Néhány nappal ezelőtt részletes anyagban számoltunk be arról, hogy a helyi védettsége ellenére március végére lebontották Zugló egy kevésbé ismert villáját, az egykori szépségére már csak nyomokban emlékeztető Gyarmat utca 52. alatti házat.
Cikkünkből kiderül: a 2011 óta védett struktúrát a Szépművészeti Múzeum, illetve számos templom belső terének arcát adó Lohr Ferenc (1871–1946) megrendelésére, Pfann József (1864–1940) tervei szerint született ház homlokzatát egykor a tulajdonos saját munkái díszítették. Ez a kép a Kádár-korban gyökeresen megváltozott, hiszen a jellegzetes párkány, valamint a freskók eltűntek, az épülethez pedig kisebb-nagyobb bővítéseket ragasztottak.
A hetvenes és nyolcvanas években az Idegenforgalmi és Propaganda Vállalat filmstúdiója, valamint a katonai hírszerzés által is jól ismert Vue Touristique nevű lap szerkesztősége által használt ingatlant a rendszerváltás után a Szaknévsor használta, néhány éve azonban már üresen állt, mielőtt a semmiből – törvénytelenül, a kerület megkérdezése, illetve az életveszélyes állapot bizonyítása nélkül – elindult volna a bontása. A hír kapcsán Lohr leszármazottai most egy közleménnyel álltak elő, amit lapunknak juttattak el.
A családtagok kijelentették: megdöbbenve szembesültek azzal, hogy dédapjuk védetté nyilvánított házát a közelmúltban a földdel tették egyenlővé, így az emlékét mostantól már csak egy emléksétány őrzi a kerületben:
a Lohr-villa megsemmisülésével (és az emléktábla eltűnésével) nem csak családunk múltjának egy számunkra igen kedves és fontos helyszíne, hanem egy rendkívül tehetséges, nemzetközi tapasztalatokkal és elismertséggel bíró művész életének hagyatéka – kulturális örökségünk egy különleges szelete veszett el végérvényesen. Értetlenül és nagy szomorúsággal állunk a történtek előtt
– olvasható a szövegben, ami hozzáteszi: a ház falán 2008-ban az Önkormányzat és a család közösen emléktáblát helyezett el emlékére, így az épület jelentősége bizonyosan ismert volt a mai tulajdonos, a tervező és a kivitelező számára is.
A közlemény az épület korábban általunk is említett díszeire is kitér – eszerint a szecessziós ornamentikába két monogram, az LF és a HI is bele volt szőve. Előbbi az építtetőre, utóbbi pedig feleségére, a Kecskemét egykori főjegyzőjeként, illetve várostörténészként ismert Hornyik János lányaként született Irénre utalt.
A családtagok az elmúlt száz év lakóiról is meséltek. Eszerint dédszüleiknek négy gyermeke született, köztük Dr. Lohr Ferenc, az első magyar filmhangmérnök, az MTA doktora, aki teljes gyerekkorát a már eltűnt házban töltötte – éppúgy, mint a következő generációhoz tartozó keramikusművész, Lohr Pálma (1940–1993).
A szövegből mindezek mellett kiderül: az idősebb Lohr halálát követően Légrády Sándor (1906–1987), minden idők legnagyobb magyar bélyegtervezője is éveken át használta annak egykori műtermét.
Életrajz
Lohr Ferenc festőművész 1871-ben született Pesten. Középiskolai tanulmányait a Reáltanoda utcai főreálban (ma Eötvös József Gimnázium) végezte, majd az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskolában (ma Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) 1886–1888-ban festészetet, díszítőfestészetet tanult. A „legjobb sikerrel” végezve a Vallás- és Közoktatási Minisztérium ösztöndíjával az 1890-es évek elején a müncheni Bajor Királyi Művészeti Akadémián, Európa egyik legismertebb és legtekintélyesebb művészeti intézményében folytatta tanulmányait.
A kilencvenes évek közepén néhány esztendőn át a Párizsi Művészeti Akadémián képezte tovább magát, majd Munkácsy Mihály támogatásával Budapest Főváros ösztöndíját nyerte el, hogy Olaszországban pallérozhassa tudását. Az 1890-es évek elejétől – elsősorban mint templomfestő – a dekoratív és freskófestészet terén alkotott.
Első nagyobb egyházi munkája a budapesti Angol Kisasszonyok (Szent Mihály) templomának festészeti restaurálása. Kiemelkedő világi témájú műve a Vajai várkastély (ma Vay Ádám Múzeum) dísztermének mennyezeti freskója (1896), amely Zsigmond királyt ábrázolja a nikápolyi csatában. Szintén igen jelentős alkotása a kecskeméti öregtemplom monumentális boltozatainak, kupoláinak freskósorozata.
Keze munkáját dicséri a Szépművészeti Múzeum reneszánsz termének díszítőfestése is. Munkásságának helyszíneit felsorolni is nehéz: szerte az országban dolgozott, beleértve a ma már határon túli városokat is, mint pl. Ungvár, Kolozsvár, Arad.
Egyházművészeti munkásságáért XI. Piusz pápa 1928-ban a „Pro ecclesia et pontifice” pápai arany érdemkereszttel tüntette ki.
The post Nyom nélkül tűnt el egy festőművész védett zuglói villája, ezt pedig a leszármazottak sem hagyták szó nélkül first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
