A nyugdíjasokra leselkedő legnagyobb veszélyt idén is a relatív elszegényedés jelenti, miközben az abszolút elszegényedés kockázata is a nyugdíjas társadalom egyre nagyobb hányadát fenyegeti – ezzel a felütéssel indította Farkas András nyugdíjszakértő heti hírlevelét.

Aztán kitér arra, hogy a szegénységi küszöböt el nem érő nyugdíjat kap minden harmadik, a mélyszegénységi küszöbnél is kisebb nyugdíjat kap minden hatodik magyar nyugdíjas a KSH adatai szerint.

Majd kifejti, mi okozza ezt a relatív elszegényedési folyamatot: az aktív keresőkhöz viszonyított nyugdíjas szegényedés a nyugdíjmegállapítás és a nyugdíjemelés eltérő alapelveiből és eljárásaiból fakad.

A magyar öregségi nyugdíj összege két tényezőtől függ:

• az elismert szolgálati idő teljes években meghatározott tartamától függő, nyugdíjskála szerinti nyugdíjszorzó százalékos mértékétől és
• a számított havi nettó életpálya átlagkereset összegétől, amelyet az 1988. január 1-jétől a nyugdíjmegállapítás kezdő napjáig elért, nyugdíjjárulék alapját képező keresetekből számítanak ki.

A nettó életpálya átlagkereset összegét a nyugdíjmegállapítás során kulcsszerepet játszó valorizációs szorzók hatása miatt jelentősen befolyásolja a nyugdíjigénylés éve. A nyugdíjmegállapítás mai eljárásrendje eredményeként a frissen megállapított nyugdíjak értéke a nyugdíjmegállapítás évét megelőző év országos nettó átlagkeresete nominális növekedését tükrözi a valorizáció révén, ezért egy friss nyugdíj többé-kevésbé igazodik a bérszínvonalhoz.

Miután a nyugdíjba vonulás évét megelőző év kereseti szintjéhez kell igazítani az 1988 óta figyelembe vehető korábbi évek kereseteit, az utóbbi években egyre erősebben érvényesül és 2025-ben tovább erősödik az a jelenség, hogy a nyugdíjigénylés évének meghatározó jelentősége van a nyugdíj összegének alakításában: minél későbbi évben igényli a nyugdíját a jogosult, annál jobban járhat, még nagyon hasonló életpályák esetén is.

Viszont a kizárólag az inflációhoz igazodó nyugdíjemelési eljárás

• törvényszerűen az aktív keresőktől való leszakadáshoz vezet – ez a relatív nyugdíjas elszegényedési csúszda hatása, miközben
• hozzájárul a nyugdíjas társadalom belső szakadásához is annak következtében, hogy a később megállapított nyugdíjakkal szemben a régebben megállapított nyugdíjak értékvesztése évről-évre halmozódik.

A csúszdán ülők jobbra, a múltbéli évekre néznek előre – hiszen az ő nyugdíjuk megállapítási évében csak arra nézhettek, a pálya újabb – a jövőbeni években épülő – szakaszai még nem készültek el. Például aki 2024-ben lett nyugdíjas – és ezzel felült e csúszdára -, az 2023-ra és a korábbi évekre láthat rá a csúszdázás kezdeti időpontjában.

Így valójában nem a nyugdíjas csúszik lefelé, hanem a csúszda épül mögötte fölfelé. A csúszda különösen alattomos jellegzetessége, hogy a csúszdára ültetett nyugdíjasok háta mögött (a jövőbeni években) menet közben épül a pálya következő szakasza, ezért előre tekintve (a múltbeli évekre) a nyugdíjas megnyugszik, hiszen a saját helyéhez képest ő van a legmagasabban. Amíg hátra nem néz. Példákat is hoz:

• Az a nyugdíjas, aki 2017-ben vált nyugdíjassá, a 2016-ban (és korábban) nyugdíjassá vált sorstársához képest jobban érzi magát, hiszen a nyugdíját 7,8 százalékkal magasabb valorizációval számították, mint a 2016-os nyugdíjakat, ráadásul a 2016-os (és korábbi) nyugdíjakat csak 2,4 százalékkal emelték 2017-ben.
• Az a nyugdíjas, aki 2018-ban vált nyugdíjassá, a 2017-ben (és korábban) nyugdíjassá vált sorstársához képest jobban érzi magát, hiszen a nyugdíját 12,9 százalékkal magasabb valorizációval számították, mint a 2017-es nyugdíjakat, ráadásul a 2017-es (és korábbi) nyugdíjakat csak 3 százalékkal emelték 2017-ben.
• Az a nyugdíjas, aki 2019-ben vált nyugdíjassá, a 2018-ban (és korábban) nyugdíjassá vált sorstársához képest jobban érzi magát, hiszen a nyugdíját 11,3 százalékkal magasabb valorizációval számították, mint a 2018-as nyugdíjakat, ráadásul a 2018-as (és korábbi) nyugdíjakat csak 3,4 százalékkal emelték 2017-ben.
• Hasonlóképpen az a nyugdíjas, aki idén, 2025-ben megy majd nyugdíjba, minden korábbi évben megállapított nyugdíjjal rendelkezőhöz képest sokkal jobban érezheti magát, hiszen például a 2024-ben megállapított nyugdíjakhoz képest az ő nyugdíját várhatóan 13,6 százalékkal magasabb valorizációval számítják, miközben a 2024-ben és korábban megállapított nyugdíjak összegét csak 3,2 százalékkal emelték (eddig).

Elemzésével arra biztatná a nyugdíjasokat, hogy ezen az alattomos elszegényedési csúszdán nézzenek hátra is, és egységes erővel lobbizzanak a nyugdíjemelési eljárás számukra kedvező reformja érdekében. Ennek lehetséges módjáról a Portfolio.hu-n megjelent elemzése második részében olvashatnak.

Úgy véli, ha nem így tesznek, vagy nem járnak eredménnyel, akkor a relatív elszegényedési csúszdán az abszolút elszegényedés mélyföldjére csapódhatnak be.Személy szerint azt szeretné, hogy ne ez legyen a nyugdíjasok jövője

További részletek az ugyancsak a Portfolión megjelent cikke első részében.

The post A nyugdíjasokra leselkedő legnagyobb veszélyre hívja fel a figyelmet Farkas András first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu