Ügyeletes szerkesztőként nézem a szokásosnál is nihilistább Kormányinfót, a gyümölcsjoghurt-árrobbanás megfékezése a téma, próbálom Gulyás Gergelyt és egy sparos gyümölcsjoghurtot egy képen elképzelni, nehezen megy. A hangvétel nagyjából olyan, mintha a földönkívüliek inváziójáról vagy a ragadós száj- és körömfájásról lenne szó, a héten Pető Péter hírlevelében is megénekelt infláció (újra) jött, mint egy üstökös, egy meglepetés, egy természeti kataklizma. Vagy nagyobb sziklák nyirkos oldalán nő, de ahhoz biztosan nincsen köze, hogy egy minden pénzt tizenöt éve hülyeségbe és a saját kiskertjébe öntő kormány rádobott még 4,5 százalék boltadót a világrekord áfára, ami annak a társadalmi szerződésnek az alapja, hogy
tudjuk, hogy adót csaltok, de be fogjuk szedni a gyümölcsjoghurton, és aztán elköltjük hülyeségekre.
Szóval március szava az árrés. A boltoknak azért, mert ezúttal nem hatósági árat dobtak rá egy rakás alaptermékre (gyümölcsjoghurt), hanem azt a bonyolult gazdasági összefüggést felismerve, hogy a kereskedők önérdektől vezérelve tartják a portékákat, ezt az önérdeket próbálják a minimumra szorítani. Ettől mondjuk borítékolhatóan minden más drágább lesz másfél százalékkal, de egyrészt ki számolja már, másrészt ez legalább összeegyeztethető a létezéssel, harmadrészt dráguljon csak az, ami nincs benne az inflációs kosárban, és akkor jövő tavasszal majd ki lehet mutatni, hogy elképesztően nagy lábon élünk, avagy nulla az éves infláció, hiszen már egy éve is kurva drága volt minden, és maradt is úgy.
Nemzeti-népi szempontból pedig a tágabb körű ismeretrontás szempontjából számít a hónap mondásának az árrés. Eddig egy hűvös terminus volt, absztrakt fogalom a Samuelson-féle közgázkönyv 352. oldaláról. Mostantól egy ellenség, szerencsére egy könnyen leküzdhető, gyíkvállú fajta, már a csengésében is benne van az ügyeskedés: milyen rés, ki akarja megbontani a tisztességes árak makulátlan felületét? Csel, fortély, rablás!
Váradi József, a Wizz Air vezére egy viszonylag nagy vállalatot rakott össze Nádudvarból indulva, de néhány hete nem tudott válaszolni nekünk arra a kérdésre, hogy egy repjegy árából mennyi volt az extraprofitadó, és most, hogy a kormány reptértulajdonosként nézőpontot váltott és lemondott arról, hogyan kéne kivonni a végösszegből, mondván: egy vállalat költségstruktúrája ennél lényegesen bonyolultabb. Na de nem a kormány alsó tagozatos valóságában, ahol simán meg lehet mondani, hogy ha százért veszik a tojást és száztízért adják, akkor tíz százalék az árrés. Vagyis a profit.
Ami egyáltalán nem ugyanaz, de a politikusi nyelvben, hogy, hogy nem, összecsúszik a kettő: a hűtőt és a takarítást a jóisten fizeti, a személyzetet meg a németek, mint ezen a világon tulajdonképpen mindent. Hogy közben nagyjából minden boltlánc veszteséges, aminek nem C-vel kezdődik a neve és nincsenek fogathajtók a tulajdonosai között, az mellékes: körbeépítették a városainkat az üzleteikkel, a választásokig úgysem mennek sehová, azon túl meg ki gondol. Most jósok vagyunk vagy kormányosok? Na, ugye. Addig meg kihúzzuk csirkén és ESL tejen.
Így kezdődik ma reggel kiküldött heti hírlevelünk, a 24/7, amelyben ezután még elmélyülős és szórakoztató olvasmányokat, videókat és podcastokat ajánlunk hétvégére válogatva, továbbá összegyűjtjük a hét sorozat- és filmkritikáit is a hátradőlős kikapcsolódáshoz. Itt iratkozhatsz fel, ha jövő héten már te is kéred!
The post Üzenjünk az árréseknek, hogy ők is megértsék! first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
