A Mosonmagyaróvárra szervezett befutón a túra végén több százan vonultak a szamarával együtt – még a GPS is forgalmi dugót jelzett. Rengeteg ismerőst szereztem a túra alatt, egy-két barátot is. Nem gondoltam, hogy ennyi segítőkészség van az emberekben. Mi nem működnénk az emberek nélkül, és az emberek sem működnének nélkülünk.
Koszonits Patrik tavaly meglehetősen szokatlan és látványos módját választotta annak, hogy felhívja az emberek figyelmét bizonyos állatokra: 450 kilométert gyalogolt két szamarával. A 20 éves ásotthalomi fiú céljai nem álltak meg ennyinél, azóta újabb fába vágta a fejszéjét: szamárrezervátumot szeretne létrehozni. Ehhez már létrehozott egy alapítványt is – ami a Shrek egyik ikonikus jelenetét idézve az Ott vagyunk már? nevet kapta. A déli határmenti településen látogattuk meg a fiatalt és népes szamárközösségét.
Érkezés előtt szerettem volna megtudni a pontos címet, de Patrik közölte, hogy ezt inkább engedjük el, majd ő kijön egy benzinkútra elénk, és onnan mutatja az utat. Igaza volt, hamar letértünk a betonútról, és néhány percnyi, érzésre a világ vége után kettővel irányába autózást követően meg is érkeztünk a szamárbirodalomhoz. Szóval kezdjük is az állatok bemutatásával.
Elsőként Csámpit mentette meg. „A bal lábát elrontották. Egy pótkocsit megraktak négyszáz téglával, azt akarták vele elhúzatni. Eltört a lába és rosszul forrt össze.” Azóta teljesen bizalmatlan az emberek felé. Körülbelül nyolc hónapja van itt, egyelőre Patrik az egyetlen, akiben megbízik.
Borisznak jobb lapokat osztott az élet. Jó gazdái voltak korábban, nem történt vele semmi megrázó, nem is kellett menteni – ő saját állat. Direkt került Csámpi mellé.
Teljesen összenőnek, szerintem pótanyának tekinti. Borisz előtte vezethető volt, de annyira ragaszkodnak egymáshoz, hogy nem lehet őket elválasztani. Ha az egyiket átraknám másik karámba, ki lennének akadva.
Némileg meglepő egy kíváncsi tekintetű alpakka látványa – felajánlásból kapta, nem véletlenül. Tavasszal szeretne majd állatvédelmi előadásokat tartani iskolában – többel már egyeztetett is –, a felajánló tudta, hogy a szamarakat milyen nehéz szállítani, így felajánlották ezt az állatot, hogy őt vihesse a gyerekekhez. Fontosnak tartja, hogy már kisgyerekkorban tudatosítsák a megfelelő állattartást, akár haszonállatról, akár háziállatról van szó.
Van itt albínó szamár is. Különlegessége, hogy a szőre fehér, a bőre pedig nem barnás, mint a többieknek, hanem rózsaszín. Mentett állat, rossz körülmények közül került ide: egy-két hónap leforgása alatt harminc gazdánál fordult meg. „Akinek ott kilóg a hátulja, ő Fanni.” Patrik első szamara.
Manci is saját szamár, aztán ott van Füles is. Vele indult el a túrára. „Ő inkább embernek tekinti magát, mint szamárnak.” Májusban vele Mosonmagyaróváron lesz jelenésük – egy gyermekotthon gyűjtéséhez csatlakoztak, aztán átsétálják a várost, így hívják fel az emberek figyelmét az ügyre.


Sanyi a következő – befogható egy kocsi elé, így az a terv, hogy a rezervátum megnyitása után szamaras kocsikázást szerveznek majd vele a látogatóknak. Füli szintén mentett szamár, egy hónapja hozták egy lóval és egy kecskével együtt.
A kecskét a szomszéd örökbe fogadta, a lóval itt maradtak. Van még egy szamár, pár hete mentették – Patrik elmondása szerint a halálsorról –, de még Szegeden van, egy barátja gondozza.
Úgy lefogyott, kint voltak a bordái. Mindkét szemére megvakult. Most kezelik, a jobb szemére már jobban lát, a balt műteni kell majd.
Igazából nem is tudja már, miért éppen a szamarak lettek az élete. Otthon mindig voltak háziállataik – ló, bárány, kecske, de szamár sosem. Egy ismerősének volt szamara – Fanni, aki azóta már itt él. Innen számolja. „Beleszerettem, aztán onnantól spontán jött az egész.” Valamit mindig akart kezdeni az állatvédelemmel, de nem volt ötlete. „Jött Fanni, majd rájöttem, mennyire csodálatos állatok, és mennyire nincsenek eléggé értékelve Magyarországon.” Jött is az ötlet, hogy szamármentésbe kezdene.
The post „Volt, aki teljesen hülyének nézett, de egyszer élünk” – húszévesen 450 kilométert gyalogolt Patrik a szamaraival first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu