Sose láttam előtte anyut énmiattam sírni. Egyik nap hazamentem, égett a villany a konyhában, ott sírt, én meg kérdeztem tőle totál beállva, hogy most mi van? Nem szólt hozzám. Anya, mi van? Nem szólt hozzám. Odamentem, át akartam ölelni, de nem hagyta magát. Kicsit magamba fordultam, hogy most akkor mi van? Azt akartam, hogy ő mondja ki. Az van, hogy egy drogos vagyok.

„Akkor rájöttem, hogy nincs semmim, nem járok iskolába, lefogytam, minden cuccom eladtam a kristályért, mindenki eltávolodott tőlem, a nagymamám is. Mindig én voltam a kedvenc unokája, de már érzem, hogy nem. Szóval bejöttem ide még egyszer, hogy most végigcsinálom. Így vagyok ezzel ma, és így leszek vele holnap is.”

Karcsi tizenhat éves, függő. Kristályt fogyasztott, a rehabilitációját öt hónappal ezelőtt kezdte újra.

„Év elején beszélgettem erről pár emberrel a suliban, hogy már tényleg nem élvezem, csak azért csinálom, hogy ne legyek józan. Mondták, hogy kérjek segítséget valakitől, de nem akartam, mert az élt bennem, hogy anyámék kajak csak azt hiszik, hogy hébe-hóba füvezgetek, és akkor ha beállítok nekik egy ilyennel, hogy drogfüggő vagyok, nagyon készek lesznek. Inkább máshogy hívtam fel magamra a figyelmet.”

Bence tizenhét éves, függő. Főként alkoholt, marihuánát és kokaint fogyasztott, a rehabilitációját két hónappal ezelőtt kezdte el.

„A leghosszabb szökésem négy hónapig tartott. Semmit sem tudtak rólam, tényleg, csak mentem. Közben bejött a hideg, utcán voltam, lépcsőházakban aludtam. Néha közösen aludtunk az öcsémmel, ő is intézetben volt már, de ő sem bírta ezt. Decemberben visszamentem az intézetbe, megmutattam, hogy amúgy itt vagyok, még élek – aztán megint elszöktem. Már kezdtem érezni, hogy ez így túl sok. Csináltak rólam egy videót, amikor nagyon szét voltam, be volt szakadva az arcom, undorodtam magamtól. Akkor megint vissza az intézetbe, felszedtem 1-2 kilót, aztán minden folytatódott ugyanúgy. A tavaly nyár úgy telt, hogy két hétig tiszta voltam, két hétig szívtam, aztán bedobták a nevelők, hogy kellene egy rehab. Először elképzelésem sem volt, az mi, de mondtam, hogy jól van, intézhetjük.”

Andris tizenhét éves, függő. Főként kristályt és marihuánát fogyasztott, a rehabilitációját hat hónappal ezelőtt kezdte el.

Jelenleg mindhárman a ráckeresztúri drogterápiás otthon lakói. A Magyarországi Református Egyház (MRE) által fenntartott intézményben 2015 óta már nemcsak felnőtt, hanem fiatalkorú szerhasználókat is ellátnak, így a cikkünkben megváltoztatott személyes adatokkal megszólaló Karcsi, Bence és Andris, valamint a tinédzserek mentorai mellett néhány felnőtt bentlakóval is beszélgettünk arról, mi vezette őket odáig, hogy már egészen fiatalon kipróbálják az alkoholt és a kábítószereket, hogyan ragadtak bele a függőségükbe, és milyen reményekkel néznek a jövőjük elé.

The post „Nem azért anyagoznak a kamaszok, mert nincs jobb dolguk és ezzel ütik el az időt” first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu