Simon Kornél színész-rendező a Színház Online-nak adott interjút legújabb rendezése, Az Ackroyd-gyilkosság bemutatója apropóján. Az interjúban az Agatha Christie-mű mellett szó esett a szakma jelenlegi helyzetéről és megbecsültségéről is.

Simon szerint eleve nincs olyan, hogy „a szakma”.

Egy megosztott valami van, mert a »szakma” egy része politikailag megtámogatott, de megkérdőjelezhető minőségű előadásokat tud felmutatni, a másik része pedig gyakorlatilag a túlélésért küzd. Ki az, aki valid elismerést tudna adni? Egyébként a helyemen érzem magamat, de ez nem a szakma elismerésétől függ, hiszen ahogy József Attila mondja, »az én vezérem bensőmből vezérel”, és ezt mindig is így éreztem. Ha úgy érzem, hogy jó dolgokat csinálok, jól, nem hányaveti módon, mindent beleadva, akkor az élettől ez egy elismerés, még ha nem is kapok díjat érte

– fogalmazott az interjúban. A jövőt firtató kérdésre elmondta, hogy a fent említett megosztottságból következően nemigen lát maga előtt perspektívát.

Ebben a pillanatban túlélni szeretném valahogy ezt a korszakot, és azt hiszem, ez is az egyetlen komolyan vehető cél.

Beszélt arról is, hogy miért vállal szerepeket a színház mellett tévés műsorokban, reklámokban és szinkronban is. Egyrészt erős becsvágy hajtja, szeretne látható lenni, ennek pedig egyik útja a televíziós műsorokban való szereplés. Másrészt, miután a harmadik próbálkozásra sem vették fel a Színművészeti Főiskolára, nem volt mellette mester, aki óva intette volna ezektől a megjelenésektől.

Arról, hogy van-e megbecsültsége most a színházi szakmának, lesújtó véleménnyel van:

Anyagilag egyáltalán nincsen. Találkoztam kollégákkal, akik vidékről voltak kénytelenek eljönni a fővárosba pályaelhagyóként, civil munkát vállalni. Szégyen, hogy milyen kevés pénzből élnek emberek, akik a szívüket, lelküket estéről estére a színpadra teszik. Miért gondolja az ország vezetése, hogy a művészeit koldussorban kell tartani?

Simon szerint az elmúlt tizenvalahány évben esett nagyot a szakma megbecsültsége, pályakezdőként még teljesen mást látott: „Amikor Budapestre kerültem, még a Nemzeti Színházként működő Pesti Magyar Színházhoz, egészen más rangja, respektje, törzsközönsége volt a színháznak vagy egy ott játszó művésznek. Viszont van egy közönségréteg, akik még mindig fölnéznek a színészeikre, a rendezőikre, a zenészeikre, az íróikra. Ez borzasztó nagy dolog, és részben ez az, ami életben tartja a művészetet, a közönség figyelme és szeretete”.

The post Simon Kornél: Miért gondolja az ország vezetése, hogy a művészeit koldussorban kell tartani? first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu