Aki fura vezetéknévvel születik, legfeljebb őseit és/vagy a szüleit okolhatja, hogy egy egész életet kell úgy leélnie (kivéve, ha hivatalosan megváltoztatja a nevét), hogy minden egyes bemutatkozása mosolyt vagy értetlenkedést vált ki. Mi most olyan embereket kerestünk, akiknek a saját választásuk eredményeként lett érdekes (dupla) vezetéknevük, azaz a házasságkötésükkor úgy döntöttek, hogy férjük nevét felvéve egészen új „jelentést” kap a családnevük. Hasonló okokra tippeltünk Kis-Nagy Dóra esetében is, ám – mint kiderült – ő kakukktojás.

Nyúzó-Főző Vivien

Főző Vivien néven született. Házasságkötéskor nem volt kérdés, hogy felveszi-e a férje nevét, de akkoriban még nem terjedt el annyira a kötőjeles verzió, és különösebben sokat nem is foglalkozott a vezetéknévkérdéssel, hiszen épp várandós volt, az esküvő is „gyorsan történt”, summa summarum: Nyúzóné Főző Vivien lett a neve.

„Aztán rájöttem, hogy különösebben nem szerettem ezt a verziót, maradinak, kicsit öregesnek éreztem, hogy Nyúzóné vagyok, így tavaly augusztusban változtattam Nyúzó-Főzőre. Mondjuk, így meg inkább vicces lett” – meséli Vivien, hozzátéve, hogy így azért rövidebb a neve, könnyebb leírni, és neki ez a változat szimpatikusabb.

A környezetében nem akarta senki lebeszélni, sem a házasságkötéskor, sem most, a változtatásnál.

Bár volt aki jelezte, furán hangzik, hogy megnyúzom-megfőzöm

– meséli nevetve Vivien, de azt azért mindenki elismerte, hogy ebben a kérdésben neki kell döntenie. A gondot inkább a bürokrácia, az adminisztráció okozta számára: „Macerás volt, hogy mindenhol át kellett íratnom. De egy hónapon belül megvolt minden, szóval nem volt vészes.”

Felmerült, hogy Vivien férje is felveszi a „közös” nevet, de akkor két gyermeküket is át kellett volna nevezni, így végül ezt az ötletet elvetették.

Kiss-Maczika Réka

„A dédapám Szerbiából betelepült magyar volt, úgy hívták, hogy Mojciko Száva. Az ő nevét magyarosították Maczikára. Apukám Maczika Béla volt, sajnos már nincs köztünk. Azért neki is elég kalandos volt együtt élni ezzel a névvel, hiszen 130 kiló volt és 185 centi” – kezdi érdekes családnevének történetét Réka.

Mielőtt ő (mármint Réka) megszületett, a család összedugta a fejét, a nagyszülők sokáig viaskodtak, de nem tudtak egyezségre jutni, hogy melyik családnevet kapja majd a baba, Réka szülei ezen bepipultak, és úgy döntöttek, hogy „akkor marad a Maczika”.

„Így lettem én Maczika Réka az apukám után. Elég kalandos volt: az iskolában volt, hogy rám szóltak a nevem kimondásakor, hogy »ne szórakozzak”, munkahelyeken is okozott érdekes pillanatokat, és mondták már azt is, hogy »nem a jelszót kérdezték”.

Mielőtt Réka férjhez ment, már volt két gyereke, és hozott egy döntést a nevével kapcsolatban. Egyszer csak azt mondta,

én ettől a Maczikától megválok,

és úgy határozott, hogy inkább Kiss Réka néven él tovább. Csakhogy a sors közbeszólt: „amikor elkezdtük ezt tervezni, terhes lettem, és megbeszéltük, hogy esküvő lesz, de közben apukám teljesen váratlanul meghalt. És akkor úgy döntöttem, hogy, ha már így alakult, akkor viszont a neve marad velem.”

Így lett belőle Kiss-Maczika Réka („hát, mondjuk az anyakönyvvezető dőlt a röhögéstől”); a gyerekek viszont a Kiss vezetéknevet kapták.

Réka a mai napig megkapja, hogy „cuki, hogy így becézi magát”, sokszor pedig elsőre nem hiszik el, hogy a valódi nevét mondja.

Most suliba járok, és amikor megérkeztem a gyakorlatra, és mondtam, hogy Kiss-Maczika Réka vagyok, azt mondta a gyakorlatvezető, hogy »jó, jó, de mi az igazi neved?”.

A viccelődések ellenére Réka szereti a nevét: „Mókás név, de már összeszoktunk. Úgy szoktam magyarázni, hogy »mint egy becézett medve, csak cz-vel írva””.

Csak kötőjellel!

Megkerestük a Budapest XIII. Polgármesteri Hivatal Anyakönyvi Hivatalát, hogy a segítségükkel tudjunk néhány fontos támpontot adni a házas név kiválasztásához:

The post „Amikor megmondtam a nevem, az volt a válasz, hogy nem a jelszót kérdezték” first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu