A nyálkás vérszívókat az érvágásban, köpölyözésben alkalmazták, ennek célszerűségét pedig a két ókori orvos, a görög Hippokratész (Kr. e. 460–370 k.) és a görög származású római Galénosz (Kr. u. 129–216) által megalapozott testnedvelmélet alapozta meg. A humorálpatológiai modell szerint, amely évezredeken át meghatározta a betegségekről és gyógymódokról való gondolkodást, a négy „testnedvnek” (humores) – a vérnek, a sárga és fekete epének, valamint a nyálkának – egyensúlyban kell lennie ahhoz, hogy valaki egészséges legyen, az arányok felborulása betegséget okoz.

Arról a páciensről például, akinek bőrpírja volt, úgy tartották, túl sok vére van, vagyis az érvágással helyreállítható az egyensúly és az egészség.

A bőrbetegségeket, torokgyulladást, köszvényt, sőt akár a gyermekbénulást is piócákkal próbálták kezelni.

Nagy valószínűséggel már az ókori görögök előtt, az ősi Kínában és Egyiptomban is alkalmazták ezt a módszert, utóbbi helyen mintegy 3500 évvel ezelőttről ismerünk feljegyzést. Egészen a 19. századig gyakran fordultak ehhez a kezeléshez az orvosok, sebészek, majd idejétmúlttá vált. Ugyanakkor még ma is bevetik a piócákat a gyógyításban. Az 1980-as évek óta számos plasztikai sebészeti részlegen velük igyekeznek megszabadulni a sebek körüli vértolulástól, vérbőségtől, ami hatékonyabbá teszi a műtétet. A piócák tiszták, mi több, antibakteriális hatásuk is van.

The post Ezért szívatjuk a vérünket piócákkal first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu