Azt írta a Magyar Ifjúság egy híján negyven esztendővel ezelőtt: „Louis Armstrong fellépése legenda, a dzsessz hazai legalizálásának emlékezetes mozzanata, sárguló fotó egy albumban, ahol ezt követően, egészen 1986. július 27-ig csak üres oldalak voltak.”
Majd megérkezett a Népstadionba a Queen.
A szervezők közzétették: azokat, akik megőrizték a jegyüket Armstrong 1965-ös koncertjéről, vendégül látják a Queen-bulin. Hatan állítólag jelentkeztek, és huszonegy év elteltével a muzsika újabb csodáját élhettek át az arénában.
Négy hónappal korábban, a magyar–brazil válogatott mérkőzésen (3-0) 70 314 fizető néző volt a Népstadionban. A négyes fennállásának tizenötödik évfordulóját ünneplő Queenre hasonló tömeg volt kíváncsi, a 160–300 forintos belépőkre 200 ezer jegyigénylés érkezett. A tikettekért a koncert napján már ötszörös árat kértek a feketepiacon, a kívül rekedt Queen-rajongók ezrével táboroztak a stadion körül.
Előzőleg felmerült, hogy két hangversenyt is adhatna az együttes, de második napként csak július 28. jöhetett szóba, mert a Népstadion területén július 22-től 26-ig motoros világtalálkozót rendeztek. Müllner Jenő igazgató szerint a Queen-menedzsment a 28-át nem fogadta el, maradt a 27., egy nappal sem több.
A vidékieket ez kiváltképp szíven ütötte. A Tisza partján például így panaszkodtak: „Amíg a fővárosi fiatalok 150–200 forintért is megnézhetik a koncertet, addig a szegediek csak 900-ért. Az IBUSZ helyi irodájában ugyanis kizárólag úgy lehet jegyhez jutni, ha a vevő befizeti a koncertre indítandó társasút összegét is.”
A fővárosiaknak is akadtak kellemetlenségeik. A Népstadion közelében lakók a következő felhívást találták autójuk ablaktörlője alatt: „Kérjük önt arra, hogy gépkocsiját már július 26-án, szombaton szíveskedjen a szomszédos utcák egyikében leparkírozni. Tudjuk, ez okozhat némi bosszúságot. Ezért is kérjük egyúttal az ön szíves megértését.”
A publikumot a leninvárosi Tiszai Vegyi Kombinát is igyekezett kiszolgálni: ötvenezer esőkabátot készített arra az esetre, ha nem lenne a közönséghez kegyes az ég. Freddie Mercury, John Deacon, Brian May és Roger Taylor két hónapos, 26 állomásos turné keretében látogatott Budapestre (a bennfentesek meg nem erősített értesülése szerint 110 ezer dollárért). A sorozat június 7-én Stockholmban kezdődött, és augusztus 4-én Marbellán ért véget.
A Queen úgy jött, mint a vöcsök. A Vöcsök II. Az együttes a Maharttól bérelt új szárnyashajóval érkezett Bécsből pesti szálláshelye, a Duna Intercontinental elé. A fiúkat sokan kísérték. Hatalmas stáb rendezte át a Népstadiont, építette a háromemeletes, 43 méter hosszú és 20 méter széles színpadrendszert, helyezte üzembe a 12 tonnás világító-berendezést, valamint a két, egyenként 11 méter magas hangtornyot és a 8×8 méteres keverőpultot a pálya közepén, ugyancsak 8 méteres magasságban.
A dobos Taylor joggal említette:
A Ben Hur című film bábjáték a Queen előadásaihoz képest.
A budapesti fellépés kiváltképp különleges volt, mert Zsombolyai János rendező és 17 magyar operatőr másfél órás filmet készített a koncertről a Queen Productions Ltd. megbízásából (ez volt a Queen – Hungarian Rhapsody).
Összesen 25 angolszász szám hangzott fel, plusz Mercury elénekelte a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalt, amelynek magyar szövegét a tenyeréből olvasta. Az ötlet jórészt meghatotta a jelenlévőket, de volt, aki kimódoltnak, a puskázást meg egyenesen lekezelőnek tartotta. A túlnyomó többség mindenesetre együtt dalolt a világsztárral, aki egy váratlanul feltálalt rock and roll-blokkban Ricky Nelsontól (Hello, Mary Lou), Elvistől (Baby I Don’t Care), Little Richardtól (Tutti Frutti) is kölcsönzött.
A produkciótól nem mindenki ájult el. A felvezetés valóban nem volt telitalálat: az elsőként színre lépő Z’Zi Labor nagyjából úgy illett a Queenhez, mint a veresegyházi asszonykórus a Rolling Stoneshoz. Ám az Ifjúsági Magazin nem az előzenekar miatt fújta a fanyalgók nótáját:
Üresjáratok, fölösleges közönségénekeltetések, hosszúra nyúlt frissítőiszogatások a színpadon, a soha nem látott méretű erősítő apparátushoz méltatlan technikai bakik. Szeplős volt ez a pesti Királynő
– írták.
A Magyar Ifjúság sem áradozott: „Pontosan másfél óra és húsz perc ráadás. Magyar zászlóval kombinált brit lobogó, korona és palást: ezek Mercury utolsó kellékei. És senki nem erőlteti a további ráadást. Nincs folytatás, a többség a hazajutás esélyeit latolgatja. Lassan kiaraszolgatunk a stadionból. Holnaptól lehet újból nyírni és locsolni a füvet. S nekünk, akik ott voltunk, ha van erőnk, és feltétlenül ragaszkodunk hozzá, adott a lehetőség elhitetni – először magunkkal –, hogy a legnagyobb rockbulin voltunk. Hogy aztán az élmény nagyságát lehet-e tonnákban, Luxokban és Wattokban mérni, az egészen más kérdés.”
A Vas Népe hasonló húrokat pengetett: „A Queen persze nem semmi. De nem több egy alaposan felfújt zenekarnál, amelyből vagy két tucat létezik még. Titka egyszerű: óriási háttéripara van. Lemezcégek, kiadók, árusok, újságok, pénzügyi szakemberek, és így tovább. Ez a háttér igen jelentős összegeket ölt az elmúlt években az együttesbe. Most – joggal – ki akarja venni a pénzét. Ki is veszi, a stadionkoncertek a legjövedelmezőbbek. Ez az üzleti világ a még oly gyenge, más előadóitól elfogadhatatlan slágereket is befuttatja. Manipulálja a tömegkommunikációt, a slágerlistákat, a közvéleményt. Mindez ott volt az este tízkor színpadra lépő együttes mögött. Brian May és társai profihoz illően slágereztek, de a már látott videóklipekhez, koncertfelvételekhez képest nem mutattak újat. Nyoma sem volt a rögtönzésnek, a rock ősdinamizmusának. Egy mérnökileg megtervezett színpadon mérnöki precizitású zenészek dolgoztak.”
A Népszabadság kritikája így szólt: „Kellemes nyári melegben korszerű nagyoperettet láthatott 70 ezer ember. A főszereplők a Királynő fehér ruhás pophercegei voltak, az angol Queen együttes zenészei. Káprázatos fénydíszletek között a világ második legnépszerűbb rockcsapata (talán csak a Rolling Stones előzi meg őket hírnévben és szakmai rutinban) adott ízelítőt abból, hogyan is kell szórakoztató könnyű muzsikát szervírozni 1986-ban. Ám a kétórás kábulat után főként az első és második generációs beatrajongók kullogtak haza csalódottan, akik valamiféle csodára is vártak, arra bizony hiába. Pedig az együttes kifogástalan produkciót nyújtott, két óra alatt tökéletes hangminőségben eljátszotta legsikeresebb dalait, a Bohemian Rhapsodyt, az I Want To Break Free-t, a Radio Ga-Gát, a We Will Rock You-t, a We Are the Championst. Valami mégis hiányzott.”
A Miskolcon megjelenő Déli Hírlap főcíme ez volt: „A Queen-varázslat elmaradt.” Mások szerint egyáltalán nem maradt el. A Magyar Hírlap beszámolójában ez állt: „Álomkoncert Brian May megannyi mesteri gitárszólójával, Roger Taylor kiváló muzikalitású dobjátékával, John Deacon invenciózus basszushangzásaival és a show vitathatatlan mesterének, Freddie Mercurynek elbűvölő hangjával.”
A Képes Újság leszögezte: „Soha nem látott minőségben szólt 13 Queen-album szinte valamennyi slágere.” A Dunántúli Napló szerint „Budapest behódolt a Királynőnek”, a Csongrád Megyei Hírlap is úgy vélte: „a Királynő fenséges volt”.
A Kecskeméten nyomott Petőfi Népe szintén lelkendezett: „Ugráltunk, lelkesedtünk, csápoltunk. Leadtunk vagy két kilót, de mi ez ahhoz képest, hogy egyesek már a belépő megváltásakor leszurkoltak 8–10 »kilót”! Egyfajta varázslatnak voltunk szem- és fültanúi a legújabb Queen-slágerhez illően (A Kind of Magic). Köszönet érte, Freddie és társai, God save the Queen!”
A Pest Megyei Hírlap ugyancsak ujjongott: „Egyik ámulatból a másikba esünk. Koncerten, ekkora hangerővel, ilyen tisztán szólni zenét ritkán hallani.” A Szolnok Megyei Néplap arról tudósított:
A siker frenetikus volt. Tüzek lobbantak, fények gyúltak, a zsúfolásig megtelt stadion közönsége nem mindennapi ünneplésben részesítette az együttes tagjait. Mert ezen az estén valóban ők voltak a bajnokok.
A Magyar Nemzet felülemelkedett Watton, torzítón, effekten: „A Queen nem dübörögte-döngölte végig a két órát, hanem emberi léptékű ritmussal szerkesztette meg műsorát. Üzenete mélyén – minden győzelmi vágy, nagyratörő gesztus mellett is – az emberi közvetlenség és természetesség állt.”
Az Esti Hírlap pedig mindannyiunk életérzését fogalmazta meg: „A Queen éjfél körül hagyta abba. Produkcióját világszínvonalon mutatta be. S a koncertet követően kijózanító volt a séta Queenországtól a metróig.”
The post Mercury és társai a vízen jártak, aztán kijózanító volt a séta Queenországtól a metróig first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
