2022. február 21-én este Géza bácsi a beregszászi járásban található falujában éppen a sírásásért kapott honoráriumot fogyasztotta, amikor megkapta a behívóját a 128-as munkácsi rohamdandár ötödik rohamszázadába. Ha egy rohamosztagos fél évet túlél, már „öregnek” számít – ő három évvel és nyolc sebesüléssel később, immár Hézovics katonai hívónéven még mindig harcol.

A sturmovik szerepe a háborúban

Az orosz-ukrán háború három évvel ezelőtti kiszélesedését követően idővel csökkent a dinamikus pillanatok száma a hadszíntéren. Az oroszok kijevi visszavonulása után a felek az első világháborúhoz hasonlóan beásták magukat a kelet-ukrajnai sztyeppén, ahol a síkságon csak az egykori telekhatárokat jelző fasorok nyújtanak minimális fedezéket az emberek és a drónok elől. Ilyen terepen különösen veszélyes támadni, nem véletlen, hogy az eleve legnagyobb veszteségeket elszenvedő gyalogságon belül „kultstátusza” van az úgynevezett sturmovikoknak. Ők azok a katonák, akik a fedezék biztonságából kibújva megrohamozzák az ellenség állásait akár támadás, akár védekezés közbeni „ellenlökésről” van szó.

Főszabály szerint támadni nehezebb, mert ki kell másznod a fedezékből, és neked kell kezdeményezni, te teszed ki magadat először az ellenség csapásának. Hiába vagytok adott esetben többen, az első pofont te kapod

– mondja Takács Márk egykori honvédszázados, katonai elemző. „A teljes katonai kiképzés erről szól lényegében, ahogy azt látjuk is katonai filmekben, hogy érthetetlen módon fölöslegesen irritálják az újoncokat. Ez azért van, hogy a frusztráció-tolerancia szintet növeljék, ezáltal lebontsák a személyiséget, és képessé tegyék az embert a természetétől távolálló feladatra, hogy egy támadásban részt vegyen” – teszi hozzá.

A kiképzés hiánya és a harcok valósága

Minderre azonban 2022 elején sem idő, sem képesség nem állt rendelkezésre az ukrán hadseregben. „Amikor bekerültünk ide, nem kérdezték senkitől, hogy kaptál-e kiképzést, szolgáltál-e valamikor” – mondja Hézovics. „1992-től ’94-ig szolgáltam Lembergben, de az olyan kiképzés volt, hogy elmentünk dolgozni valahova, aztán ennyi. A puskát úgy vettem fel, mint egy civil ember, azt se tudtam, mi fán mi terem” – meséli. Mindent a saját kárukon tanultak meg.

„Nem tudtuk, hogy amikor megyünk a fegyverrel, le kell hajolni, a könyököt maximálisan behúzni az oldalunkhoz. Azt hittük, hogy úgy kell menni, mint a filmekben, hogy így nyugodtan megállsz” – mutatja a körletében géppuskájával kétrét görnyedve járkáló Hézovics. Csizmája alatt ropog a korábbi bemutató során kiszóródott lőszer.

„Úgy tanultuk meg, hogy minden második lőszer nyomkövetős legyen a tárban, minden harmadik pedig olyan, amelyikben több a lőpor, hogy átvigye a vasat” – mondja a különböző muníciók gallérján látható színkódok jelentését ecsetelve. Bár a bal szeme mínusz ötös, a jobb pedig hatos, ránézésre megkülönböztet háromféle szovjet és NATO-lőszert a szőnyegen. „Kérdezték is, amikor ide kerültem, a hegyivadászba:

kicsi vagyok, szemüveges, hogy az Istenbe hozhattak ide?

Nemcsak az egyéni, de a csoportos harcászatot is maguktól tanulták meg. „Ha megyünk egy zárt rendszerben, mondjuk egy lövészárokban, akkor az ember elől megy, a másik megy utána. Megtanultuk meghallani a gránátok ütőszegének kicsapódását, automatikusan hátrahúzni a társat, és ordítani, hogy gránát.”

2022 tavaszán Hézovics alakulata azt a feladatot kapta, hogy állítsák meg az orosz előretörést Zaporizzsja megyében. „Amikor megállítottuk az oroszokat ebben a térségben, elmentünk Szoledárba, találkoztunk a wagneresekkel. Az kemény volt.” Később harcolt a DNR (Hézovics kiejtésében döner – a Donyecki Népköztársaság, vagyis a 2014-ben létrehozott orosz bábállam) katonái ellen is, akik valójában csecsenek voltak.

Másfél év frontszolgálat után látott először kiképzőt. Angol katonák jöttek, hogy megosszák a tudásukat, de 2023 közepére már inkább a brit kollégák tanulták tőlük a szakmát.

Voltak kétszer angolok tanítani, de náluk más a taktika, megmutatták azt, amit ők tanulnak, mi megmutattuk azt, mi hogyan csináljuk. Mi az angolokkal és a sztenderd eljárással szemben például nem belül, hanem a tetején ülünk a BMP ketteseknek, ha bemegyünk

– mondja. A BMP egy szovjet típusú páncélozott csapatszállító jármű, egyfajta „harci taxi”, ami a roham kezdőpontjáig a kisebb fegyverektől védve elszállítja a gyalogosokat. Ezt még az első bevetésén tanulta. „Észrevettük az orosz tankot, kijött a ház mögül 200 méterről, elsőre eltalálta a BMP-t, két ember és a vezető meghalt, elégett benne. Ha robbanás van, és bent van az ember, olyan légnyomást kap, hogy ott hal meg. Így azoknak van esélyük, akik a tetején vannak, hogyha lesz is valami, a nyomás széjjelrepíti őket, és lehet, hogy megsebesülnek, de túlélik.”

Túlélési praktikák és harci tapasztalatok

Hézovicsból dől a szó, egyik témáról a másikra ugrálva magyarázza a katonaélet csínját-bínját. Néhány mondaton belül jutunk el az első zaporizzsjai hónapok megpróbáltatásaitól a BMP-n át a Wagner-csoport elsősegély-oktató módszeréig.

The post „Támadás közben olyan vagyok, mint egy automata, úgy működöm, mint egy zombi” – egy beregszászi rohamosztagos vallomása az ukrán frontról first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu