Bokros Lajos: Trumantól Trumpig – A szabályokon alapuló amerikai világrend felbomlása

Május 8-án fogunk megemlékezni a második világháború európai fejezete sikeres lezárásának nyolcvanadik évfordulójáról. Az 1945 és 2025 közötti immár meglehetősen hosszú történelmi időszakot globális felfogásban mindenekelőtt az amerikai főuralom (hegemónia) határozta meg. A második világháború után a rövid ideig vetélytárs nélkül maradt amerikai szuperhatalom bölcs előrelátással megalapozta azt az úgynevezett szabályokon alapuló világrendet, ami nyolcvan évig biztosította a nyugati civilizáció fölényét egyrészt a kommunista diktatúrák, másrészt egyéb, nem kevésbé veszélyes elnyomó rendszerek fölött. Most, hogy a kommunista diktatúrák eltűntek a történelem süllyesztőjében, de nyomukban gazdaságilag jóval sikeresebb és erősebb (Kína), vagy romjaikon politikailag még kíméletlenebb és erőszakosabb önkényuralmi rezsimek (Oroszország) épültek föl, a szabályokon alapuló nyugati világrend megőrzése és megerősítése újfent a világpolitika legnagyobb kihívása lett.

A régiúj amerikai elnök, Donald J. Trump, azonban nem érti ezt. Durva kijelentései és erőszakos, egyoldalú intézkedései aláássák a nyugati civilizáció szabályokon alapuló egységét, meggyengítik annak cselekvőképességét, amivel az önkényuralmi rendszerek malmára hajtja a vizet. Ez a magatartás és cselekvés végső soron nyíltan ellentmond az Egyesült Államok gazdasági, politikai, katonai, sőt nemzetbiztonsági érdekeinek is.

Várhegyi Éva: Matolcsy György öröksége

Pár nap, és véget ér Matolcsy György két elnöki ciklust is felölelő regnálása a Magyar Nemzeti Bank élén, március 4-től Varga Mihály veszi át a stafétabotot. A váltás akkor sem hozhatna gyors javulást az ország pénzügyi helyzetében, ha utódját a bank törvényes feladatai iránti elkötelezettség vezérelné, mivel Matolcsy elnöklését hatásaiban hosszan elnyúló károkkal járó döntések kísérték. Két évvel ezelőtti „megvilágosodásával” már nem tudta eltüntetni a forint megroggyanása, a rekordméretű infláció és más veszteségforrások okozta társadalmi költségeket, amelyekhez a kormány mellett a jegybank politikája is hozzájárult.

Matolcsy György már elnökségét megelőzően, a 2010 utáni Orbán-kormány gazdaságpolitikájának alakítójaként is igyekezett befolyásolni a Magyar Nemzeti Bank politikáját. Szerepe volt abban, hogy az újraírt MNB-törvény minden fontosabb jogkörétől megfossza az akkori elnököt, Simor Andrást, és a bank összes irányítási jogosítványát az addigra már többségében kormánymegbízottakból álló monetáris tanácshoz rendelje. Ezzel az intézmény hitelességét is aláásta, amelyet az új vezetés által elkövetett hibák csak tovább romboltak.

Lipovecz Iván: Vaku

Angela Merkel kancellárságának tizenhat éve alatt mindössze egy olyan négyéves ciklus volt, amikor a keresztény pártszövetség nem a szociáldemokratákkal, hanem a liberális FDP-vel párban kormányzott. A GroKo, vagyis a CDU-CSU, illetve az SPD nagykoalíciója számos kérdésben eredményesnek bizonyult, Németország stabil partnernek számított a gazdaságban és a világpolitikában egyaránt. Talán ezért is gondolhatta azt Merkel, hogy a 2015-ben kitört menekültválsággal is meg tud birkózni. „Wir schaffen das” ‒ szólt a kancellári hitvallás. Az azóta eltelt idő azonban ezt nem egészen igazolta vissza.

2013-ban 79,7 millió lakos élt Németországban, 2023 végén 83,5 millió. Az a helyzet, hogy ma ezeknek az embereknek nagyjából az egynegyede úgynevezett „bevándorlás-hátterű”, ami a statisztikában annyit jelent, hogy vagy ő, vagy a felmenője 1950 után költözött a mai szövetségi köztársaság területére. E demográfiai csoda nélkül a második világháborúban megcsappant lakosságú országban valószínűleg a gazdasági csoda sem történhetett volna meg.

Kovács Zoltán: Sumákok

Tizenöt éve, amikor kormányra kerültek, azt mondták: rendbe kell tenni az elmúlt nyolc hibáit. Közben annyi történt a kormányzati ciklusokban, hogy felkészültek az újabb választásokra. Aztán amikor megint nyertek, megint készültek a következő választásra, a negyedszerre is győztes Orbán elégedetten nézett körbe hívein: négyszer választást nyerni kétharmadokkal, azért nem semmi.

Biztosan így van, de közben az ország csúszik lefelé – korrupció, infláció, miegyebek -, mindeközben a szuverenitásra oly büszke Orbán parázsló szájjal mondja, milyen jó lóra tettük föl az országot tétként: „Az amerikai választási győzelem hűsítő árnyékából visszatekintve persze mindent megszépít az emlékezet – mondja a szuverenitás magyar bajnoka: – Nagy tétek voltak az asztalon. Szép feladat éveken át három lapra piros ultit játszani, kell hozzá idegrendszer.”

Ezt mondja Orbán Viktor, miközben a széksorokban ellenfeleket és árulókat kajtat, valamint mások zsebében kotorász. Legújabb mániája, hogy kormánymegbízottat küld az Egyesült Államokba, és begyűjtteti az összes Magyarországra vonatkozó adatot és bizonyítékot. „Azután sürgősen megteremtjük az alkotmányos és jogi feltételeit annak, hogy ne kelljen tétlenül néznünk, amint álcivil közéleti szervezetek a szemünk láttára szolgálják ki a külföldi érdekeket, és szerveznek politikai akciókat.” Így beszél egy jogvégzett ember. Először odavág, aztán megteremti a jogi feltételeket.

The post Lehetett volna korszakos politikus first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu