Az önkormányzati alkalmazott Dmitro Hapcsenkót az elsők között rabolták el és tartották egy pincében hatodmagával a 2022 február végén Bucsába betörő orosz katonák. A középkorú férfi bekötött szemmel, hátrakötött kézzel a falhoz állítva fültanúja volt, amint elrablói maguk között tanácskoznak: ott helyben lőjék-e le, vagy vigyék ki őket az erdő szélére, hogy ott végezzék ki és földeljék el őket.
Nem úgy beszéltek erről, mintha minket akartak volna megfélemlíteni, hanem tárgyilagosan, egymás között vitatkoztak
– emlékszik vissza Dmitro, miközben a terepjárója volánja mögött ül.
Végül arra jutottak az orosz katonák: megvárják, hogy egy FSZB-nél, azaz az orosz kémelhárításnál dolgozó tiszt kivallassa őket, aki viszont aznap már nem érkezett meg – Dmitro pedig egy óvatlan pillanatban megszökött, és az édesapjánál rejtőzködve élte túl a megszállás fennmaradó időszakát. Mások nem voltak ilyen szerencsések: a város melletti erdőben kialakított orosz állások környékén az ukrán erők kilenc megkínzott és kivégzett civil holttestére bukkantak, nem sokkal messzebb egy másik erdőrészben pedig további háromra.
A településbe behatolva még borzalmasabb látvány fogadta őket: az utcákon, az udvarokon, a lakásokban bekötött szemű, hátrakötött kezű, nemre és korra tekintet nélkül kivégzett civilek hevertek. A város két templomának kertje tömegsírrá változott: összesen 501 civil halt meg vagy tűnt el nyomtalanul.
Dmitrónak rögtön eszébe jutott a beszélgetés, aminek a fültanúja volt a fogság alatt, és belefogott a megölt civilek holttesteinek keresésébe.
The post „Ha van szaga, az nagyon erős. Eltéveszthetetlen” – elkísértük egyik útjára a bucsai holttestkeresőt first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
