Mi magunk sem hisszük el, de tényleg eltelt két év a The Last of Us sorozatadaptációjának berobbanása óta. A posztapokaliptikus dráma 2023 egyik legfontosabb tévés terméke volt, és olyat tett, amire addig kevés film- vagy tévésorozat volt képes: visszaadta a hitet abban, hogy lehetséges videójátékot normálisan, élőszereplős mozgóképpé varázsolni.
A folytatás egy percig nem lehetett kérdés, már csak amiatt sem, mert a sorozat alapját adó videójáték is kapott Part II-t, azaz második etapot. Tengernyi dolgot fel tudnánk még sorolni, ami miatt az új évad iránti várakozások az egekbe szöktek. Kezdve a globális szupersztárrá váló Pedro Pascallal és azzal, hogy a videójáték folytatása mélységében tényleg párját ritkítja, egy igazi mestermű a maga nemében. Utóbbival nem viccelünk: akinek van rá lehetősége, keresve sem talál jobb alkalmat az áprilisban érkező új évad miatt ahhoz, hogy kontrollert ragadva megízlelje a videójátékos történetmesélés alfáját és ómegáját.
Ilyen volt az első évad
Némi spoiler következik: a The Last of Us első évadában megtudtuk, hogy az általunk ismert világ összeomlott egy gombafertőzés miatt, ami az emberiség nagy részét mutánsokká változtatta. A megmaradt emberek hol önállóan, hol városállamokban élnek – utóbbiak közül kiemelkedik a Tűzbogarak frakció, akik talán sejtik, hogyan lehet végetvetni a járványnak. Ellie, a tizenéves kamasz immunis a fertőzésre, emiatt át kell juttatni őt fél Amerikán, hogy kivizsgálhassák, miben rejlik a gyógymód.
Ehhez egy csempész, Joel segítségét kérik, aki először elzárkózik attól, hogy jobban megismerje Ellie-t, ám idővel apa-lánya kapcsolat alakul ki köztük. Az utolsó epizódban kiderül, hogy a fertőzés megállításához szükséges vakcina Ellie életébe kerülne, így Joel a labor minden dolgozóját megöli, kimentve a lányt.
A második évad öt évet ugrik előre az időben, mikor újra felvesszük a fonalat Joel és Ellie mindennapjaiban: az „apa-lánya” páros Jackson városában egymástól elhidegülten él. Közös párbeszédeik terjedelme zsebkendőre felskiccelhető. Konfliktusukat jól érzékelteti, hogy az egyik jelenetben a metált hallgató Ellie szobájába beront Joel, majd észrevesz egy jobb sorsra érdemes gitárt a sarokban. Érzi, hogy a hangszer kapcsolódási pont köztük, egyúttal épp olyan javítandó, mint a kapcsolatuk: míg egy gitáron könnyű húrt cserélni, két ember közt ennél nehezebben megoldható problémák is akadnak.
Eközben a város egyre kevésbé bírja el az újonnan érkezőkkel járó terheket, és új típusú fertőzöttek felbukkanása szintén aggodalomra ad okot.
A két alkotó, Craig Mazin és Neil Druckmann már az első epizódban belecsapnak az új karakterek nagyon részletes felrajzolásába.
Megismerjük Dinát, aki Ellie-vel egykorú, láthatóan az érdeklődési körük is közös, Isabela Merced pedig sokadszorra bizonyítja, hogy amerikai közönségfilmek mellékszerepeinél többre hivatott. Olyannyira, hogy az első epizódban egyértelműen fölülmúlja Ramsey játékát, minden jelenetében uralja a képernyőt, látatlanban is megmondanánk, hogy behatóan tanulmányozta a videójátékot.
Bármennyire szeretjük Mercedet, az ő Dinája itt csak mellékszereplő, az igazi figyelem Abbyre, a sorozat új antagonistájára hárul majd a továbbiakban. Kaitlyn Devernek nagyon kevés játékidő jut, ám egy-egy tekintetéből felsejlik a düh, az izzó harag, amely figuráját hajtja majd a történet során. Nincs kétségünk afelől, hogy tökéletes volt a casting, Dever színészi eszköztára igen széles: coming of age tinitörténetben és sci-fi horrorban is bizonyította már rátermettségét, a The Last of Usszal pedig minden bizonnyal élete eddigi legnagyobb szerepe találta meg. A Reszkessetek, betörők!-ön edződő magyar nézőknek Catherine O’Hara (Kevin anyukája) szerepe plusz izgalom lesz, aki egy önreflexív alkoholista terapeutát alakít, aki a neki Ellie-ről panaszkodó Joelnek például olyanokat vet oda:
Jaj, a 19 éves tinilányom úgy viselkedik, mint bármelyik 19 éves tinilány az apjával? Valódi problémád is van?!
Mazinék az első évadban remekül egyensúlyoztak azzal, mit bír el a képernyő egy interaktív műfajból átlépve. Messzemenő következtetéseket nem szeretnénk levonni egy epizód után, de minden bizonnyal a játék ezen felének kibontása minden eddiginél lassabb lesz, már csak amiatt is, mert a hét epizódból álló második évad pusztán a történet feléig fog eljutni, azaz tisztes lezárást nem, maximum cliffhangert kapunk májusban.
Az első évadot az vitte sikerre, hogy nem kínált könnyű válaszokat a posztapokaliptikus, minden szegletéből fenyegető ürességben, hanem morálisan összetett helyzeteket mutatott a nézőnek, ahol a jó és a rossz javarészt külön sem vált. Úgy sejtjük, a folytatásban a potmétert alaposan felcsavarják majd ezen téren is.
Komótos kezdés, ígéretes új szereplők, gyönyörű díszletek és kifogástalan vizuális effektek – a The Last of Us folytatása ránézésre is kimagaslik a mai sorozatmezőnyből, de azért érződik rajta, hogy az első évad óta megjelent már egy Fallout, ami szintúgy nem vallott szégyent videójáték-adaptációként, sőt, ízelítőt adott abból, hogy Mazinék produktuma nem lesz mindig egyeduralkodó a piacon.
Kíváncsian várjuk, mit tartogat a maradék hat epizód.
A The Last of Us 2. évada április 14-én érkezik a Max-ra, hetente új epizódokkal. Első epizód, 24.hu: 7/10.
The post Egy nagy gyomros távoli ígéretével kezdett a The Last of Us második évada first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
