Gördeszkázó golden retriever, óvodásokkal játszó mentett kutya, meseruhába öltöztetett shagya-arab ló, számtani feladatokat ellenőrző póni – melyik gyerek ne szeretne az emlegetett állatok jelenlétében tanulni? A bükkábrányi óvoda nagycsoportosai és az általános iskola első, valamint ötödik osztályos tanulói az országban egyelőre egyedülálló mintaprogramban vehetnek részt, amelyben a diákok tanulását az órarendjükbe épített kutyaterápiás foglalkozásokkal és lóasszisztált pedagógiával segítik. Ellátogattunk a településre, és beépültünk az ovisok, az elsősök és ötödikesek közé, hogy megtudjuk, a cukiságfaktoron kívül milyen egyéb haszonnal jár az állatasszisztált pedagógia, és vajon mennyire távoli álom, hogy helyet kapjon a magyar közoktatásban.

Minden harmadik gyerek küzd valamilyen tanulási nehézséggel, mikor elkezdi az első osztályt. Sok esetben a tanító nénik első féléve azzal megy el, hogy a 20-30 különböző képességű diákot valahogyan egy szintre emeljék, mert rengetegen érkeznek óriási hiátusokkal. Ezek nem feltétlenül súlyos dolgok, de az állatasszisztált pedagógia sok területet fejleszthet: a figyelmet, koncentrációt, a szociális kompetenciákat

– mondja Hok Andrea, mielőtt a bükkábrányi lovaspályán csatlakozna férjéhez, Simárszki Jánoshoz, aki épp huszonhárom ötödik osztályos diák társaságában vezet egy kisebb testű fehér kancát, Jázmint.

A lovaspálya tavaly nyár óta képezi fontos részét körülbelül 1600 ember életének, akik a településen élnek, miután az elsősorban pedagógiai célokra szánt, öt-hat millió forint értékű homokos pályát a helyiek által felajánlott anyagokból, a szintén felajánlott munkájukkal, gépeikkel, idejükkel, valamint a vállalkozók és az önkormányzat által adott támogatásokból tudták kivitelezni. A pályához terv is kellett, ami elvezethetett odáig, hogy egy állami fenntartású közoktatási intézményben a gyerekek lóháton tanulhassanak és az óvodában kutyákkal tornázhassanak – lehetőleg úgy, hogy ez a szülőknek ne kerüljön egy forintjukba se.Az ötlet az egyik bükkábrányi szülő, Vukovich Ákos fejéből pattant ki, miután operatőrként részt vett a SzárnyaLó Fejlesztés nevű program egyik forgatásán, ahol beszédbe elegyedett Hok Andrea pedagógussal, aki lovakat von be a fejlesztő foglalkozásaiba. Pillanatokon belül ott kötöttek ki, hogy a módszer adott, a szakemberek adottak, a vállalkozó szellemű helyiek adottak, a lóasszisztált pedagógiai foglalkozásokat a pilot évben ingyen megtartják: a cél az lett, hogy engedjék be a SzárnyaLó Tanulásnak keresztelt projektjüket a közoktatásba. Persze, ha az ember egy pónilóval az oldalán házal az Igazságügyi Minisztérium épületében, az eggyel hatásosabb, mintha rájuk dobtak volna egy e-mailt – de valójában úgy történt, hogy hónapokkal a sikeres tanévkezdés után, az állatvédelmi témahét díjkiosztóján látogatták meg a minisztériumot, majd a Richter Anna-díj átadó ünnepségét, miután a szakember BarangoLó Meseországban nevű mesepedagógiai foglalkozása bekerült az első három helyezett közé. A díjat végül nem nyerték el (abból közel ezer gyermek számára tartottak volna ilyen eseményeket), de az alkalmat kihasználva ismertethették a jelenlévő kollégáikkal, hogy az állatasszisztált pedagógia ép gyermekek számára is hatalmas segítség lehet a tanulásban.

Kétezer mozgásimpulzus

A lovas foglalkozások egyik hátránya egyben az előnyük is: rossz idő esetén elmaradnak, ugyanis mínuszhoz közeli vagy esős időben kevésbé élvezetes lóháton ülni. Azonban amikor süt a nap, a gyerekek számára kifejezetten ajánlott a szabad levegőn mozogni és játszva tanulni a padban ülés helyett. Délelőtt az óvodások, dél körül az első osztályosok érkeznek a pályához két csoportban, majd őket követik délután az ötödikesek. A korosztályi sajátosságaiknak megfelelően az elsősök foglalkozását pónilovakkal, a herélt, időnként féltékenységében felnyerítő Drazséval és a Bóbita nevű kancával tartják, akik Simárszki János lovasedző vezetésével ugyanúgy részt vesznek a játékokban. Ha az elsősök jól oldanak meg egy állattartással vagy mesei elemekkel színezett feladatot, jutalomképpen megsimogathatják a pónikat, míg az ötödikeseknél a hangsúly inkább a szociális készségek fejlesztésére helyeződik, és a tanulók mehetnek egy kört Jázmin hátán az órák végén.

Nekem is van két gyerekem, akik napi fél órát számítógépezhetnek, de fontos a természetes egyensúly, hogy a tapintható világot is érezzék a kezükkel. Cselekvés közben sokkal könnyebben megtanulhatnak dolgokat, már attól, ha megsimogatják a lovat vagy ráülnek. Ezeken az órákon az ötödikeseket felkészíthetjük egy témazáróra, de tartottam így irodalomórát középiskolásoknak is, ahol lovakkal tanultuk meg a jambikus verselést és a verslábakat. A gyerekeim otthon a szorzótáblát sajátították el lóháton, de nincs olyan tantárgy vagy készségterület, amit ne lehetne ezzel kiválóan fejleszteni

– mondja a pedagógus.

The post „A gyerekeim lóháton sajátították el a szorzótáblát” first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu