás elődje is a középkorban alakult ki.

Csak ekkor még nem a kreatív jelmezekért járt jutalomfalat a gyerekeknek, hanem úgynevezett lélekkenyeret osztogattak a tehetősebbek a rászorulóknak – ami azért kapta ezt a nevet, mert a süteményért cserébe elvárás volt elmondani pár imát az adományozó elhunyt hozzátartozói javára, hogy a lelkük a purgatóriumból a mennybe kerülhessen.

Guy Fawkes legendája csak olaj volt a tűzre

1605 novemberében az angol történelem egyik legendás alakja, Guy Fawkes fel akarta robbantani a brit parlament épületét, hogy így végezzenek I. Jakab királlyal, de a terv meghiúsult, az összeesküvés résztvevőit pedig kivégezték. Fawkest például állítólag felnégyelték, majd el is égették a testét

Így a 17. században a szigetországban kialakult az 1604-es puskapor-összeesküvés és Guy Fawkes ünnepe is, ami szintén arról szólt, hogy hatalmas máglyákat gyújtottak, és tűzijátékokat lőttek fel az égbe. Illetve arról, hogy a fiatalok a forradalmár alakja előtt tisztelegve egyre durvább csínytevéseket követtek el. A november 5-i emléknap pedig a közelsége miatt kicsit össze is fonódott a pár nappal korábban tartott egyházi ünnepekkel, és a hozzájuk kapcsolódó halloweennel.

Ezért, amikor a 19. században a mélyszegénység elől tömegesen Amerikába vándorló írek az Egyesült Államokban is meghonosították a halloween ünnepét – ami az első, puritán telepesek ellenérzései miatt korábban nem tudott itt elterjedni –, akkor mindenszentek előestéje leginkább már a mások kárára elkövetett tréfálkozásról szólt.

Jelmezekkel és édességgel a káosz ellen

A History Channel halloween igaz történetét bemutató, 2010-es, The Real Story of Halloween című dokumentumfilmje szerint az 1920-as években már egyre több amerikai városban tartottak parádékat október 31-én, miközben a csínytevések is elharapództak az újvilágban. A műsorban nyilatkozó egyik szakértő szerint az évtized végén beinduló gazdasági világválság kilátástalanságának árnyékában élő fiatalok a városokban és vidéken is rendszeresen nagy felfordulást okoztak.

Így például kisiklott villamosok, darabjaikra szétkapott, majd háztetőkre pakolt autók, és a sötétség leple alatt a karámjaikból kiengedett haszonállatok kísérték akkoriban a fiatal csibészek útját ezen az éjszakán

A modern halloweeni bulik részben azért is jöttek létre, hogy gátat tudjanak szabni velük a káosznak, amit a gyerekek és a kamaszok okoztak. A bulik kialakulásának másik fő oka pedig a kapitalista logika gyakorlatba ültetése lehetett, hiszen ebben az időszakban kezdtek el jelmezeket gyártani.

Igaz, a szabásminták helyett elsőként jelmezekkel házaló vállalkozás csúfos kudarcot vallott, hiszen a portékájuk papírból készült. Ezért olykor-olykor az is előfordult, hogy egy-egy jelmez a viselője testén kapott lángra az amerikai bevándorlók által kitalált fontos új ünnepi kellékek, a töklámpások vagy a gyertyák tüzétől.

A családi halloweeni házibuliktól és az utcán beöltözve kóborló gyerekseregtől pedig már csak egy lépés volt eljutni odáig, hogy a csínytevéseken agyaló fiatal csibészeket megpróbálják lekenyerezni egy kis édességgel annak reményében, hogy a házigazda otthona megússzon egy esetleges tojás- vagy vécépapíresőt.

Vagyis a hollywoodi filmek magyar változatában rendszerint „csokit, vagy csalunk” néven emlegetett trick or treat – azaz a jelmezért cserébe járó jutalomfalatok – hagyománya is azért jött létre, hogy így vesztegessék meg a potenciális rosszcsontokat.

Ez a cukorkaosztogatás pedig annyira beleivódott az amerikai néplélekbe, hogy karácsony után rendszerint halloween napján értékesítik a legtöbb édességet. Tavaly például egy egészen elképesztő összeget, több mint 12 milliárd dollárt – mai árfolyamon 4,5 billió forintot – költhettek édességre az amerikaiak a jeles nap alkalmából.

Bár manapság szokás ördögtől valónak tekinteni a halloweent, a beöltözéssel és az édességosztogatással járó családi bulik kezdetben egyáltalán nem voltak a különböző keresztény felekezetek ellenére. Olyannyira nem, hogy akár még a templomokban is rendeztek jelmezbálokat a gyerekeknek.

Ez a helyzet azonban a hatvanas évek ellenkulturális forradalma és a morális pánikból kezdetektől fogva sátánistának bélyegzett rockzene térhódításával megváltozott, és létrejöttek az ünnepet is sátánistának tituláló halloweenellenes mozgalmak is. Ehhez képest az amerikai iskolákban, sőt, még a Fehér Házban is minden évben megünneplik a halloweent.

The post Lehet-e sátánista a halloween, ha egy pogány ünnepből szelídítette meg a kereszténység? first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu