Budapest szíve száz évvel ezelőtt tele volt gyárakkal, hátrahagyott épületeiket azonban jórészt felfalta az elmúlt száz évben egyre nagyobbra növő, az újabb épületeknek helyet kereső főváros. Nagy túlélők persze a belvárosban, illetve a külsőbb kerületekben is vannak – ilyen a Heinrich-udvar, illetve a mostanra teljesen kibelezett egykori Modiano-üzem –, kevés azonban az, aminek homlokzatán ma is nagy betűkkel olvasható az egykori gazda neve.
A kevés kivételt erősíti a Dankó utca 42. is, aminek első emeleti ablakai felett ma is olvasható:
csomai KAJDY BÉLA iparművész.
De ki volt ő, és miért van a neve egy házon? Ennek jártunk utána.
A történet kezdeteiért közel száznegyven évet kell visszaugranunk az időben: ekkor született meg ugyanis a Baranya vármegyei Magyarbólyon a német felmenőktől származó Kajdy Béla, aki a tanulmányait Bécsben, illetve Berlinben végezte, majd a villámgyorsan fejlődő Budapesten, a művészet számtalan lehetőséget nyújtó világában próbálta megtalálni a helyét.
A fiatal férfi huszonkét évesen, 1908-ban lett az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola diákja, ahol esti tagozaton tanult. A lakberendezésre szakosodott Kajdyra talán már itt felfigyeltek, hiszen egy háziversenyen két társával, Stein Sándorral és Baráth Istvánnal közös munkájával dicséretben részesítették.
Az iskola 1910-es elvégzése után magát Párizsban továbbképző művész az első világháború harctereit is megjárta, szolgálataiért pedig arany érdemkereszttel tüntették ki – írja róla A magyar feltámadás lexikona (1930), ami hozzáteszi: Kajdy éveken át külföldön dolgozott, majd Pesten alapított műbútorgyárat.
Ez így is történt, az Arcanum Újságokban elérhető források azonban még többet mesélnek erről az időszakról: ezek egyike szerint a katonai karriernek egy sérülés vetett véget, hiszen a Magyar Királyi Honvédség 1920-ban „várakozási illetékkel” szabadságoltatta egy évre, mégpedig azzal az indokkal, hogy a „népfölkelő építészeti műmester” szolgálatképtelenné vált.
Munkát ezután egy ideig talán nem is talált, hiszen 1921 őszén a somogyi Nágocs azonos nevű körjegyzője jó eséllyel épp neki próbált segíteni, hogy jegyzőgyakornokká váljon:
A fiatal Béla szerencsére nem ezt az utat választotta, hiszen a diákkorából jól ismert Iparművészeti Iskola faipari műhelyében kapott állást, majd a következő év nyarán megvásárolta a Dankó (1934 végéig még Madách Imre) utca 42-t, mai cikkünk főszereplőjét.
The post Ma is a két világháború közti bútorgyártás elfeledett alakjának nevét hirdeti egy józsefvárosi ház first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
