Az energiarendszerre hagyományosan rendkívül központosított struktúraként tekintünk, az elmúlt időszakban azonban egyre több a próbálkozás a decentralizálásra. Erre kínálnak eszközt az úgynevezett energiaközösségek, amelyek sok esetben a piacinál olcsóbb, stabilabb árú energiát biztosítanak, fokozzák az energiabiztonságot, növelik a tagok tudatosságát, mérsékelik a fogyasztást, ráadásul jellemzően a szénlábnyomot is csökkentik.

Számos térségben, így Ausztriában már több ezer ilyen projekt létezik, ezek pedig elképesztő változatosságot mutatnak – még olyan kezdeményezés is akad, amely rászoruló háztartások számára biztosít ingyen áramot. Magyarországon ezzel szemben ezek a megoldások egyelőre nem igazán lépték át az ingerküszöböt.

A szakértők szerint ennek számos oka van, így például

• a hazai lakosság nem elég tudatos az energiával kapcsolatban;
• a mesterségesen alacsonyan tartott árakkal nehéz versenyezni;
• az állami tulajdonú holding lobbizása pedig jelentősen gyengíti a kezdeményezéseket.

A rezsicsökkentés ugyan rövid távon kedvezőnek tűnhet a lakosság számára, a különféle krízisek, így az ukrajnai háború viszont megmutatják: a rendszer törékeny, bármikor a fogyasztók nyakába szakadhatnak a magasabb energiaárak. Arról nem is beszélve, hogy az energia olcsóságát valójában részben épp a lakosság fizeti meg az államkasszán keresztül.

Nagy szükség lenne tehát energiaközösségekre, hiszen ideális viszonyok között ezek jobb, megbízhatóbb, zöldebb feltételeket kínálnának. Ausztriába látogattunk, hogy megismerjük az efféle projektekben rejlő lehetőségeket, emellett pedig magyar szakembereket is megkérdeztünk a hazai nehézségekről.

Meg kell szüntetni az orosz energiafüggőséget

Az ukrajnai invázió, illetve az azzal együtt kibontakozó energiaválság komoly politikai motivációt, ezáltal pedig olyan löketet adott Európában a zöld átállás számára, amelyre némi túlzással évtizednyi klímakutatások sem voltak elegendőek. Hirtelen rengeteg döntéshozó ébredt rá az orosz fosszilisoktól való függőség veszélyeire, a hosszú távú megoldás pedig az EU-ban jellemzően a megújuló energiaforrások felé való drasztikusabb elmozdulás lett.

Az EMBER energiaügyi agytröszt adatai alapján a megszállás 2022. februári kezdetétől 2023 januárjáig 50 terawattórával nőtt a szél- és napenergiás termelés, és ezzel 9 milliárd köbméterrel sikerült mérsékelni a villamostermeléshez szükséges orosz importgáz mennyiségét. A számítások szerint így 12 milliárd eurónyi pénzt spóroltak meg az unióban. A háború kezdete óta az EU-s áramtermelés 23 százalékáért volt felelős a szél- és napenergia, felülmúlva a 19 százalékot biztosító gázt.

Az Európa Bizottság legújabb előrejelzései alapján 2025-ben 89 gigawattnyi megújulókapacitást fognak telepíteni – írja a Reuters. Ebből 70 lesz nap- és 19 szélenergiás, ami mindkét szektorban rekordnak számítana.

Az átállás természetesen rendkívül komplex, szerteágazó folyamat, amely nem merül ki a technológiai kérdésekben, ezen messze túlmutató, például jogszabályi és tervezési megoldásokat, különféle stratégiákat követel – nem érhető el annyival, hogy mindenhova nap- és szélerőművet kell telepíteni. Hogy mennyi mindenre oda kell figyelni, azt jól megmutatta a Magyarországon 2022 őszén bevezetett napelemstop: hiába szaporodtak gombamód a lakossági rendszerek a különféle támogatásoknak hála, a hálózat fejlesztésére a kormány nem fektetett kellő hangsúlyt, ezért hónapokig nem engedélyezték az új csatlakozásokat.

Az egyik fő csapásirány az átállásban a decentralizáltabb rendszerek kialakítása, ennek érdekében pedig

egyre több tagállam fordul az úgynevezett energiaközösségek támogatása felé.

A német kormányzati finanszírozású European Climate Initiative (EUKI) keretében működő COMMENCE (Community Energy in Central Europe) projekt meghívására az EU-s energiaközösségek egyik fellegvárába, Ausztriába, azon belül Bécsbe, illetve Alsó-Ausztriába látogattunk, hogy első kézből ismerjük meg a nyugati szomszédunkban már létező – és sikeres – példákat.

Sok kicsi sokra megy

Az energiaközösségek olyan együttműködéseket jelentenek, amelyekben bizonyos szereplők közösen termelnek, fogyasztanak, osztanak meg, vagy akár tárolnak energiát. Ehhez – környezetvédelmi és gazdasági megfontolásból – alapvetően megújuló forrásokat használnak, ám egyéb megoldás is szóba jöhet. Az energiaközösségek tagjai a helyi jogszabályoktól függően lehetnek természetes személyek, önkormányzatok, vállalkozások, de akár más szervezetek is.

Egy ilyen szerveződés előnye alapvetően nem a profitszerzés – bár cégek esetében ez a fő szempont –, hanem az, hogy növelje az adott közösség energiabiztonságát, fokozza a tudatosságot, mérsékelje a kibocsátást, valamint nem utolsó sorban csökkentse és kiszámíthatóbbá tegye a rezsiköltségeket. Klasszikus példa:

The post Van, ahol már nem lehetetlen a rászorulók számára az ingyenáram first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu