Egyre gyakrabban hallani az Alföld, különösen a Duna-Tisza közi homokhátság vészes kiszáradásáról szóló hírekről. A folyamat okai sokrétűek: az elhibázott vízgazdálkodástól a helytelen erdészeti tevékenységig terjednek, de minden bizonnyal fontos tényező a globális éghajlatváltozás is. Magyar ökológusok most megvizsgálták, hogyan változtak meg csaknem két évtized alatt a Homokhátság természetes gyepei – írja a Másfélfok.
A kutatók felkeresték a régió szinte összes olyan helyszínét, ahol az eredeti növényzet természetközeli állapotban maradt fenn. Kutatásuk a legjellemzőbb gyeptípusra, a nyílt évelő homoki gyepre koncentrált, mely rendkívüli szárazságtűréséről ismert. A gyep legfőbb alkotói a csenkeszek és az árvalányhajak, valamint számos egyéb lágyszárú növény, továbbá mohák és zuzmók. A gyeptípus számos ritka és védett növény, valamint állat számára nyújt élőhelyet, és több olyan faj is megtalálható benne, melyek a Kárpát-medencén kívül sehol máshol nem fordulnak elő. Ilyen például a homoki kikerics, a tartós szegfű és a homoki nőszirom.
A kutatók először 2005-ben jártak itt, amikor is mintavételi egységeket azonosítottak, majd 2022-ben újra felkeresték ezeket a helyszíneket. Itt a következő megfigyeléseket tették:
- Jelentősen megnőtt a melegkedvelő növények aránya, míg a hűvösebb körülményeket igénylők aránya lecsökkent.
- A szárazságtűrést illetően nem volt kimutatható változás.
- A fajszám nem változott 2005 és 2022 között.
Bár ez utóbbi pont sokaknak megnyugvást jelenthet, a valóság ezzel szemben az, hogy a 2005-ben regisztrált állapothoz képest 2022-re lényegesen megnőtt két idegen eredetű inváziós faj, a bugás tövisperje és a homoki prérifű gyakorisága. Márpedig a biológiai sokféleség csökkenésének és a természetes életközösségek átalakulásának egyik legfőbb oka az idegen eredetű inváziós fajok előretörése.
A tövisperje egy kistermetű fűféle, amely minden bizonnyal Dél-Afrikából származik, de már több száz éve jelen van Magyarországon, terjedése azonban most új lendületet kaphatott.
A prérifű egy észak-amerikai eredetű, nagy termetű növény, amely alig néhány éve jelent meg hazánkban, viszont sajnos rendkívül gyorsan terjed. Talán nem véletlen, hogy mindkét inváziós faj az úgynevezett C4-es növények csoportjába tartozik. Ezek a fajok a légköri szén-dioxidot a hazai növények túlnyomó többségétől eltérő mechanizmussal hasznosítják, amely különösen nagy melegben működik hatékonyan. Éppen ezért a C4-es növények elsősorban a trópusi és szubtrópusi területeken elterjedtek, de az éghajlatváltozás hatására nálunk is egyre versenyképesebbek.
A kutatók szerint nem kérdés, hogy a Homokhátság nyílt homoki gyepeiben hosszú távú átalakulás megy végbe, amely a melegkedvelő növények arányának növekedésében nyilvánul meg. Mindez összhangban van a térségben kimutathatóan növekvő hőmérséklettel. Az előrejelzések szerint a régió további melegedésére kell számítani, ami miatt a növényzet erősödő átrendeződése várható. A helyzetet súlyosbítják az idegenhonos fajok, amelyek közül néhány a klíma melegedésével további előnyre tehet szert – az őshonos fajok rovására.
Habár sokak számára a napjainkban tapasztalható éghajlatváltozás emberi léptékkel mérve lassúnak tűnhet, de földtörténeti skálán rendkívül gyorsan zajlik, ami megnehezíti az élővilág alkalmazkodását.
Erdős László, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa szerint a Duna-Tisza közi homokhátság melegedése a regionális kiszáradással, a faültetvények erőltetett terjesztésével és az inváziós növények térhódításával együtt végzetes kombinációt jelenthet az őshonos növényzet számára.
The post Hamarosan félsivataggá válhat az Alföld egy része first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
