Lelősz, de nem hullok el, titánból vagyok (You shoot me down / but I won’t fall / I am titanium)

– ezt a refrént énekelte az a 3200 szerencsés szurkoló, akinek sikerült a helyszínre jegyet váltani a világbajnokság finisére, miközben a színpadon álló topsportoló magára mutatott, ujjait a füléhez illesztette, mögötte pompomlányok táncoltak: a TikTokon sokan csak az aura szó kíséretében osztotották meg a közönséggel együtt előadott közösségi performanszt. Noha ha a képeken látható topsportoló csúfolását kiskamaszokra bízzuk, a „hordóhasú, labdafejű kocsmatöltelék” leírással alighanem csak a vert mezőnyben lehetne végezni.

Stephen Bunting és a darts mintha az antitézise lenne annak, amit a kortárs, szuperhősalapú popkultúra sportiparágában látunk a kólát a sajtótájékoztatón eltoló, Buntingnál két hónappal idősebb Cristiano Ronaldótól LeBron Jamesen át Conor McGregorig. A darts hősei mintha szemben állnának a fizikai tökéletesség felé siető sportikonokkal, az egészségtudatos trendekkel, az identitáspolitikák teremtette sokszínűséggel, a szivárványosra festett csapatkapitányi karszalagokkal.

A fizimiskák és a kulisszák láttán olykor fel is vetődik: leírhatók-e egyáltalán a nyíldobálók élsportolóként?

Ebben a cikkben amellett érvelek, hogy igen az egyértelmű válasz. Mindemellett azon gondolkodom, hogy a sportág fölfutása, növekvő globális hatása összefügghet-e a politikában látható újkori populista lázadással? A darts köré szerveződő kultúra megfeleltethető-e annak a szellemiségnek, amely üzen az urbánus, globalista elitnek brexittől a legutóbbi amerikai vagy éppen osztrák választásig? A mostanában sokfelé triumfáló populisták hátországát jelentő, az alsó középosztálybeli, fehér, melós, vidéki szavakkal sztereotipizált karakterek valóságbéli hősei láthatók-e szupersztárként a dartsversenyek színpadjain?

Azokon a pódiumokon, amelyeknek minden eleme lázadás a globalista, urbánus elitek identitás- és trendalapú világképe ellen. A pompomkultúra a nők tárgyiasításának egyik utolsó maradványa, akkor hát a darts megőrzi a színpadon. Az alkohol öl, de ha már kikerülhetetlen, akkor legyen színtelen long drink, gin-tonik vagy vodkaszóda, akkor hát a darts körül azért is marad a sör, a prolik itala, a „honnan jöttünk” kézben hordott üzenete. Ami ráadásul súlyt gyarapít, miközben jönnek a vegántrendek, dietetikusok, akkor hát a darts körül számolatlanul lesznek kilógazdagok. És jöhet még a sokszínűség és a…

Onnan indulunk tehát, hogy sport-e a darts, átszaladunk kulturális közegén, a demokráciához való viszonyán, népiségén, hogy végül megérkezzünk oda, hogy „nem hullok el, titánból vagyok”.

Miért lenne egyáltalán sport a darts?

The post A darts a sportja annak a populista lázadásnak, ami Donald Trumpot újra elnökké tette? first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24sport