Szirtes Tamás: Rettenetesen fáj a feledés sebessége

Szirtes Tamás nagy történetmesélő, egyebek mellett erre világít rá a róla szóló életrajzi kötet. Alázattal és szűnni nem akaró szenvedéllyel sztorizik ma is – ötven év elteltével – szeretett zenés színházáról, a Madáchról.

Ő azon kevesek egyike, aki ugyanúgy tud anekdotázni Domján Editről, mint Arany Timiről, miközben a két színész születése között eltelt legalább nyolcvan év. Egészen elképesztő, hogy ez mind belefér nemcsak egyetlen életbe, hanem egy aktív és még mindig szárnyaló pályába

– foglalta össze Rényi Ádám, aki még 2009-ben ismerkedett meg az RTL Klubon futó Csillag születik forgatásain a rendezővel. Már akkor felmerült a szerzőben egy Szirtesről szóló könyv lehetősége, ám ez végül csak 16 évvel később született meg.

Ismerve Szirtes Tamás életútjának fontosabb állomásait, látva mennyire elválaszthatatlan a Madách Színháztól, egészen meglepő, hogy sosem gondolta volna magáról, hogy egyszer képes lesz megpályázni az igazgatói posztot. Nem vágyott a vezetői székbe, a „színházcsinálásról” azonban első perctől kezdve határozott elképzelései voltak. Ez utóbbira nemcsak a szakmai tapasztalatok hatottak, hanem az is, hogy mindössze 14 éves volt, amikor elvesztette az édesapját.

Azt a tudást, amit apám halála miatt nem tudtam családon belül megszerezni – életről, szerelemről, politikáról, művészetről –, azt valahogy meg akartam kapni, és ezt tekintem életem legfőbb jótéteményének, hogy voltak emberek, akik elmondták, amit tudni kell.

Ádám Ottó, a Madách Színház korábbi igazgatója volt az egyik olyan mester Szirtes Tamás életében, akitől egyszerre tanulhatott a színházról és az életről. „Ádám Ottó egy csillag volt a magyar kultúra egén. A műveltsége, a türelme, az emeberszeretete… olyan emberi vonásai voltak, amelyek a művészeknél egyáltalán nem szokványosak. Ez egy nagyon harcos, egy nagyon kemény, egymással, egymásért, egymás ellen küzdő világ, és ebben olyan fokú toleranciát és világlátást mutatott, ami nagyon nagy hatást gyakorolt mindenkire, aki körülötte volt. Huszti Péter, Haumann Péter, Psota Irén, a nagy Madách-generáció végül is az ő köpenyéből bújt elő.”

Bőven a pályája közepén volt már Szirtes Tamás, amikor először érezte azt, hogy révbe ért, és valóban sikerült kiteljesednie. Ezt az érzést végül Az operaház fantomja hozta el neki. Rényi Ádám szerint felszabadító, amikor egy különösen sikeres művész alkot így. „Mögötte volt akkor már számos sikeres Shakespeare-rendezés, mögötte volt már a Napsugár fiúk, a Jövőre veled ugyanitt, tehát olyan színháztörténeti mérföldkövek, amelyek örökérvényűek.”

Szirtes Tamás a Buksóban beszél a musical műfajt ért kritikákról, valamint arról is, miért szereti a happy endet, és miért gondolja, hogy „a színház képes segíteni egy kicsit élni.” Bármilyen meglepő, a Madách Színház világszinten is kitüntetett szerepet élvez: rengeteg helyen játszanak Andrew Lloyd Webber-darabokat, a Macskákat vagy Az operaház fantomját a világ számos pontján meg lehet nézni, a legtöbb színházban azonban szigorú szabályokhoz kötik, miként vihetik színpadra ezeket a darabokat – nem így a budapesti Madáchban. Mint kiderült, Webber és Szirtes a Macskák bemutatója előtt személyesen egyeztettek arról, milyen adottságokkal bír a Madách, és milyen elképzelései vannak a főrendezőnek. Végül a bemutató példátlan hazai sikere döntötte el, hogy Budapesten azóta is nagy szabadsággal nyúlhatnak a szerző legnépszerűbb darabjaihoz.

Az epizód elején Jakabos Zsuzsa volt a Buksó új rovatának vendége. Az Európa-bajnok úszó igazi könyvrajongó, akinek ugyan nem állt szándékában, mégis megdöntött jó néhány sportolói sztereotípiát.

Borzasztó azt látni, hogy elértéktelenedtek a könyvek. (…) Van egy olyan elméletem, amely szerint ez meg fog fordulni, hogy ez nem lesz mindig így. Újra érték lesz a könyv. Lehet, hogy el kell telnie ehhez 20–30 évnek, de hiszem, hogy így lesz. Azért hiszek benne, mert minden a digitalizáció felé megy, de azzal, hogy megszületik egy könyv, annak lelke lesz. Én azért imádom a régi könyveket, mert történetük van.

A sportoló azt is elmesélte, hogy építette be mentális felkészülésébe az olvasást – a Bűn és bűnhődéstől kezdve Rejtő Jenőig.