Trump-tornádó. Így nevezte Orbán Viktor magyar miniszterelnök mindazt, ami a régi-új amerikai elnök hivatalba lépése óta történik. A Trump-tornádó elsodorja, elpusztítja a régi világot, mindenkit magával ránt az elitből, az intézményes rendszerből, mindenki bukik és távozik, aki nekik nem tetszett. De mi lesz azután, hogy elvonult a tornádó?
Donald Trump második elnökségét tényleg találó egy tornádóhoz hasonlítani. Egy tornádó mindent elpusztít, de nem tudni, mi épül fel az elpusztított civilizáció helyén. Ami még ennél is fontosabb: a tornádónak nincs terve arra, hogy felépítsen valamit. A tornádó csak pusztít.
Az elmúlt három hét az Egyesült Államok és a világ számára is sokkoló tapasztalat volt. Trump a rajtvonaltól indulva olyan sebességgel kezdett átalakításokba, amilyet korábban nem láthattunk. Az elnök végrehajtói határozatok sorozatát adta ki, amelyekkel
- leállította a külföldi segélyezést,
- a környezetvédelmi támogatásokat,
- átnevezett földrajzi területeket,
- kirúgott állami alkalmazottakat,
- megbénította az állam működését,
- az adósságok kifizetésének leállításával fenyegetett.
Még felsorolni is nehéz az első pár hét összes szokatlan és látványos döntését.
Mindez nem véletlenül történt, egy konkrét terv állt mögötte. Ha felidézzük Donald Trump első elnökségét, emlékezhetünk rá, milyen lassan indult – leginkább azért, mert váratlan volt a győzelme. Trump korábban nem volt a politikai rendszer része, nem voltak emberei, különösebben tervei sem arra, mi történik, amikor átveszi a kormányzást. Az első hónapok, de tulajdonképpen az egész négy év arról szólt, mikor hátrálnak ki az emberei, akiket eleve nagyon nehezen talált meg.
Most valami teljesen mást láthatunk. Trump ezúttal nemcsak része az intézményrendszernek, hanem az egyik erőközpontja.
Néhány év alatt – több republikánus vezető gyengeségének és komoly hibáinak köszönhetően – teljesen átvette az uralmat az amerikai jobboldal felett. A republikánusok arcéle megolvadt, elengedték a reagani világ morális alapvetéseit, a fiskális és társadalmi konzervativizmust, a Nyugat-Kelet harcát, az amerikai világ kifelé tekintését, Amerika morális felsőbbrendűségét, amelyek alapvetően határozták meg a politikájuk gerincét az elmúlt évtizedekben.
Az, ami a második elnökség az első néhány hetében történt, tervszerű volt. Stephen Bannon, a Breitbart alapítója, korábbi filmmogul és Wall Street-i befektető, tengerésztiszt és alt-right polihisztor adta ezt elő a legtalálóbban – már Trump első ciklusa alatt. Muzzle velocity. A torkolati sebesség, amivel a golyó elhagyja a fegyver csövét. Gyorsan kell indítani, teljes letámadással. A bannoni értelmezésben a média lusta és buta, csak egy dologra tud egyszerre figyelni. Ezért, ha minden nap húsz olyan dolog történik, amin a média felháborodik, akkor az egésznek semmi haszna nincs.
Azt Bannon is látta, hogy a média ellenállása az egyik olyan akadály, amelyen egy Trump-elnökség elbukhat. A média működésének logikáját persze a MAGA árnyékában rosszul látja. Nem a média felháborodása a lényeg ugyanis. A média információt csatornáz az emberek felé, de az információtól ők háborodnak fel. A lényegi megállapítás viszont pontos: a média nem tud egyszerre mindent részleteiben elmagyarázni. Ha pedig ez nincs, akkor nincs társadalmi felháborodás sem. És ha az nincs, társadalmi ellenállás sem lesz, ami megállítaná mindazt, ami történik.
Márpedig a liberális demokráciák önreflexiója pont ez: nem csinálunk olyan dolgot, ami nagyon népszerűtlen. Ettől az önreflexiótól a Trump-kormányzat sem lépett el, ennyiben tisztán a liberális demokráciák szabályai szerint működik. Donald Trump sem szeret olyan dolgokban dönteni, amelyek népszerűtlenek. Ha valódi társadalmi ellenállást tapasztal, visszalép, meghátrál. Ezt tette például a Kanadára és Mexikóra kivetett vámokkal is, csak akkor a tőzsde háborodott fel, ami számára, ha lehet, még fontosabb. Innentől nyer értelmet a muzzle velocity.
Ha valamivel szemben nincs valódi társadalmi ellenállás, akkor az nem lehet népszerűtlen.
A népszerűtlenséggel szembeni averzió legalább részben táplálja Trump és körének zsigeri gyűlöletét az intézményekre épülő világgal szemben. A társadalom bizalma ugyanis a XXI. századra nagyon alacsony lett az intézményekkel és azok vezetőivel szemben. Trumpékban pedig személyes sértettség is munkálkodik. Az elnök azzal vádolja az intézményrendszer vezetőit, hogy amikor megverte őket, azok megszegték a szabályokat, és megpróbálták őt bebörtönözni. Az a tény, hogy bűncselekményeket követett el, innentől már részletkérdés – a sérelem adott.
Trump forradalmi hévvel állt neki lebontani a létező intézményrendszert. Mindennek nekiment, amit eddig az elit világ-összeesküvésének láthattak, és mint ilyenben, eleve nem volt bizalmuk. Ez a sokkterápia egyetlen stratégiára jó valójában:
The post Trump langymeleg forradalma first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
