2025. május 21. van, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának (ELTE TTK) északi épülettömbje előtt ácsorogva megcsörgetem Stipsicz Bencét: megérkeztünk fotós kollégámmal. Egy nappal korábban a Fehérvár AV19 jégkorongozója még a Sport TV stúdiójában, én egyik szememmel a klaviatúrán, a másikkal a tévéképernyőn izgultam végig a Svájc–Kazahsztán világbajnoki meccset. A tét az volt, hogy a magyar férfi felnőtt válogatott modernkori története során képes lesz-e egymás után két évben is a világ elitjében, az A csoportban szerepelni, a svájciak pedig nyögvenyelősen ugyan, de hozták a számunkra kedvező kötelezőt.
Nem emiatt érkeztem azonban a TTK-hoz, hanem hogy megnézzem a HUN-REN-ELTE Peptidkémiai Kutatócsoport (Magyar Kutatási Hálózat) sejttenyésztő és immunkémiai laboratóriumát. A vb-t sérülés miatt kihagyó, egyébként a nemzeti csapat alapemberének számító Stipsicz Bence ugyanis nemcsak a hoki, hanem a tudomány világában is tevékenykedik, jelenleg épp doktori címe megszerzésén dolgozik, tanul, kísérleteket folytat, eredményeket értékel és cikket ír.
Milyen különbségeket tapasztalt az oktatás és sport viszonyában az amerikai és a magyarországi iskolai rendszerben, hogyan találja meg az egyensúlyt a profi jégkorongozás és a biokémiai vizsgálatok között, milyen típusú feladatai vannak a laboratóriumban, illetve mik a tervei hosszú távon a tudományos ismereteivel? Többek között ezekről kérdeztem.
*
Ismeretlenül is gratulálok édesapjának, Stipsicz Andrásnak a Bolyai-díjhoz.
A család nevében köszönöm.
A matematika minden természettudomány alapja, mondhatjuk azt, hogy predesztinálva volt a tudományos karrier?
Hogy eleve elrendelt volt, azt nem hiszem, az azonban biztos, hogy megvolt az alap, méghozzá mindkét oldalról, hiszen édesanyám, Bősze Szilvia biokémikus. Gyerekként bejártam a laborokba, és már akkor lenyűgözött ez a világ – a mikroszkópok, a kémcsövek, a különféle eszközök. A matematika azért nehezebben népszerűsíthető, bár édesapám sokat foglalkozik ezzel, például szerkesztője az Érintő című internetes, matematika iránt érdeklődő olvasóknak, diákoknak szánt újságnak.
Végül a biológia szippantott be, persze a matematika így is alapja a napi munkámnak. Gimnáziumban egy ideig az orvosin is gondolkoztam, ám utóbb a sport dominánssá vált az életemben, a biológus szak pedig menedzselhetőbbnek bizonyult.
A kémia mikor jött képbe?
Mindig is szerettem, tettem emelt érettségit, és valójában már középiskolában a biológia és a kémia határterülete, a biokémia érdekelt. Egyetemen egyaránt foglalkoztam szerves és szintetikus kémiával.
Itt a laborban úgynevezett peptideket jellemzünk a kísérleteinkben, ezek meghatározott sorrendű aminosavakból felépülő vegyületek, és mi magunk szintetizáljuk őket.
Ez a kémiai vetület, a biológiai pedig az, hogy ezek a peptidek, illetve a hozzájuk kapcsolt anyagok, például gyógyszerhatóanyagok miként viselkednek élő sejtekben, ami a gyógyszerhordozó rendszerek kutatása szempontjából értékes.
Számos együttműködésünk van, többek között a Biológiai Fizika Tanszékkel (ELTE Fizikai Intézet), ott szöveti modellekkel kísérletezünk. Ezen rendszerekkel többek között az állatkísérleteket próbáljuk helyettesíteni, hiszen a szöveti modellek emberi sejteket alkalmaznak, és segítségükkel a preklinikai vizsgálatok eredményesebbek lehetnek az állatkísérleteknél. Az utóbbiakban jól teljesítő vegyületek nem mindig váltják be a hozzájuk fűzött reményeket, nem mindig célravezetők, elég drágák és időigényesek, meg persze etikailag is megkérdőjelezhetők sok esetben.
Viszonylag látványos volt nálam az elmozdulás az utóbbi években: a BSc-s szakdolgozatomat még olyan peptidekről írtam, amelyek ígéretesek lehetnek a tuberkulózist okozó mycobaktériumokkal való fertőzöttség detektálására. Az MSc-s tanulmányaim alatt épp tombolt a Covid-19-járvány, így kutatócsoportunkban dolgozó témavezetőimmel együtt én is a SARS-CoV-2 vírussal foglalkozó témák felé fordultam. PhD-tanulmányaim során vírusellenes hatóanyagok fertőzött sejtekbe történő célba juttatására alkalmas peptidhordozókkal foglalkozom, ezeket a peptidek jellemzem szöveti modelleken.
Ha minden a tervek szerint halad, mikorra lesz meg a doktori cím?
Harmadéves vagyok, tavaly sikerült a komplex vizsga, nyáron pedig remélhetőleg elkészül, illetve egy nemzetközi folyóirathoz beküldjük az elsőszerzős, PhD-munkámat összefoglaló cikkem. A cikket bírálják, és ha elfogadják közlésre, akkor el tudom kezdeni összeállítani a PhD-dolgozatomat, ami szintén bírálnak majd.
Ezen folyamat után – amennyiben minden jól megy, akkor 2026 végén, 2027 elején – meg tudom védeni a disszertációm. Olyan publikáció, amelyben társszerző vagyok, már több is megjelent. Meglátjuk persze, miként alakul az elkövetkező időszak, mert hátravannak még kísérletek, és az ezekre vonatkozó eredményeket is fel kell dolgozni, az eredményeket összefoglalni, ami azért nem egyszerű procedúra.
Miről szól majd a cikk?
The post Doktori címe megszerzésére készül Stipsicz Bence válogatott hokis first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
