Úgy tesztek, mintha nyitottak lennétek, miközben pontosan tudom, hogy mit gondoltok. Gyávák vagytok, hazugok és képmutatók
— ezt Elek Ferenc karaktere mondja a B.Ú.É.K. című filmben, ami egy olasz film, a Tökéletes idegenek 2018-as remake-je. Az eredetinek könnyebb elhinni, hogy Rómában tényleg létezik az a reklámokból előlépett pasztell középosztály, ami a magyar közönségfilmekben is előszeretettel jelenik meg húsz éve, csak kettővel hamisabban hat (mindenkit megkérek, akinek szilveszterkor volt már garbót és zakót viselő vendége, hogy írjon levelet), de ezzel meg a rettenetes animált hóeséssel együtt is jobban ül az adaptáció magyar szemmel.
Ha véletlenül van, aki nem látta (a Maxon lehet mostanában pótolni), annak nem spoilerezem el, miért, kikre olvassa rá Elek a filmben az egyébként is nyilvánvalót, de releváns volna a mai Pride kontextusában. Nekem arról jutott eszembe, hogy milyen szembeötlő csendben tűntek el a Pride környékéről a multik kamionjai, miközben — ahogy Steiner Kristóf, a büszkeség-/szabadságmenet egyik MC-je a Magyar Narancs címlapinterjújában megjegyzi — néhány éve még nem volt bank meg mobilszolgáltató, ami ne fürdette volna magát a sokszínűség fényében.
Steiner azt mondja, nem olyan nagy baj, ha a trendekre reptetett, lelketlen pinkwashing kora tovatűnik. Nekem korábban az átlagosnál erősebb volt a hitem a márkákban — szeretem a szépen megépített légvárakat —, a kiállás erejébe vetett hitem meg múlhatatlan, úgyhogy fájdalmas volt a NER elején feldolgozni, milyen illedelmesen fekszik le bármekkora vállalat a legkisebb nyomás hatására. Mostanra már nem lep meg, hogy nem maradt, aki szemlesütve ki merné mondani, hogy love is love: az USA-ban száz nagyvállalatból 99-nél ugyanez történt a sokszínűségi programokkal meg reklámszpotokkal Donald Trump második eljövetele után két pillanattal. (Azért egy különösen őszinte párhuzamos univerzumban megnézném a „lapítsunk, abból még nem lett baj, ja és vegyél cukros, fekete szódát” óriásplakátokat.)
Persze, minden relatív. Mi szomorkodhatunk, például azon, hogy a kormánypárt fővárosi közgyűlési frakciójának a katatón homofóbiára szűkült az akciórádiusza, de mondhatná erre a tüntetésen – elnézést: önkormányzati rendezvényen – felszólaló georgiai Mariam Kvaratskhelia, hogy tegyük össze a két kezünket, hogy nálunk a 80-as évek végét idéző kiskapukon át, de még az utcára rajzhat, aki szeretne.
Ja, mondani is fogja, azért jött.
Aztán ha ezt egy időre magunk mögé sétáltuk, lehet tűnődni azon, hogy nemsokára más jellegű problémáink lesznek: hogy nem lesz víz, nem mintha lenne, amiből kijöjjön.
Így kezdődik ma reggel kiküldött heti hírlevelünk, a 24/7, amelyben ezután még elmélyülős és szórakoztató olvasmányokat, videókat és podcastokat ajánlunk hétvégére válogatva, továbbá összegyűjtjük a hét sorozat- és filmkritikáit is a hátradőlős kikapcsolódáshoz. Itt iratkozhatsz fel, ha jövő héten már te is kéred!
The post 24/7: Futni a szivárvány után first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
