A teleregény kifejezés a Szomszédokkal jelent meg Magyarországon, méghozzá a portugál telenovela szó tükörfordításaként, mely valójában a latin-amerikai tévésorozatok legelterjedtebb fajtáját takarja. A magyar nézők 1986 őszén találkoztak először telenovelával, amikor a Magyar Televízió sugározni kezdte a Rabszolgasors (eredetileg Escrava Isaura) című brazil sorozatot, és vélhetően ennek sikerén felbuzdulva nevezték a pár hónappal később induló Szomszédokat az alkotói teleregénynek. A kifejezés hamar divatossá is vált a magyar sajtóban, és leginkább a szappanopera műfajába tartozó sorozatokat nevezték teleregénynek.
Azzal akkor nem sokan foglalkoztak, hogy az elnevezés hibás volt. A telenovela és a szappanopera között ugyanis van egy fontos különbség: az előbbi mindig lezárt történetet beszél el, még akkor is, ha ezt száz–százötven epizódon keresztül teszi, a szappanoperáktól megszokott fordulatokkal és stílusban, a valódi szappanopera viszont a végtelenségig is eltarthat, ha van rá elég néző és pénz. Azaz a telenovela alkotói már pontosan tudják, hogyan fog végződni a sztori, amit elmesélnek, a szappanopera viszont lóg a levegőben, és lehet belőle bármi. Ilyen értelemben a közel másfél évtizeden át folytatott Szomszédok nem teleregény, de ez közel négy évtized távlatából már mindegy is, pláne, hogy ma már senki nem használja ezt a kifejezést, a telenovela viszont él és virul ma is, noha a legjobb napjain már túl van.
Tamás bátya brazil kunyhója
Bár a telenovelát ma már elsősorban a spanyol anyanyelvű latin-amerikai országokkal – Mexikóval, Argentínával, Kolumbiával – szokás rokonítani, sőt, ma már világszerte készülnek a telenovelához hasonló elven működő sorozatok, csak az egyes országokban másképp hívják őket. A telenovela története viszont Brazíliából indult: itt került képernyőre az első telenovela még 1951-ben, majd a hatvanas években már volt naponta sugárzott brazil sorozat is, a katonai diktatúra idején pedig a telenovelák egyfajta kompromisszumos térként működtek: nem voltak nyíltan rendszerellenesek, de sokszor reflektáltak a társadalmi valóságra, és a nézők számára burkoltan mégis kritikai lehetőséget kínáltak.
A Rabszolgasors is pont ilyen volt, hiszen a szabadságától megfosztott, kiszolgáltatott Isaurába vagy az elnyomó hatalmat képviselő földbirtokosokba is beleláthatott bármit a néző, ha bele akart. Egyébként is, nyilván minden olyan történet, amely a szabadság, az igazságtalanság és az egyéni méltóság kérdéseit állította középpontba, óhatatlanul is rezonált egy olyan közönséggel, amely maga is elnyomó politikai rendszerben élt, ám a cenzúrán gond nélkül átment. Igaz, a forgatókönyvíró Gilberto Braga később beszámolt arról, hogy több egyeztetésre is behívták a cenzorok, ám végül a sorozat zöld utat kapott.
Már csak azért is, mert a sorozat egy jól ismert regény adaptációja volt: Bernardo Guimarães azonos című regénye 1875-ben jelent meg, amikor Brazíliában még javában létezett a rabszolgaság intézménye, sőt, a gazdaság motorját is a rabszolgamunka jelentette. Guimarães nem véletlenül választott egy fehér rabszolganőt a regény főhősének, hiszen igen sok fehér női olvasója volt, akik értelemszerűen könnyebben azonosultak Isaurával. Az egyik ilyen olvasója történetesen Izabella régensnő, II. Péter brazil császár lánya volt, akire nagy hatást gyakorolt a regény, és később Izabella volt az, aki 1888-ban aláírta a rabszolgaság megszüntetéséről rendelkező törvényt régensként (az Európában tartózkodó apját helyettesítve). Brazília egyébként utolsóként tiltotta be az amerikai országok közül a rabszolgaságot, a császárság intézménye pedig egy évvel élte túl azt, mert II. Pétert (és vele Izabellát) 1889-ban elűzték, és Brazíliából köztársaság lett.
Az Escrava Isaura (magyarul egyébként Isaura, a rabszolgalány lenne) tehát amolyan brazil Tamás bátya kunyhója, mely a legismertebb könyv a brazil rabszolgaság koráról, ezért nem is volt meglepő, hogy valaki végül felismeri benne a telenovela lehetőségét. A TV Globo csatorna egy feltörekvő forgatókönyvírót, Gilberto Bragát bízta meg a feladattal, mely azért több volt sima adaptációnál, hiszen kicsit fel kellett duzzasztani az alapanyagot pár új szereplővel (ő szülte meg például Isaura első férjét, Tobiast), hogy száz epizódosra lehessen nyújtani.
Ha Isaura van, áram is van
A lényeg azonban a főhősökön volt: Isaura szerepét egy ismeretlen fiatal színésznő, a tizenkilenc éves Lucélia Santos kapta, aki nem az első kiszemelt volt, ám az eredetileg felkért színésznő a terhessége miatt végül nem tudta vállalni a szerepet.
The post Isaurán, a kedves és esetlen kölyökmedvén nem csak a magyar nézők szíve esett meg first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
