Kialakulhat Iránban atomkatasztrófa?

Az Irán ellen június 13-án megkezdődő légicsapás-sorozatnak egyértelmű célja Teherán atomprogramjának lefejezése:

Izrael több nukleáris létesítményt;
valamint vezető atomtudósokat is megtámadott.

A nukleáris infrastruktúra esetében a föld alatti urándúsító üzemek számítanak a legfőbb célpontoknak.

A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) világszerte ellenőrzi, hogy az országok betartják-e a nukleáris fegyverek terjedésének megakadályozására létrehozott úgynevezett non-proliferációs megállapodásokat. A szervezet a közelmúltban, még a konfliktus eszkalációja előtt bejelentette: Irán megszegte a szerződésben vállalt kötelezettségeit, igazi, Rafael Grossi főigazgató szerint nem állapítható meg egyértelműen a fegyverfejlesztés ténye.

Nyugati országok és Izrael régóta arra figyelmeztet, hogy Teherán állításaival ellentétben a helyi atomprogram minden jel szerint nem békés,

hanem kifejezetten harcászati felhasználást szolgál.

A NAÜ a kezdetektől folyamatosan monitorozza az iráni helyzetet. Az ügynökség szerint a kulcsfontosságú natanzi létesítmény súlyos károkat szenvedett, de a fordói központot is támadás érte. Utóbbi mélyen, a hegyekbe van elrejtve, a nukleáris infrastruktúra eléréséhez olyan speciális romboló bombákra lenne szükség, amilyenekkel csak az Egyesült Államok rendelkezik.

Komoly fenyegetés

A NAÜ már a támadások elején rendkívül nyugtalanítónak minősítette a nukleáris telepek elleni csapásokat.

Grossi június 16-án kijelentette:

a katonai eszkaláció fokozza a sugárzásveszélyt, ami az emberekre és a környezetre egyaránt nagyon veszélyes.

Az urándúsító létesítményekben egy bizonyos típusú uránt állítanak elő, az eljárásról ebben a cikkben írtunk részletesen. A földből kinyert elem két fő izotóp formájában van jelen: 99,27 százalékban urán-238-ként és 0,72 százalékban urán-235-ként. Paddy Regan, a Surrey-i Egyetem munkatársa a BBC-nek azt nyilatkozta, utóbbi szükséges a reaktorokhoz, de a fegyverekben is ezt használják.

A dúsítással lényegében az urán-235 mennyiségét növelik a nyersanyagban. Erre több módszer is létezik, Iránban hatalmas centrifugákban forgatják a gáz halmazállapotú uránt, a valamivel nehezebb 238-as izotóp így elválik az értékesebb változattól.

Atomerőművekben 3–5 százalékos dúsítás is elegendő, fegyverekben viszont legalább 20, ideális esetben 90 százalék szükséges. Iránban nagy mennyiségben állítanak elő 60 százalékos dúsítású uránt, ami egyértelműen harcászati felhasználást sejtet.

A legveszélyesebb anyagok nincsenek jelen

A szakértők szerint a megfelelően tárolt dúsítotturán-készletek rakétákkal való megsemmisítése nem okozna olyan mértékű nukleáris katasztrófát, mint a fukusimai vagy a csernobili atomerőművekben történt baleset. „A jelentősen dúsított urán körülbelül háromszor radioaktívabb, mint a nem dúsított.

Ám valójában egyik sem különösebben radioaktív, nem okozna komolyabb környezetszennyezési problémát

– mondta Jim Smith, a Portsmouthi Egyetem kutatója, aki a csernobili katasztrófa következményeinek szakértője.

„Mi inkább az úgynevezett hasadási termékek miatt aggódunk, ezek azok az anyagok, amelyekre az urán a reaktorban vagy bombában bomlik, ide sorolható többek között a radioaktív cézium, a radioaktív stroncium és a radioaktív jód. Ezek súlyosabb környezetszennyezési problémát jelentenek” – húzta alá.

Mivel a dúsítótelepeken nem zajlik nukleáris reakció, és ilyet még egy becsapódó bomba sem váltana ki, a különösen veszélyes hasadási termékek nem jelenhetnek meg. Az urán a robbanás hatására azonban szétszóródhat a környéken.

Lokális veszély

Az iráni infrastruktúra támadása tehát elviekben nem okozhat jelentős, a tágabb régiót fenyegető katasztrófát, a helyi hatások ugyanakkor kimutathatóak lehetnek. A natanzi létesítmény bombázása után a NAÜ radioaktív szennyeződést talált, a külső sugárzási szint viszont változatlan, normális maradt.

„Az urán esetében a sugárzás nem terjed igazán messzire” – emelte ki Claire Corkhill, a Bristoli Egyetem kutatója.

A környéken tartózkodók esetében ennek ellenére nőhet az egészségi kockázat.

„Az emberi szervezetre gyakorolt toxicitás szempontjából természetesen nem kívánatos az uránrészecskék belélegzése vagy lenyelése” – tette hozzá a szakértő. Amennyiben ezek a részecskék a sejtekbe, a tüdőbe vagy a gyomorba kerülnek, lassú radioaktív bomlásba kezdenek, ami károsodással jár.

A sugárzás mellett a kémiai expozíció is problémás. Simon Middleburgh, a Bangori Egyetem munkatársa szerint sérülés esetén a centrifugák urán-hexafluoridot bocsátanak ki, ez a gáz pedig súlyos vegyi balesetet okozhat.

Amennyiben az anyag érintkezik a levegőben lévő nedvességgel, igen maróvá válik és rendkívül erős savat képez. „Ez ugyanakkor a közvetlen környéket leszámítva nem fogja jelentősen befolyásolni a környezetet” – emelte ki.