Orbán Viktor a „békemissziójának” előre beharangozott második felvonásában másfél hét leforgása alatt először Ferenc pápánál járt audencián a Vatikánban, majd meglátogatta Donald Trumpot a floridai birtokán Floridában, szerda reggel egy órát telefonált Vlagyimir Putyinnal, csütörtökön pedig már a török elnöki palotában tárgyalt Recep Tayyip Erdogannal.

A miniszterelnök külpolitikai hadműveletének epizódjai közül itthon a legnagyobb figyelmet a Putyinnal való egyeztetés váltotta ki, melynek során az orosz elnök azt is közölte, hogy a „kijevi rezsim destruktív irányvonala” továbbra is kizárja az ukrajnai konfliktus békés rendezését. Orbán a telefonbeszélgetés után néhány órával még tovább ment: szerda délután bejelentette, hogy a magyar uniós soros elnökség végéhez érve a béke érdekében javaslatot tett egy „karácsonyi tűzszünetre és fogolycserére”, illetve szomorúnak nevezte, hogy állítása szerint az ukrán elnök ezt „egyértelműen elutasította és kizárta.”

Orbán akciójának utóéletéhez a következő mozzanatok is hozzátartoznak:

• Volodimir Zelenszkij Orbán kijelentésére reagálva azt üzente az X-en, hogy az igazi, tartós békéhez szükséges nyugati egység rovására „senkinek nem szabadna a személyes imázsát erősítenie”, hozzátéve: nem lehet az ukránok elleni orosz agresszióról Ukrajna nélkül vitázni. Másnap reggel aztán az ukrán elnök tanácsadója két orbáni kijelentést is cáfolt: egyrészt azt, hogy a magyar miniszterelnök tárgyalt Ukrajnával a háborúról, és ebből következően azt is, hogy visszautasították a „karácsonyi tűzszünetről” szóló kezdeményezését.
• Ezután Dimitrij Peszkov elárulta, hogy Putyinnak a telefonbeszélgetés során Orbán valóban javasolt ukrajnai tűzszünetet és fogolycserét. A Kreml szóvivője azt is állította, hogy a tárgyalásokat készek volnának a 2022-es isztambuli megállapodások alapján folytatni.
• Csütörtök délután Emmanuel Macron francia elnök és Donald Tusk lengyel kormányfő is kitért arra a találkozójuk után – a magyar kormányfő nevének említése nélkül –, hogy Kijev nélkül nem lehet tárgyalásokat folytatni a háború befejezéséről, illetve Európában is csak akkor lehet béke, ha tartós békét érnek el Ukrajnában.

Világpolitikai ambíciók, ködös közvetítői szerep

Nem érdemes lebecsülni a jelentőségét annak, hogy Orbán Viktornak mindig is személyes ambíciója volt világpolitikai szereplővé válni, és az utóbbi időszakban egyre aktívabban foglalkoztatja ez. A törekvése először arról szólt, hogy az Európai Unión belül töltsön be meghatározó szerepet, és bár az ehhez kapcsolódó céljai nem teljesültek, a totális orosz–ukrán háborúval az érdeklődése áthelyeződött a világpolitikai színtérre

– magyarázta a miniszterelnök motivációját Bartha Dániel külpolitikai szakértő, az Euroatlanti Integrációért és Demokráciáért Alapítvány (CEID) elnöke a 24.hu-nak.

Szerinte azzal, hogy ezek a találkozók, hívások megtörténnek, megfelelő kormányzati kommunikációs hátszéllel megtámogatva már önmagukban sikeresnek mondhatók – belpolitikai értelemben. „Van az a régi ellenzéki narratíva, miszerint Magyarország elszigetelődött, nem tud részt venni a nemzetközi diplomáciai folyamatokban. Ezek az egyeztetések alkalmasak arra, hogy legalább a saját tábornak bizonyítsák, hogyha európai viszonylatban részben még igaz is az elszigetelődés, a nemzetközi térben nem vagyunk egyedül” – mondta Bartha Dániel.

Kitért arra is: amellett, hogy Orbán a béke érdekében folytatott „diplomáciai nagyüzem” bemutatásával növelheti a nemzetközi szerepének az elismertségét a nyilvánosság előtt, közvetítő szerepet is próbál kiharcolni magának az orosz–ukrán háborúban. Hozzátette, természetesen, ha Orbán felhívja Putyint, akkor erős kritikák érik az Európai Unió részéről, hiszen egyoldalúan, az európai külügyi szolgálatot megkerülve teszi ezt. A lépés élét viszont tompítja, hogy Olaf Scholz német kancellár már november közepén telefonos egyeztetést folytatott az orosz elnökkel, amiért Zelenszkij őt is az egység megbontásával vádolta meg. Orbán műveletének hitelességét az is növeli, hogy a telefonbeszélgetést először megalapozta a pápa és Trump meglátogatásával, akik többé-kevésbé a magyar kormányfőéhez hasonló álláspontot képviselnek a háború lezárása kapcsán.

A szakértő szerint

az viszont nem látszik, hogy Orbán ezen nemzetközi szerepét mennyire lehetséges elismertetni, illetve a többi szereplőnek a helyzetértékelése miért vezetne el ahhoz, hogy Magyarország közvetítő legyen a béketárgyalások során.

„Nem egyértelmű, hogy ehhez miért lenne szükség Orbánra, hiszen Trump és Zelenszkij nemrég személyesen tárgyalt Párizsban, a valós geopolitikai jelentőséggel bíró Németország vezetője, Scholz pedig hasonló közvetítő szerepet vállalt fel Putyin irányában” – mondta, hozzátéve: a német kancellár telefonos kapcsolatfelvétele is szerepet játszhatott abban, hogy a magyar kormány időszerűnek érzete megmutatni az amerikai vezetés felé, neki is van kapcsolata az oroszokkal.

Ezen felül a jelentős kérdésekben eddig az a Törökország közvetített, mely a geopolitikai súlya, elhelyezkedése és idáig vállalt szerepe alapján sokkal alkalmasabb is erre. Bartha szerint a szíriai események után viszont van esély arra, hogy árnyalódjon ez a felállás, hiszen abban Ankara és Moszkva is mélyen érintett, a polgárháborúban pedig egymással szemben álló erőket támogattak.

A szíriai események fényében nem egyértelmű hogy Oroszország a jövőben is elfogadja-e majd Ankara közvetítő szerepét az ukrajnai háborúban.

Ha a magyar kormány valamilyen konfliktusban közvetítőként akar fellépni, akkor a szíriai helyzetben esélye is lehet rá, ugyanis a fontos szereplők nagy részével jó kapcsolata van, a szíriai keresztények vezetője nemrég járt a miniszterelnöknél Budapesten, így a részükről az is időszerűvé tehette az egyeztetést Putyinnal, hogy ezt a helyzetet minél hatékonyabban kihasználják. Nem véletlen, hogy ez is fontos téma volt a beszélgetés során.

A szakértő fontosnak tartotta kiemelni, hogy a békemissziós üzenet alatt számos rétege van annak, hogy miért éppen most történt meg ez a telefonhívás Vlagyimir Putyinnal, sőt szerinte ebben jelenleg az orosz-ukrán kérdés volt a legkevésbé aktuális.

A szíriai eseményeken túl, a háború előtti Putyin-Orbán egyeztetésekhez hasonlóan a beszélgetés 60–70 százalékát ezúttal is gazdasági, energetikai témák és konkrétan Paks II. ügye tehette ki, amivel kapcsolatban nemrég derült ki a szélesebb nyilvánosság számára is, hogy nagyon komoly gondok vannak. Láthattuk korábban is, Paks olyan szintű kérdés, hogy problémák esetén Orbánnak közvetlenül kell tárgyalnia róla Putyinnal

– mondta Bartha Dániel, hozzátéve, hogy az atomerőmű engedélyeztetési folyamatának elhúzódásával az sem elképzelhetetlen, hogy Oroszország lemond a paksi fejlesztésről, mert nekik nincs erre szükségük, viszont egyre több pénzt emészt fel a háborús gépezet működtetése. Így az orosz bankok által eredetileg erre biztosított 10 milliárd eurós hitelkeretnek otthon is hasznát vennék. A miniszterelnök békemissziós törekvéseinek felpörgetése azt is szolgálhatta, hogy ez ügyben próbálják menteni a menthetőt, illetve kifelé elfedjék ezt a rájuk nézve súlyos fejleményt. Jól mutatja, hol lehetnek a hangsúlyok, hogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter közvetlenül a hívás után a Roszatom igazgatójával és az energiaügyért felelős orosz miniszterelnök-helyettessel, Alekszandr Novakkal egyeztetett – tette hozzá Bartha.

A Nyugat megdolgozása Putyin érdekében

Buda Péter biztonságpolitikai elemző, volt nemzetbiztonsági főtiszt a saját szakterületéből kiindulva viszont hibának tartja, hogy Orbán és Putyin hívásából a kommentárok jellemzően azt emelték ki, hogy az nem volt sikeres, mert a Kreml közleménye szerint Kijevnek köszönhetően továbbra sincsen lehetőség a konfliktus békés rendezésére.

Hatalmasat téved az, aki az orosz befolyásolási műveletek ismeretének hiányában ebből azt a következtetést vonja le, hogy Orbán hívása nem volt sikeres. Maga a hívás ténye ugyanis már siker. Ugye senki nem gondolja azt, hogy Oroszország elnökéhez és külügyminiszteréhez gyakorlatilag »be lehet költözni” úgy, ahogyan azt a magyar miniszterelnök és külügyminisztere teszi az elmúlt hónapokban, ha azt Oroszország elnöke maga nem akarja?

– magyarázta lapunknak a szakértő.

Szerinte ezért inkább azt a kérdést kell feltenni, hogy Vlagyimir Putyin vajon miért akarja ezt. Mint mondta, a befolyásoló műveletek szabályai szerint két oka lehet ennek:

• hogy az általa kiszemelt befolyásolási „eszköz” (asset) pozícióját felépítse,
• illetve, hogy ezen „eszköz” felhasználásával hozza közelebb a saját álláspontját az ellenfél, tehát a Nyugat közvéleményéhez, és így befolyásolja azt.

Buda szerint azért rendkívül fontos ezt a kérdést kifejezetten titkosszolgálati szakmai szempontból vizsgálni, mert „Oroszország esetében a külpolitika sokkal inkább egy titkosszolgálati logikájú stratégia eszköze, mint fordítva.” Ráadásul mára egyértelművé vált, hogy Moszkva hibrid háborút folytat a Nyugattal szemben, ami kifejezetten titkosszolgálati műveleti szemléletre alapul. Hozzátette:

nem tudom, hogy Orbán Viktor befolyásolási ügynökként tekint-e magára, de amit és ahogyan tesz, az definíciószerűen egy befolyásolási művelet.

A szakértő levezette, hogy „az ilyen műveletek során a befolyásolási pozíció felépítése elvileg egy rendkívül érzékeny és emiatt fokozatos dramaturgia szerint zajló folyamat. Párhuzamosan kell meggyőzni az ellenfelet (a Nyugatot) arról, hogy az eszköz (Orbán) képes saját személyéhez kötődő csatornán kommunikálni a megbízóval (Putyinnal), aki hajlandó erre, miközben pontosan annak a látszatát kellene elkerülni, hogy valójában a megbízónak dolgozik. A látszólagos »diplomáciai huzavona” ennek érdekében történik.”

Szerinte hangsúlyozandó, hogy

a nagy erőfeszítések látszólagosak, ugyanis a nemzetközi diplomáciában nem történhet meg az, hogy egy kis ország vezetője kéretlen személyként újra és újra ráerőszakolja magát a békemissziójával Putyinra, ha ő azt nem akarná.

Buda Péter szerint a „huzavona” látszata azt hivatott demonstrálni, hogy az „eszköznek” „izzadságosan” meg kell küzdenie az eredményért, ami természetesen az lesz, ami a megbízó érdekében áll. „Ezért azonban a megbízónak az eszköz révén »meg kell dolgoznia” az ellenfelet – aki ez esetben a nyugati döntéshozókat és az ő álláspontjukat nagy mértékben alakító nyugati közvéleményt jelenti –, hogy a folyamat végén a megbízó által adott engedményt végül nagy örömmel, a saját maga által kivívott eredményként üdvözölje” – fogalmazott a szakértő, hozzátéve: a Kreml ebben a megdolgozásban számos egyéb módszert és eszközt is bevet.

A szakértő utalt arra, hogy már a Telexnek júliusban adott interjúban is jelezte, az orbáni „békemisszió” Putyin által tett engedményhez vagy engedményekhez fog vezetni. Ahogy akkor fogalmazott: „Orbán azon dolgozik, hogy az orosz érdekeknek megfelelően rendeződjön a konfliktus, egy olyan látszat alatt, mintha Putyin Orbán közbenjárására engedményeket tenne,” hozzátéve, hogy az orosz államfő a befolyásolási műveletek szakmai logikájának megfelelően azt a látszatot fogja kelteni, mintha Orbán képes lenne valamiféle nyomást gyakorolni rá annak érdekében, hogy bizonyos kérdésekben módosítsa az álláspontját.

Ennek a műveletnek a segítségével előállított jelenlegi kommunikációs helyzet pedig az, hogy a megtámadott áldozat tűnik fel úgy, mint aki miatt nem lehet felfüggeszteni a háborút, míg az agresszor alázatosan meghajol a „keresztény magyar kormány” karácsonyi tűzszüneti erőfeszítései előtt.

A nyugati közvélemény egy részének befolyásolására maximálisan alkalmas húzás volt ez Orbán és Putyin részéről, miközben világos, hogy a megtámadott fél nem engedheti meg magának azt, hogy kőkemény garanciák nélkül letegyen a védekezésről egy olyan ellenféllel szemben, mely még a háború megindítása előtti napokban is nagy hangon tagadta, hogy támadásra készül – tette hozzá Buda Péter.

A szakértő azt is felhozta, hogy Orbán kapcsán még mindig sokan azt emelik ki, hogy a nyugati mainstream politikai körökben mennyien megvetik, ebből pedig azt a következtetést vonják le, hogy a befolyásolási művelet hiábavaló erőfeszítés Putyin részéről. „Azonban egyre nagyobb szerepet kapnak a világban azok a politikai erők – gondolhatunk Donald Trump győzelmére vagy arra, hogy az Orbán által összehozott pártcsoport a harmadik legnagyobb erő az Európai Parlamentben –, amelyek számára igenis szimpatikus, sőt egyenesen példaértékű a személye. Vagyis Putyin az ő felhasználásával azt éri el, hogy egy olyan kommunikációs csatorna révén tudja eljuttatni az üzenetét az ellenfél közvéleménye számára, mely az ő személyére tekintettel eleve pozitívabb attitűddel fogadja azt, mintha magától Putyintól jönne, és így egyre inkább rá is hangolódik” – fogalmazott Buda Péter.

The post Mérlegre tettük az újabb orbáni „békemissziót” first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu