62. életévében, hosszan elnyúló betegség következtében elhunyt Kőnigh Péter, a nyolcvanas évek undergroundjának kultikus alakja, a korszak egyik legtehetségesebb dalszerző/gitárosa.
Tegnap este elveszítettük Kőnigh Petit is. Hű társa, Hexe volt vele hosszan elnyúló betegsége idején. R.I.P.
– jelentette halálhírét egy Facebook-bejegyzésben Bárdos-Deák Ágnes.
Kőnigh Péter a nyolcvanas évek végéig elég sok zenekarban és felállásban megfordult (Kőnigh és Cirkusza, Ciklámen, Baby Line). A Kőnigh és Cirkusza ’81-ben alakult, egy 2014-es interjúban így emlékezett vissza a zenekar születésére:
Akkor robbant az egész. Sose felejtem el, hogy ott állunk a Moszkva téren, a Pajor Tamás, a Solymár Árpi, a Czeller [mindhárman a Neurotic zenészei voltak, Czeller Péter az ETA énekese is – a szerk.] meg én, és arról beszélünk, hogy akkor hogy is kéne punkzenekart csinálni. A Pajor azért tök jó fej – a mai napig szoktunk beszélni, ugyanúgy tudok vele, mint akkor –, mert már akkor arról beszélt, hogy majd milyen legyen a lemezborító, és látod, már a sokadik lemezénél tart. A szavaknak teremtő erejük van.
A Kőnigh és Cirkusza szerinte is kilógott kicsit a magyar punk szcénából: „Azért lógott ki, mert teljesen öntörvényű punk-rockot játszottunk, és semmire nem hasonlítottunk. Már akkor is tíz-tizenkét perc hosszú számokat írtunk. De valójában az őspunkból jöttünk mi is, és erre büszke vagyok: megvan az egyik első koncertünk felvétele kazettán a Nagy Attila Kristóffal [basszusgitáros, költő, a Lavina és a Huckleberry zenekarok tagja, motorbalesetben meghalt 1998-ban – a szerk.], és az őspunk volt. Az a korosztály vagyok én is, mint az Elhárítás, a Kretens, a CPG, és a többiek voltak. Mi direktben sose politizáltunk, de mindig volt olyan szövegünk, hogy »a házmester úr kemény farkú legény, ötvenes évek, feljelentgetések”. Most meg inkább a szabadságról szólnak a szövegeim” – mondta akkor.
Egyszemélyes cirkuszával szerepelt az 1983-as Ki mit tud?-ban is, Indián dal című szerzeménye bekerült Tímár Péter Moziklip című 1987-es filmjébe.
A következő évtizedekben aztán nem sokat lehetett hallani róla, de az interjúban azt mondta, eközben is végig zenélt, például a Sziluett nevű zenekarban dobolt. 2014-ben úgy fogalmazott, nyugdíjas, a zene azonban mindig része az életének:
Munka az, amit kurvára utálsz, de csinálod, hogy pénzed legyen belőle. Apám ugyanez volt a vízilabdával, ami ugyanúgy a kutya vacsorája, de mindig azt mondta, hogy ha fizetni kéne érte, akkor is ezt csinálná. Én ugyanígy vagyok a zenével. Az is gyakran többe kerül, mint amennyit hoz. Hiperaktív vagyok gyerekkorom óta: amihez van kedvem, ahhoz rengeteg energiám van, és csinálom, amihez meg nincs, azt nem csinálom.
The post Meghalt Kőnigh Péter, a nyolcvanas évek undergroundjának kultikus zenésze first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
