A cannes-i filmfesztivál eléggé megkésve szállt fel a Wes Anderson-vonatra: az első nagyjátékfilmjével 1996-ban debütáló rendező zsenialitásáról tizenöt évig nem vettek tudomást, így jól le is maradtak a legizgalmasabb korszakáról, amiben többek közt a Tenenbaum, a háziátok, az Édes vízi élet és az Utazás Darjeelingbe született. Csak 2012-ben hívták meg először a fesztiválra, amikor a Holdfény királyság volt a nyitófilm. Most viszont zsinórban már a harmadik nagyjátékfilmjét válogatták be a versenyprogramba a 2021-es A francia kiadás és a 2023-as Asteroid City után.

A főnícia séma cselekményét Benicio Del Toro indítja be egy Zsa-Zsa Korda nevű (de egyéb magyar vonatkozással nem rendelkező) fifikás iparmágnás szerepében, aki úgy dönt, hogy üzleti birodalmát éppen apácának állni készülő lánya (Mia Threapleton, aki egyébként az életben Kate Winslet lánya) segítségével menti meg. A film Magyarországon május 29-én kerül mozikba, és akkor közlünk majd róla kiritkát, ízelítőnek talán elég is annyi, hogy hozza az olyan megszokott andersonos fogásokat és stílusjegyeket, mint a hatalmas sztárgárda felvonultatása egy pörgős, agyonbonyolított küldetés végrehajtásának érdekében, és a legapróbb részletekig kidolgozott, szimmetrikusra komponált beállítások.

A többek közt Scarlett Johanssont és Tom Hankst is felvonultató sztárszereposztásból a hétfői cannes-i sajtótájékoztatóra Benedict Cumberbatch, Benicio Del Toro, Michael Cera, Mia Threapleton, Riz Ahmed, Rupert Friend és Richard Ayoade kísérte el Wes Andersont. Pontosabban itt volt Bill Murray is, de ő színes hawaii-i ingjében és rövidnadrágjában a közönség soraiban foglalt helyet, és a program kezdetén az újságírókkal együtt tapsolt kollégáinak.

Anderson elárulta, hogy a film középpontjában álló apa-lánya viszony személyes ihletésű: „Nekem is van egy lányom, és az írótársamnak, Roman Coppolának is, ha nem így volna, Zsa-Zsának valószínűleg nem lenne lánya a filmben. És talán elárulhatom, hogy Roman lánya ma tölti be a 14. életévét.” A színpadon ülő filmesek és az újságírók is rögtön kapcsoltak, és Happy Birthday to You-éneklésben tört ki a terem, az első sorból pedig felállt Roman Coppola kislánya (Francis Ford Coppola unokája) és meghajolt.

Mint kiderült, a sztori személyessége ennél jóval mélyebbre megy: „A feleségem apja egy libanoni mérnök és üzletember. Egyszer csak azt mondta a feleségemnek, hogy ha meghal, neki kell átvennie az üzletet, és elkezdett egy szekrényből cipősdobozokat kirámolni a különböző projektjei papírjaival. Ez volt a film kiindulópontja.” Anderson elmesélte azt is, hogy eleinte kifejezetten tartott az apósától: „Olyan ember, aki bemegy egy étterembe, és rámutat egy asztalra, hogy azt tegyék át emide, és közli, hogy ő most ide leül, mert túl rég óta vár. És a személyzet pattan, és megcsinálja neki. Nekem biztosan nem tennék meg.”

Kommentálta saját, összetéveszthetetlen stílusát is:

Gyakran mondják nekem, hogy látnak öt másodpercet valamelyik filmem előzeteséből, és rögtön tudják, hogy az én filmem. Nem akarok úgy tenni, mint aki nem érti, hogy miért van ez, de számomra minden filmem teljesen más. Most egy sötét filmet akartunk készíteni egy olyan kapitalistáról, aki nincs tekintettel se a munkásokra, se a környezetre.

A föníciai séma a németországi Babelsberg filmstúdióban forgott, és ennek kapcsán megkérdezték Andersont, hogy mit szólt Trump tweetjéhez, amiben bejelentette, hogy 100 százalékos védővámot vet ki az USA-n kívül forgatott filmekre. Anderson azzal kezdte a reakcióját, hogy „amikor elkezdted a kérdést feltenni, azt hittem, azt fogod mondani, hogy Trump a neten reklámozta a filmünket.” Aztán viccesnek álcázott komoly választ adott:

Nem értek ehhez, nem tudom, mit jelent a százalékos vám, de számomra úgy hangzik, mintha el akarná venni az összes pénzt. Akkor mi marad nekünk? És abban sem vagyok teljesen biztos, hogy egy filmet fel lehet tartóztatni a határon.

Köztudott, hogy minden színész imád Andersonnal dolgozni, és szinte bármelyik sztárt meg tudja szerezni akár egy egészen kis szerepre is. Az Anderson-univerzumban újonc Mia Threapleton és Michael Cera beszélt arról, hogy milyen bekerülni ebbe a kiváltságos körbe. A huszonnégy éves színésznő elárulta, hogy „amikor felkértek a szerepre, azt hittem, tévedés, és megkértem az ügynökömet, hogy hívja vissza West, hogy lecsekkolja a dolgot. Miután visszahívott, hogy nem tévedés, elbújtam, és hosszan sírtam. Még mindig olyan érzésem van egy kicsit, mintha álmodnék, azt hiszem, még nem esett le nekem teljesen, hogy mi történt velem.”

Anderson azt állította, hogy úgy emlékezett, dolgozott már Cerával, akit többek közt a Barbie Allan nevű, bénácska Ken-babája szerepéből lehet ismerni. Cera pontosított: „Az Asteroid Cityben majdnem szerepeltem, de aztán egyeztetési problémák miatt mégsem tudtam elvállalni, és féltem, hogy Wes emiatt neheztel rám, de újra felkért.” Arra a kérdésre, hogy Cera játszik-e majd további Anderson-filmekben, a rendező igennel felelt, Cera pedig egyetértett, és ott helyben kezet fogtak a dologra, hogy a színésznek legyenek tanúi. Egy másik kézfogásra is sor került:

amikor arról kérdezték Andersont, hogy melyik filmjéhez készítene folytatást, azt mondta, az Édes vízi élethez, mire a film főszereplője, Bill Murray felpattant a közönségből és ő erre rázott kezet vele.

Egy egészen pici teasert kaptunk Anderson következő filmtervéből is: „Roman, Richard (Ayoade) és én közösen írunk egy forgatókönyvet. Az is egy sötét történet lesz. Persze nem mondhatok róla semmit, de mivel sajtótájékoztatón vagyunk, úgy éreztem, illik valamit bejelentenem.”

The post Wes Anderson bevallotta Cannes-ban, hogy retteg az apósától first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu