A Kossuth tér sarkán járok, időben vagyok, komótosan baktatok a miniszterelnöki interjúra. Elhúz mellettem a 2-es villamos; a dupla sínpáron túl fékez két, lesötétített üvegű limuzin, az egyik hátsó üléséről kipattan az alig egy éve kormányfő Gyurcsány Ferenc, és átkiabál 50–60 métert:

Jóska, gyere, beviszlek!

Mit lehet tenni, odakocogok, beülök, szevasz, szevasz.

A dupla szevasz előélete mindössze annyi, hogy egyszer már találkoztunk: szűk két évvel korábban, még sportminiszter korában interjúztam őt. Semmi több.

Fura, hogy ehhez képest sem éreztem póznak, manírnak azt a síneken átkiabálást. Inkább impulzívnak, sőt kedvesnek, nagyvonalúnak, lehengerlőnek, és csak kicsit ripacskodónak. Szóval olyan önazonosnak.

Most, hogy lemondott, visszavonult, ráadásul válik is, és az általa kitalált, felépített, működtetett párt is marad Dobrev Kláránál, öt interjúmat gereblyéztem össze, plusz találtam egy riportot az első országjárásáról – ezekből idézek, hátha sikerül összepecsvörkölni egy hézagos portréfélét.

Az első találkozás: 2003. november eleje, a mindössze 42 éves Gyurcsány ekkor alig fél éve sportminiszter; ebbe a szerepbe Medgyessy Péter kormányfő emelte őt, a korábbi tanácsadóját.

Pimaszul indítottam, mentségemre szolgáljon, hogy ezen senki nem talált kivetnivalót; külön öröm, hogy vette a lapot.

„Mennyi ideje van az interjúra?

Harminc perc elég lesz?

Attól függ, mennyire beszél mellé.

Csak amennyire a helyzet kívánja.”

Az interjú legfőbb témája már akkor az 1998 és 2002 közötti kormányzása után ellenzékbe szoruló Orbán Viktor volt.

Gyurcsány azt mondta:

„Orbán “őkről» és “miről» mesél, két televíziót akar, két Magyarországról szól, s azzal a radikális jobbal kokettál, lép fel a prominenseivel, amely hazaárulónak, nyíltan ellenségnek tekinti a bal- és a liberális oldal képviselőit. (…) Az együttéléshez senki által meg nem kérdőjelezett alapegyezségek kellenek. Például az, hogy nem kettő, hanem csak egy Magyarország létezik. (…) Orbán Viktor a szeretet erejéről beszél, de abból nála csak a polgári körök politikájával egyetértők részesülhetnek. (…) A mérsékelt, befogadó köztársaság eszméje nem fér össze a radikális, kirekesztő, demokráciaellenes gondolkodással, a torz politikai jövőképpel, az akaratvezérelt, tekintélyelvű politikával.”

Párttársainak azt javasolta, vegyék fel a kesztyűt.

Időnként olyan gyámoltalan pasik vagyunk, hogy elképesztő…

Mi így együtt itt, a baloldalon. Jönnek a fideszes fiúk, összevissza beszélnek, mi meg magyarázkodunk. Mi a bánatot kell magyarázkodni? Lehetetlen vágyakról szólnak. Kevesebb adót, több támogatást meg az államadósság csökkentését akarják, mindezt persze egyszerre. (…) (Pedig a Fidesz alatt) folyamatosan csökkent a növekedés. Nehogy már mi piruljunk, mert a Fidesz nem tette a dolgát, mi meg tesszük! Nehogy már mi piruljunk, hogy nincs kolbászból a kerítés! Nincsen. De van már végre kerítés. Tavaly megépítettük, idén festjük.”

Téma volt, hogy számos szocialista képviselő szemét szúrta Gyurcsány gyors politikai karrierje. (A rendszerváltás előtt az állampárt ifjúsági szervezetében, a KISZ-ben jutott magasra, aztán a privatizáció révén az üzleti élet felé fordult, és csak a 2002-es választási kampányban, Medgyessy mellett tűnt fel ismét a Magyar Szocialista Pártban.)

Felvetettem: „Sokakat zavar, hogy Gyurcsány Ferenc nem járta végig a párt szamárlétráját, hogy a kiszezés és a civil biznisz után rögtön miniszterként kezdte újra a politikát. Ön nyilatkozta: nem tudja nem észrevenni, hogy interpellációs válaszai után nincs bent az ülésteremben, így nem is szavazhat Kovács László. Mesélik, hogy egy választmányi ülésen emelt hangon szólította fel a pártelnököt, közölje, ha gondja van Gyurcsány Ferenccel.”

A válasz:

„A szerepem vet fel kérdéseket: rendben van-e, hogy ez a fickó – úgymond – cserbenhagyott bennünket a kilencvenes évek elején? Rendben van-e, hogy meggazdagodott, ráadásul olyan korszakban, amellyel kapcsolatban sokakban rossz érzések élnek? Osztozhatunk-e a terheiben? És bizony ez az ember, ha nem is mond feltétlenül mást, mint mi, de másképp mondja, másként szerepel, másként érvel: Így hát lehet olyan, aki szerint ez a fiú, vagyis én, tüske a köröm alatt.”

Visszakérdeztem, hogy ő tüskének érzi-e magát a köröm alatt.

„Nem vagyok tüske. Az MSZP megújítása nemcsak elméletek alkotásán és azok elfogadásán, hanem konfliktusok megvívásán keresztül is történik.”

Noha ekkor még csupán sportminiszter, annak is kezdő, az interjú során olyan témákban nyilvánult meg, melyek nyilvános taglalása kormányfői kompetencia.

„Reform kezdődött az egészségügyben, a felsőoktatásban, a honvédelemben és a közigazgatásban. Akkor győzhetünk a következő választásokon, ha ezek mögött felsejlik az a Magyarország-vízió, melynek érdekében hozzányúlunk e területekhez. (…) A reformok és a víziók elemeiből jól összerakható a modern baloldali politika, egy olyan Magyarország képe, amelyért lehet lelkesedni, amelyet lehet szeretni, amely a friss levegő illatát árasztja. Amelyhez képest a jobboldal mondanivalója avítt és nem kívánatos.”

Bizonyára érezte, hogy az „okoskodása” sértheti Medgyessyt, mert a mondandó végére odafércelt egy taktikus önvédelmi vörös farkat: „A szintézishez intellektuális és politikai bátorság kell – a miniszterelnökben mindkettő megvan. Ez az új baloldali politika záloga.”

Amit a pártos belső meccseiről mondott, annak utóbb, különösen most, huszonkét év távlatából különös bukéja van:

Az eddigi mérkőzéseket házon belül rendre döntetlenre vagy kis gólkülönbségű győzelemre hoztam. És ez számít, mert engem csakis a saját oldalam buktathat meg. Azzal, hogy elfogy a türelem.

Akit érdekel a teljes interjú, kattintson a galériára, aztán lehet lapozni, nagyítani; mondják, a tegnapi újság a világ legunalmasabb dolga, viszont a huszonéves újságnál, pláne a huszonéves újságban látható fotóknál kevés érdekesebb akad.

Szóval a sportminiszter Gyurcsány Ferenc azt ígérte 2003 novemberében, hogy végigmegy az úton.

És tényleg: olyannyira nekiveselkedett annak az útnak, hogy szűk tíz hónappal később, 2004 szeptemberében, átlépve mentorán már ő az ország miniszterelnöke, nem mellesleg az MSZP elnöke.

Egy évre rá, 2006 szeptemberében interjúztunk újra, s kibontottuk a víziókat.

The post Íme az én Gyurcsány Ferencem first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu