Mindez úgy történt, hogy elhitették a teljes szerkesztőséggel, hogy költözik, mindent összepakoltattak velünk, még számoztam a hülye babzsákot az utolsó este, hogy tutira a megfelelő helyre kerüljön az új szerkesztőségben, Bita Danival mi voltunk az utolsó lapszám ügyeletes szerkesztői, pénteken majdnem éjszakáig bent voltunk, akkor még azt is megbeszéltették velünk, hogy pizzát rendeljünk-e vasárnapra a kipakolás alkalmából

– írtam néhány hete a Már megint megszűnik a sajtószabadság című hírlevelemben.

Aztán cseteltem Murányi Andrással, a 2016 októberében brutálisan bezárt újság utolsó főszerkesztőjével, aki A Népszabadság kivégzése címmel könyvet is írt a sztoriról. Andris megjegyezte, a pizzát ő rendelte a szerkesztőség ügyeiért felelős kolléganővel. Azaz a szerkesztőség járt el, így értelemszerűen nem „ők” beszéltették meg velünk a vasárnapi ebéd milyenségét.

Legyinthetnénk azzal, hogy lényegtelen részlet, ám ezzel nagy hibát követnénk el, mert valójában minden tartalomban, amit készítünk, a részlet a lényeg.

Két okból merülök el ebben az ügyben.

1. 1. Az újságírás alapja a pontosság. Ha elrontunk valamit, helyre kell tennünk. Az újságok hibáztak és hibáznak, ám például a reflektálás magukra és tévedéseikre különbözteti meg őket a propagandától. Merthogy a korrekciós mechanizmusaiknak köszönhetően minden esetben arra törekednek, minden mondatuk a lehető legközelebb legyen az igazsághoz és a valósághoz.
   2. Félelmetes az emlékezet.

És akkor most nézzük, miért is félelmetes, s hogy mit mond el az újságírás kihívásairól a pizzarendeléses tévedésem.

The post Pető Péter: A pizzarendelés és az emlékezet hatalma first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu