Belgrádról az elmúlt hetekben a legtöbb magyarnak ugyanaz jutott eszébe: a szerbül Beograd na vodi (Belgrád a vízen), a világ minden más részén viszont Belgrade Waterfront néven emlegetett városnegyed, ami mögött ugyanaz az Egyesült Arab Emírségek-beli Mohamed Ali Alabbar kezében lévő a Eagle Hills áll, mint ami Rákosrendezőre álmodta meg a Mini- vagy Maxi-Dubajként elhíresült Grand Budapestet, amit a jelenlegi állás szerint a főváros megtorpedózott.
Néhány nappal ezelőtt egy, a Városházán tartott minikonferencián az is kiderült, hogy milyen jövő vár az önkormányzat tervei szerint a 85 hektáros területre, sőt, arról is szó esett, hogy az ideális esetben is legalább tizenöt év alatt megszületni képes negyed az állam az arab beruházónak is felajánlott segítsége nélkül talán sosem válhat valóra.
De mi történt az elmúlt bő tíz évben Belgrádban? Miben hasonlít egymáshoz a magyar állam egyelőre biztosan az álmok világában ragadó elképzelése, illetve a több mint dupla akkora, 177 hektárt átfogó szerb testvérprojekt? Helyszíni riportunkban ezekre a kérdésekre keressük a választ.
Nyomornegyed a felhőkarcoló árnyékában
Belgrádról a legtöbb magyarnak jó eséllyel semmi sem jut eszébe, leszámítva talán azt, hogy az a Nyugat szellemét a vasfüggöny mögé csempészni vágyó különutas diktátor, a magyarországi rokonokkal is rendelkező Josip Broz Tito vezette Jugoszlávia fővárosa volt, majd az egy évtizeden át elnyúló délszláv háború utolsó felvonásaként, 2001-ben az innen induló forradalom döntötte meg Slobodan Milošević uralmát. Az ennél egy fokkal mélyebb történelmi ismeretekkel rendelkezőknek talán a török elleni harcok egyik fontos sikere, az 1456-os nándorfehérvári diadal is beugrik. Az elmúlt években ezeknek a történelmi tényeknek az emléke egyre csak halványulhatott, hiszen a sajtóban sorra követték egymást a különböző bel- és külpolitikai események, majd az újvidéki tragédia, ami egy egész tüntetéssorozatot hívott életre.
Január végén ebbe a felkavarodott Szerbiába tettünk egy utazást, hogy személyesen is láthassuk a Belgrade Waterfrontot, összefüggéseket kereshessünk az akkor még napirenden lévő pesti, illetve az ottani projekt között, valamint hogy saját szemünkkel láthassuk, hogy mire is elég egy kelet-európai állam, valamint a világ legmagasabb épületét, a 828 méteres dubaji Burdzs Kalifát is jegyző ingatlanfejlesztő több mint egy évtizedes együttműködése.
A Budapestről közúton közel négy és fél óra alatt elérhető Belgrádba a város a Genex-torony jelentette nyugati kapuján át megérkezve nyilvánvalóvá vált, hogy a város a magyar társainál jóval kreatívabb, a geometriai formákat, színeket és anyagokat kreatívan használó paneles lakótelepeihez mérten a szerbeknek mennyire mást jelenthet a csillogó-villogó negyed (erről helyszíni videoriportunk készítésekor sokan beszámoltak), az igazi kontrasztot azonban a Száva túlpartján, a Szerb Köztársaság parkjában állva tapasztalhattuk.
A víz felett átpillantva a fejlesztés központi eleme, az alsó szintjein a St. Regis-hotellánc egyik luxusszállodáját, felette pedig kétszázhúsz, szintén a lánc által kezelt luxusapartmant rejtő Kula Belgrade furcsa tömege vonta el a figyelmünket, körülötte pedig részben még mindig épülő lakó- és irodaházak, valamint Délnyugat-Európa legnagyobb plázájának terei sorakoztak – épp úgy, ahogyan azt a világ tetszőleges, magasházakkal teli nagyvárosában is tehetnék.
Ez az erős ellenfényben elénk táruló első látásra egyáltalán nem tűnt szörnyűnek, a kontraszt azonban már ekkor is óriási volt, hiszen a látóhatár szélén éppen csak feltűnt az egykori erőd, valamint a sűrűn beépített, szűk utcákkal teli óváros. A szöges ellentét érzését a park szomszédságában lévő, leginkább bódék, illetve viskók alkotta nyomornegyed, valamint a legközelebbi hídfő alatt spontán kialakult méretes szeméttelep tovább fokozta, de inkább átkeltünk a folyón, hogy közelebbről is megismerjük az arab-szerb együttműködés gyümölcseit.
The post A modern városfejlesztés csődje lett a Belgrádban valósággá vált Mini-Dubaj first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
