Zoltai András az idén már harmadszor lett finalista – ezúttal Mohos Márton, Varga Jennifer, Horváth Júlia és Mohos Zsófia mellett. Az indoklás szerint azért győzött, mert nagyon fontos és érzékeny témákat választott magának. A víz és az ember viszonyának egyre inkább diszharmonikussá váló kapcsolata, a tengerszint emelkedésének, a talaj eróziójának negatív hatásai, a természet szeszélyének egyre inkább kiszolgáltatott emberek erőfeszítései, illetve a víz egyre aggasztóbb hiánya, az elsivatagosodás jelensége sokakat érint és foglalkoztat.
A fotográfus munkássága azért is figyelemre méltó, mert a kényes kapcsolatot a víz és az ember között nemcsak Magyarországon vizsgálja, kutatja és követi nyomon, hanem évek óta dolgozik az indiai Majuli szigetén is. Az elmúlt három évben markáns és egységes képi stílust alakított ki. Fotói epikusan, tárgyilagosan beszélik el a történéseket, mutatják meg a jelenségeket, mégsem szenvtelenül és együttérzés nélkül – olvasható a díjazottat méltató közleményben.
„Zoltai András számos tekintélyes magazinban publikál világszerte, többek között a Washington Postban, a Libérationban, az El Paisban vagy a Le Monde-ban. Háromszor nyerte el a Pécsi József-ösztöndíjat. Az európai FUTURES program tehetségei közé választották, és a NOOR Academy Alumni tagja. Két éve rendezett emlékezetes egyéni tárlatot az East of Eden Galériában a Blue Memoir anyagából. Jelenleg albumát készíti elő, amelyet az arles-i fotófesztiválon mutatnak be a nyáron.”
Zoltait a díjra Pályi Zsófia és a tavalyi nyertesként a jelölők közé csatlakozó Szajki Bálint kollégánk jelölte. Munkáiból ebben a cikkünkben a Blue Memoir című sorozatát emeljük ki.
Fotósorozatomban az ember és a víz közötti törékeny, mégis kiszolgáltatott kapcsolatot vizsgálom Magyarországon. Szeretném bemutatni a víz elszigeteltségét fizikai, társadalmi, illetve spirituális szinten. Magyarországot vízügyi nagyhatalomnak tekintik, vízkészletei mind mennyiségben, mind minőségben egyedülállóak a Kárpát-medencében. Az elmúlt években azonban Magyarországot is példátlan aszályok, szélsőséges időjárási események, szárazság és vízhiány sújtotta. Felmerül a kérdés: hogyan lehetséges, hogy Magyarországon egyszerre sok és kevés a víz?
Az elmúlt 200 évben a kanyargó folyókat intenzíven szabályozták, a víz borította élőhelyeket feláldozták az iparosítás és az intenzív mezőgazdaság oltárán. A folyók természetes ártereit szántóföldek és az ezek öntözésére szolgáló csatornahálózat váltotta fel, elvágva az embereket a víztől és néhány évtized alatt kiszárítva ezzel az országot. Az emberi beavatkozás felgyorsította a klímaváltozás ránk gyakorolt hatásait, és a tendencia folytatódni látszik. A víztől való elszigetelődésünk a rövidlátó vízgazdálkodás következménye, amely rendszerszintű válságot okozott a természet eredendő működése és az ipari valóságunk között.
Mint Zoltai fogalmaz: a vízzel való kapcsolatunkat természetesnek vesszük, de vajon mennyire vagyunk kiszolgáltatottjai a körülöttünk zajló változásoknak?
The post Sok vagy kevés víz van Magyarországon? – így látja a díjnyertes fotográfus first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
