Egy ideig én és egy barátom tartottuk a pályarekordot a sukorói Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémián: egy kora tavaszi szombaton beeveztünk, aztán ha már olyan szépen ki volt rakva a pálya, versenyeztünk egyet – azt csak utólag, de annál büszkébben raktuk össze, hogy ezt hónapokkal a megnyitó előtt tettük. Azóta különös tisztelettel nézek mindenkire, aki egyáltalán elindul egy kajakversenyen, és 250 méter után nem egy fehér kendőt lenget, már amennyire még meg tudja emelni a kezét, hanem rákapcsol a második felére. (Száz pillangóval egyébként ugyanez.)

Amikor újra a megfelelő szerveinken keresztül vettük a levegőt, távolodva próbáltam kifürkészni a tó közepéről, pontosan hova ejtették volna a pályával szomszédos nádasban a Gyurcsány-kormány végóráiban tervezett kaszinót. Nem találtam meg: biztosan van 92 ezer négyzetkilométer Magyarországon, ami annál a lápnál jobban alkalmas szórakoztatóipari beruházásokra, beleértve a teljes Hortobágyot, több elhagyott kőbányát és Somogy megye bármelyik véletlenszerű pontját. Ebből is látszik, hogy már bőven kinőttem az EFOTT-ból, amit évek óta a sukorói parton rendeznek – gondolom, ugyanott, ahol az izraeli befektetők fejében a rulettasztalok pörögtek volna –, illetve hogy

nem csak a koncesszió hiánya, de az elégtelen képzelőerő is meg fog akadályozni abban, hogy valaha kaszinóm legyen.

(Ellenben Ruszlan Rahimkulovval, aki pont ide tervezhet szabadidőközpontot – fontos magyar szabály az 1989 utáni magyar történelemhez, hogy nincs elkaszált beruházás, csak lecserélt haszonélvező.)

A sukorói tervekből letöltendő börtönbüntetések, utóbb házi őrizet lettek: ezt csak amolyan széljegyzetszerűen mondom azoknak, akik egy hóbortos januári délutánon eladtak egy fél budapesti kerületet az Egyesült Arab Emírségeknek. A rákosmezei delíriumban gyorsan érdekeltté vált oligarchák névsorát nézegetni újabb remek alkalom, hogy emlékeztessek minden 2026-os Tisza-szavazót: amiatt kicsi az esélye annak, hogy jövőre feltűnik egy harmadik elit, mert kettő sem telt ki az országból. A szó szerinti hazaárulási meg egyéb, hitbéli indíttatású keretezéseket lehámozva urbanisztikailag is igyekeztünk értékelni a beruházást, hogy megtudjuk, hasznos lehet-e a fővárosnak. (Nem túl valószínű – bár ebből az az ijesztő dolog következne, hogy másfajta haszon a szempont.) Az értelmezés szerzője, Vincze Miklós írta meg azt is, hogy az ipari festményként egymásba fonódó síneken kívül eddig mi volt itt, amióta lakjuk és közlekedjük a Pest-menti lapály ezen szegletét.

Gulyás Gergelynek a héten valószínűleg egyik cikkre sem volt ideje, mert olyan őszintének ható meggyőződéssel emlegetett 90 és 120 méteres építési plafonokat a Kormányinfón, mintha nem a MOL-torony tetejét látná a Karmelitából kinézve. De az erről szóló videót igazából nem is ezért az alakításért érdemes megnézni, hanem egy másik cikk miatt, amit viszont a kancelláriaminiszter még úgy is olvasni tudott, hogy a megjelenésének reggelén végig egymást hívogatták Pintér Sándorral a bombariadók miatt. Ez a cikkünk – Horváth Csabáé – a lovasberényi, eladott volt kormányüdülőről szólt, és arról, hogy a vevő a vételár hatszorosát kapta meg felújítási támogatásként. Arról is lehetett volna telefonálniuk, nem fura-e, hogy immár pont a belügyminiszter lánya vezeti a céget, de Gulyás Gergely szerint nem. Hogy azt azért annak tartja-e, hogy a valódi tulajdonosok kiléte mostanra kifürkészhetetlenné vált, az derüljön ki a videóból.

Donald Trumpot köszöntve Papp Atilla megnézte, érdemes-e kivárnia annak, akinek a kanadai állampolgárság volt a B terve, vagy megmarad-e önálló országnak az USA északi szomszédja. Grönlandnál még csak cél az önállóság, már ami a saját terveiket illeti, azt pedig a DW rövid videójából lehet jól felmérni, hogy a gyorsuló felmelegedés közepette is mennyire irdatlanul kopár a másik célpontnak kipécézett sziget. (Az is kiderül az anyagból, mit keresnének arra az amerikaiak, mert meglepő lehet, de nem halat.)

És foglalkoztunk az Oscar-bejelentésekkel is: Kránicz Bence még a többszörös magyar érdekeltséget hozó jelöltlista előtt, szokásosan imponáló találati aránnyal tippelte végig a mezőnyt, bőven lehet kevésbé ismert nézni valókat is meríteni a listájából. Beszélgettünk a jelölésekkel alaposan megszórt A brutalista magyar társproducerével Adrien Brody akcentusáról, és a benyomásainkat is megírtuk a magyar mozikba most került filmeposzról.

Így kezdődik ma reggel kiküldött heti hírlevelünk, a 24/7, amelyben ezután még elmélyülős és szórakoztató olvasmányokat, videókat és podcastokat ajánlunk hétvégére válogatva, továbbá összegyűjtjük a hét sorozat- és filmkritikáit is a hátradőlős kikapcsolódáshoz. Itt iratkozhatsz fel, ha jövő héten már te is kéred!

The post 24/7: Az evező, a naiv, a blöffkirály és a brutalista first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu