Bő egy évvel ezelőtt az is felfigyelhetett a magyar jégkorong-válogatottra, aki nem követi annyira a sportág történéseit: egy Románia elleni történelmi vereséget követően Galló Vilmos bohócnak nevezte az akkori szövetségi kapitányt, Don MacAdamet. Elég drasztikus képet festett akkor a hokis helyzet, azonban a keretet összekovácsolták a történtek, olyannyira, hogy a divízió I/A-s világbajnokság végén feljutást ünnepelhetett a csapat, 2008, 2015 és 2022 után ismét a legjobbak közé került.

Azóta sok változás történt a magyar jégkorongban, új elnöke van a szövetségnek (Kolbenheyer Zsuzsanna), illetve MacAdam is távozott, a szövetségi kapitányi poszton az a Majoross Gergely követte, aki játékosként részese volt a 2008-as szapporói csodának, edzőként pedig az elmúlt években dolgozott a szlovák élvonalban, valamint a német másodosztályban is, azaz igen komoly tapasztalatot szerzett.

Majoross nemrég a Telexnek nyilatkozott, ahol azt mondta, számára nem az a cél, hogy idén bennmaradjon a magyar válogatott az A csoportban. Ő sokkal komolyabb célokat fogalmazott meg: abban gondolkodik, hogy idővel eljusson a csapat arra a szintre, hogy a negyeddöntőbe jutásért csatázik.

Itt évtizedes távlatról beszélek, de nem érdemes lejjebb adni.

Ehhez pedig a szilárd alapokat valamikor le kell rakni, miközben folyamatosan pezsgésben van a sportág. Ez az, ami engem vezérel, nevezhetjük küldetésnek is. Ettől még a jelenlegi csapatnak egységesnek és odaadónak kell lennie, mert a magyar hokiválogatott sehová sem megy feltett kézzel, még ha meg is van olykor a tudáskülönbség a nevesebb ellenfelek javára. Alapelv, hogy senki ne féljen a hibától; az a hiba, ha nem ad ki mindent magából” – nyilatkozott rendkívül előretekintően Majoross, aki a harmincas évek óta az első hazai szövetségi kapitány lesz, aki a válogatottat elitvébén irányíthatja.

Magyarország úgy utazhat a dániai csoportmeccsekre, hogy a reálisan nézve két csapat ellen lehet esélye a győzelemre, de még ellenük is bravúr lenne a győzelem: a megfelelő pillanatban kell a legjobb játékot mutatni, csak úgy érhető el a bennmaradás.

Ez a két rivális a kazah és a norvég csapat, de velük kapcsolatban is meg kell jegyezni, hogy tétmeccsen régen győztük le őket. Hogy éppen milyen formát mutatnak, az a vb előrehaladtával mutatkozik majd meg, Norvégiával az utolsó meccset vívjuk, addigra már kellőképpen letisztul a kép.

Combos felkészülésen van túl a magyar válogatott, amely már március végén elkezdte az alapozást, majd nyolc felkészülési mérkőzést is játszott – csak összehasonlításképp, Kanada beérte kettővel a vb előtt, de ők annyira űrszinten vannak ebben a sportágban, olyan magas szintű az utánpótlásképzés, hogy szinte nem is kell közös gyakorlás, hogy a játékosai tudják, kinek mi a dolga.

A mieink ellenben kényszerhelyzetbe kerültek a világbajnokság előtt, a keret játékosainak nagy része márciusra befejezte a klubszezont, amiben az is benne volt, hogy a magyar bázisú bajnokságot a divízió I/A-s világbajnoksághoz is kellett igazítani, ahol az erdélyi hokisokra építő Románia volt a házigazda. Sokatmondó, hogy a lényegében Erste Liga-válogatottnak is beillő, a bajnokság élcsapatiból építkező romániai csapat (csak egy játékos nem a Brassó, Csíkszereda, Gyergyó hármasból érkezett) végül csak egy pontot szerzett a sepsiszentgyörgyi tornán és tükörsimán kiesett, noha egy éve még Magyarország ellen is nyerni tudott a világ második vonalában és esélye volt arra is, hogy az elitbe jusson. A magyar keretbe nyolcan érkeztek az Erste Ligából.

A felkészülési meccseink nem igazán adnak támpontot, mert bár nyolcszor is jégre lépett a válogatottunk (öt győzelem, három vereség a mérleg), és megmérkőztünk elitvébés riválisokkal is, ám ezen országokban sokszor még zajlottak a bajnokságok, sok esetben olyan csapattal érkeztek, ahol aztán kicserélődtek a játékosok. A csoportrivális norvégok, akik ellen könnyen a bennmaradásról döntő meccset játszhatjuk, például a kapusaikat is lecserélték az egymás elleni mérkőzések óta és vagy három sor összetétele változott meg – előnyére.

Az elmúlt hetek persze a magyar keret összeszokását is szolgálták, ez a családias légkör mindenképpen a csapat előnyére válhat, ennek köszönhetően lehet esély megcsípni a középmezőny alját. E mellett több minden nehezíti azonban Majoross Gergely és a szakmai stáb dolgát.

Az előjelek ugyanis nem tűnnek kedvezőek.

Az utolsó két felkészülési meccsen, amikor már szinte éles csapatokkal találkoztunk, Szlovénia és Kanada ellen sem játszottunk jól, és ezt a kapitány is elismerte. Olykor-olykor volt csak elfogadható a játékunk, és azt sem szabad elfelejteni, hogy öt-hat markáns játékos hiányzik most ebből a csapatból, egy kifejezetten ütős sor gyakorlatilag: Bartalis István, Nemes Márton, Sebők Balázs, Sofron István, Stipsicz Bence és Varga Balázs sérülés, betegség, mentális problémák vagy tanulmányi okok miatt hiányzik a válogatottból.

Így összesen hét vb-újonccal vágunk neki a világbajnokságnak – a hátvédeknél a honosított Szathmáry Simon (DVTK Jegesmedvék) és az újpesti Tornyai Gábor, a támadóknál a fehérvári Ambrus Gergő, a Finnországban légiós Horváth Bence és Szongoth Domán, az újpesti Laskawy Ferenc, a debreceni Mihalik András lesznek azok, akik az elitben lépnek először jégre világbajnokságon.

Szongothra érdemes külön is kitérni, ő 76 év után a legfiatalabb játékos lesz a vébék történetében, 16 éves, 11 hónapos és 2 napos lesz a németek elleni nyitómeccs napján.

A sportág statisztikáival is foglalkozó puckempire oldal kimutatása alapján az 1949-es vb-n a norvég Leif Solheim 16 éves, 6 hónapos és 29 napos volt.

A finn KooKoo-ban játszó Szongoth már tavaly nyáron felhívta magára a figyelmet, előbb egy ukránok elleni felkészülési meccsen, majd a kazahok elleni olimpiai selejtezőn is betalált, és azóta is voltak már góljai a felnőttválogatottban. Ebben a szezonban már az ifjúsági (U18) és a junior (U20) divízió I/A vb-t is megjárta.

A modern kori jégkorongban a magyar válogatottnak még nem sikerült kiharcolnia a bennmaradást. Sőt, oda is csak most jutottunk el először, hogy rögtön sikerült visszajutni a legjobbak közé – és azt se hallgassuk el, hogy a magyar hoki az elmúlt években profitált abból, hogy az oroszok és a fehéroroszok, két magasabban rangsorolt válogatott nem vehetett részt a világbajnokságokon az ukrajnai háború kitörése óta.

A romániai kiesés rámutatott a magyar bázisú Erste Liga erejére, és azt is ki kell mondani, hogy Magyarországon jelenleg nyolc felnőttcsapat működik, azaz nem túl kecsegtető az életpályamodell a fiatal magyar hokisok számára, nagy is a lemorzsolódás már a profi karrier kezdete előtt. Mégis,

a bennmaradás kiharcolása talán már nem lenne csodakategória, de bravúr mindenképp – főleg a hiányzóinkat figyelembe véve.

A nemzetközi szövetség a szokásos vb előtti erősorrendjében az utolsó előtti helyre tette a magyar csapatot, ami kiesést jelentene. A honlapjukon pedig ezt írták a mieinkről:

„A magyar szurkolók dobolása és kántálása egy félelmetes középkori sereg hangját idézi, amely ostromra készül. A valóság azonban az, hogy Magyarország számára nehézkes lesz a támadás” – írták, és megjegyezték, extra nehéz dolgunk lesz, amin elsősorban a kiemelkedő kapusteljesítmény segíthet.

A csapat szerdán utazott Dániába, de akkor még csak a silkeborgi szállását foglalta el. Csütörtökön megejtette a kötelező csapatfotózást is, majd délután következett az első helyszíni jegesedzés, amit pénteken egy újabb foglalkozás követett, szombaton 16.20-tól pedig jön a németek elleni nyitómeccs. A folytatás sem ígérkezik könnyebbnek: vasárnap az amerikaiak, jövő hét kedden a kazahok, csütörtökön a címvédő csehek, pénteken a rendező dánok, vasárnap a svájciak, a május 19-i csoportzáráson pedig a norvégok lesznek az ellenfelek.

A nyolcas utolsó helyezettje kiesik és jövőre a divízió I/A-ban szerepel, míg az első négy a negyeddöntőbe jut.

The post Azon már túl van a hokiválogatott, hogy csodára legyen szüksége, de bravúr mindenképp kell majd a vébén first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24sport