A cigányság nem rendelkezik saját írásos hagyománnyal, a róluk szóló forrásokban pedig nagyon sokszor bizonytalan, hogy a ma cigányoknak nevezett csoportokra vonatkoztatott szövegek valóban rájuk utalnak-e. Ezért a legkorábbi képek homályosak, lyukacsosak, inkább csak információtöredékekből állnak, de ettől függetlenül láthatóak. Sőt, talán épp a sok bizonytalanságtól olyan érdekesek.
Folytonosság a nyelvben
Kezdjük egy ritkaságszámba menő bizonyossággal. Nyelvészeti kutatásokkal alátámasztható módon a romani nyelv az indoeurópai nyelvcsalád indoiráni ágába, azon belül is az északnyugati ind nyelvek családjába tartozik, amelyet újind, perzsa, örmény és görög hatások értek. A ma romani nyelvet beszélő csoport körében pedig bizonyítható a nyelvi folytonosság.
A legrégebbi fennmaradt romani nyelvemlék egy 1515-ös kódexből, Johannes von Grafin bencés szerzetes munkájából való, amelyben a görög és latin vallási szövegek mellett többek közt francia, magyar, török és lengyel területről származó részletek is szerepelnek. A kutatók szerint a tudásvágytól fűtött egyházfi bécsi tanulmányai idején, 1510-1515 között gyűjthette be a számára minden bizonnyal ismeretlen szövegeket.
Vélhetően személyesen találkozott romákkal, akiket arra kérhetett, mondjanak neki szavakat, kifejezéseket a saját nyelvükön. A szószedet ötven szót tartalmaz: csillagjegyeket, testrészeket, ételek neveit, egyszerűbb mondatokat és számneveket
– mondja a 24.hu-nak Dr. Orsós Julianna történész, a HUN-REN–OSZK Fragmenta et Codices Kutatócsoport tudományos munkatársa. Hozzáteszi: magát a romani nyelvemléket egyébként csak az 1990-es években azonosították és 2010-ben publikálták.
A magyarországi romák története
Mindegy, hogy cigány vagy roma, a két elnevezés szinonimaként felcserélhető, miközben a cigányság belső viszonyait egyik sem adja vissza, lévén „kívülről” alkotott fogalmak. Magyarország vonatkozásában eltérő nyelve és öntudata alapján legalább három nagyobb nemzetiségként, etnikumként lehet, sőt kellene tekinteni a cigánynak vagy romának nevezett csoportra: magyar cigányok (romungrók), oláh cigányok és beás cigányok.
Erről szólt az előző rész a magyarországi romák történetét bemutató sorozatunkból, amelyben társadalomtudósokkal folytatott beszélgetések alapján igyekszünk megismerni a legnagyobb hazai etnikum múltját és közös évszázadainkat.
Iszlám hódítás elől menekültek
Megcáfolhatatlan ténynek nem, de erős feltételezésnek nevezhetjük a cigányság indiai eredetét, tekintettel a romani nyelvet beszélők esetében a nyelvi folytonosságra. A legelfogadottabb elmélet szerint az első csoportok valamikor a IX-X. század folyamán hagyták el a szubkontinens északnyugati – közelebbről a mai Pandzsáb és Radzsasztán tartomány – területét. Ekkortól érte ugyanis a régiót erős iszlám nyomás, amely szakaszosan és változó intenzitással, de évszázadokig fennállt. Először, a IX. századtól a Nagyszeldzsuk, majd a XII-XIII. századtól a Nagymogul Birodalom kiépítése okozott pusztító háborúkat a térségben.
A ma cigánynak nevezett etnikum pedig feltételezhetően az iszlám hódítás elől menekülve indult nyugatnak.
A kivándorlás nem egy-két nagy hullámban, hanem kisebb csoportokban, évszázadokig húzódó népességmozgás részeként történt. Nem tudjuk pontosan, hogy ezek valamiféle magasabb szintről indított akciók voltak-e, vagy a kisebb-nagyobb közösségek szervezték meg magukat és indultak útnak akkor, amikor végleg kilátástalannak ítélték a helyzetüket.
Természetesen az sem ismert, hogy volt-e valamilyen úticéljuk. Ha valóban menekülthullámokról volt szó, akkor nyilván nem feltételezhetünk komoly szervezést a háttérben, a legfőbb törekvés ilyenkor maguk mögött hagyni a háborús helyzetet és az elnyomást. Nyilván az sem életszerű, hogy ott és akkor bárki Európába, annak is a nyugati végéig tervezett volna menekülni, Indiából nézve kontinensünk éppoly ismeretlennek és távolinak tűnt a középkorban, mint innen India: a világ végén túli terület.
Okkal feltételezhetjük, hogy a sok ezer kilométeres „kóborlást” a kényszer szülte. Mivel erről aztán tényleg semmiféle információval nem rendelkezünk, mindenki egyéni képzelőerejére van bízva, hány megállót, kitérőt, zsákutcát képzel bele az egyes közösségek vándorlásába, mire az első csoportok megjelentek az európai írástudók látókörében a XIV. században – jóllehet a romani nyelvet ért perzsa és örmény hatások és jövevényszavak alapján a nyelvészek az útvonalat rekonstruálták.
Pogányok, tatárok és szaracénok
A XIV. század első harmadából származnak az első európai adatok, amelyeket ma sok kutató a romákra vonatkoztat – utóbbit azért fontos kiemelni, mert ezek nyelvészeti, antropológiai következtetések, a történettudomány számára egyértelmű bizonyítékok hiányoznak. Nézzük, mi okozza a fejtörést!
The post Iszlám hódítás elől menekültek a cigányok Indiából first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
