Alkotmányossági szempontból mindenképpen szerencsésen alakult, hogy Zoran Milanovic, Horvátország januárban újraválasztott köztársasági elnöke alulmaradt a tavalyi parlamenti választásokon. Mint oly sok állam sarkalatos törvényében, a Horvát Köztársaság alkotmányában is fehéren-feketén szerepel, hogy az államfő pártoktól függetlenül tölti be a legmagasabb közjogi méltóság szerepét, és mindezzel ellentétes az országgyűlési választások pártpolitikusi megmérettetése.

Milanovic független jelöltként, de a szociáldemokrata SDP listáján indult a parlamenti választásokon, és arra számított, amennyiben nyernek, őt nevezik ki kormányfővé. Azonban a horvát alkotmánybíróságnak a tárgyban hozott határozata alapján Zoran Milanovic csak akkor mérettethette volna meg magát az országgyűlési választásokon, ha lemond a köztársasági elnöki pozíciójáról. Az alkotmánybíróság álláspontja szerint ugyanis az államfő részvétele a választásokon bármilyen minőségben – akár pártlistán, akár függetlenként – összeegyeztethetetlen Horvátország alkotmányos rendjével, az elnöki hatáskörrel, illetve a hatalmi ágak szétválasztásának elvével. Esetleges győzelme az alkotmány, valamint a választási törvény olyan szintű megsértésének minősülne, amiről Miroslav Separovic, a horvát alkotmánybíróság elnöke kifejtette, hogy bírói testülete alkotmányos jogkörükkel élve a választási eredményeket is megsemmisítheti.

Zoran Milanovic mindezt – tőle egyébként egyáltalán nem szokatlan módon – meglehetősen erős jelzőket használva kommentálta. A választói akarat megpuccsolásáról beszélt, az alkotmánybírákat pedig „írástudatlan gengsztereknek” nevezte, akik a kormányzó jobboldali HDZ pártot szolgálják, és akikkel választási győzelmét követően le fog számolni.

Végül úgyis miniszterelnök leszek, de ennek a bandának nem mondom meg, hogy milyen módon

– fogalmazott. Azt is hangoztatta, hogy ha az alkotmánybíróság megsemmisítené a választási eredményeket, az államcsínyt jelentene.

Az akkor − és azóta is – regnáló kormányfő, Andrej Plenkovic is államcsínyt, pontosabban „mini államcsínyt” emlegetett, csak éppen ellenkező előjellel. Milanovicról szisztematikusan, mint alkotmánysértőről beszélt. Felszólította, hogy hagyjon fel az alkotmánysértéssel, mondjon le az államfői posztról és tiszta vizet öntve a pohárba vegyen részt a választásokon.

Milanovic azonban köztársasági elnöki posztja ellenére klasszikus kampánytevékenységet folytatva járta az országot.

A közjogilag enyhén fogalmazva is rendhagyó helyzet úgy oldódott meg, hogy az addig is kormányzó HDZ ugyan a kabinetállításhoz koalíciós partnert bevonva, de megnyerte a 2024-es országgyűlési választásokat.

Egyszer már kormányzott

Milanovic korábban már volt Horvátország miniszterelnöke, azonban – elsősorban a 2015-ös migrációs válság félresikerült kezelése miatt – 2016-ban belebukott hivatalába. A magyar médiában a „röszkei csata” néven elhíresült incidens után Magyarország szerbiai, majd horvátországi határszakaszára is műszaki határzárat épített ki. 2015. szeptember 16-án a röszkei határátkelőhelynél erőszakba torkolló összecsapás történt a migránsok és a határátkelőt védő magyar rendőrök között, mely során több száz ember sebesült meg.

Az akkor horvát miniszterelnökként regnáló Milanovic kategorikusan elzárkózott attól, hogy hazája is hasonló határzárat telepítsen. Egyebek mellett azt mondta, hogy szögesdrótot húzni két európai uniós tagállam közé nem normális dolog, ami úgy marad majd fenn a történelemben, mint a XXI. század legnagyobb gyalázata és szégyene. Kifejtette: Magyarország és a budapesti politikai elit olyan játékot játszik, amely neki emberileg nem tetszik és amely ellen szavakkal fog harcolni. „Könnyű felhúzni egy drótkerítést, Horvátország két hét alatt elkészülne vele, de én nem akarok ilyen Európában élni” – hangsúlyozta. „Nem akarom, hogy ilyen schengeni térséghez csatlakozzon Horvátország” – tette hozzá.

Mindezek után az irreguláris migránsok Szerbiából Magyarország helyett Horvátország irányában haladtak tovább. Horvátországot a miniszterelnök magabiztos kijelentései ellenére felkészületlenül érte a bevándorlók ellenőrizetlen beáramlása. 2015 szeptemberében olyan nap is előfordult, hogy több, mint 11 ezer migráns érkezett Horvátországba. Az akkor regnáló belügyminiszter, Ranko Ostojic a szerb–horvát országhatár lezárását helyezte kilátásba, azonban ennek gyakorlati megvalósításával kudarcot vallott. Milanovic arról beszélt, hogy akkor majd előrukkolnak egy B-tervvel, ám mindez üres ígéretnek bizonyult. Miután 2016-ban a HDZ került kormányra, Milanovic egy időre visszavonult a politikai élet első vonalából, 2017-ben még Edi Rama albán miniszterelnök tanácsadójaként is dolgozott.

Államfő markáns véleménnyel

Horvátországban a köztársasági elnök hatásköre túlnyomórészt ceremoniális, annak ellenére, hogy közvetlenül választják meg a polgárok. (Azonban más államokkal, például Magyarországgal összevetve, többletjogosultsággal bír, elsősorban a külügyek tekintetében.) Ellenben, részben a közvetlen választásnak köszönhetően, megnyilvánulásai szinte kivétel nélkül jelentős sajtóvisszhangra lelnek, különösen, ha az államfő véleménye eltér a kormányzati narratívától. Milanovic elindult a 2020-as köztársasági elnöki választásokon, és meglepetésre legyőzte a regnáló államfőt, a kormánypárti HDZ politikusát, Kolinda Grabar-Kitarovicot. Megválasztását követően határozottan fejtette ki az Andrija Plenkovic miniszterelnökkel és a kormányzó HDZ-vel szinte kivétel nélkül ellentétes nézeteit.

Zoran Milanovic egyre inkább markáns, számos témában különvéleményével előrukkoló politikussá vált. Nézetei nem csupán a horvát kormánypártétól, hanem a szociáldemokrata pártétól és az uniós főcsapástól is gyakran eltérnek. Az ukrajnai háborúval kapcsolatos álláspontja Orbán Viktoréhoz és Robert Ficoéhoz hasonlatos, aminek következtében konfrontálódott is Plenkovic-csal. A horvát alkotmány szerint a külügyet a kormány és az államfő közösen irányítják, Milanovic pedig egyértelműen kijelentette, hogy a kormányzó HDZ terveivel ellentétben, amíg ő a köztársasági elnök, nem képeznek ki ukrán katonákat a Horvát Köztársaság területén.

Milanovicnak a Boszniai Szerb Köztársaság elnökével, Milorad Dodikkal is jók a kapcsolatai. Némileg paradox módon a boszniai szerbek első emberével a bosznia-hercegovinai horvát kisebbség érdekében ápol jó viszonyt. Milanovic ugyanis annak a híve, hogy a három államalkotó boszniai nemzet közül a legkisebb létszámú horvátság is azonos közjogi státuszt élvezzen, mint a bosnyákok és a szerbek. A Boszniát alkotó két entitás, a Boszniai Szerb Köztársaság és a Bosznia-hercegovinai Föderáció határoz az államot vezető, háromtagú elnökség összetételéről. A mindenkori elnökség egy bosnyák, egy szerb és egy horvát tagból áll, azonban a horvát tagot a bosnyák többségű Föderációban a többséget alkotó bosnyákok választják meg. Milanovic évek óta hangoztatja, hogy nem tartja méltányosnak ezt a helyzetet. Mivel Dodik a Szerb Köztársaság számára a minél nagyobb önállóság kiharcolásában érdekelt, a bosznia-hercegovinai központi hatalom gyöngítésében szövetségesként számít a horvátok többletjogosultságáért fáradozó Milanovićban.

Elsöprő győzelem

Milanovic a köztársasági elnökválasztás elsőkörös megnyerésétől is csak hajszálnyira maradt le a voksok 49,09 százalékának megszerzésével, a második körben pedig kiütéses, közel 75 százalékos győzelmet aratott a HDZ jelöltjével, Dragan Primoraccal szemben. Győzelmi beszédében elsősorban a horvátországi szavazóknak köszönte meg a bizalmat, azonban másodsorban a legnagyobb horvát diaszpóra, Bosznia-Hercegovina választóit méltatta, annak ellenére, hogy ott Primoracra szavaztak többen. Második elnöki ciklusát megkezdő hivatalos beiktatására február 18-án kerül sor. Egy valamiben biztosak lehetünk: továbbra sem szelíd, visszafogott, konfrontációt kerülő, krizantém kiállítások megnyitójára korlátozódó aktivitásra számíthatunk tőle.

A cikk szerzője Dobó Géza, a Migrációkutató Intézet kutatója.

The post A háromnegyedes megmondóember – Zoran Milanovic, Horvátország újraválasztott köztársasági elnöke first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu