„Mint a mókus fenn a fán, az úttörő oly vidám, ajkáról ki se fogy a nóta. Ha tábort üt valahol, sok kis pajtás így dalol, fújja estig kora reggel óta” – szól a dalszöveg, amelynek hallatán szinte biztosan minden 1984 előtt született magyar dalra fakad. Ennek nem sok köze van George Orwell 1948-ban írt vizionárius regényéhez, sokkal inkább ahhoz van köze, hogy 1984-ben születtek az utolsó, még a rendszerváltás előtt beiskolázott gyerekek. Nekik még volt esélyük belekóstolni az úttörőmozgalom legemblematikusabb, a legtöbbek által inkább kedvelt, mint utált, a kommunista propaganda céljait legalább annyira, mint a gyerekek szórakoztatását szolgáló programjába, az úttörőtáborok világába.
Egyetlen úttörőtábor sem telhetett el anélkül, hogy legalább egyszer fel ne csendült volna a „mintamókus”, vagyis hivatalos címe szerint a Vidám úttörő dala. A dal talán épp ezért volt népszerűbb, és jó eséllyel ismertebb is a hivatalos úttörőindulónál, noha az Ej haj, száll az ének kezdetű 1947-es mozgalmi dal nemcsak régebbi, de a dallamát ráadásul a magyar zene méltán legismertebb állócsillaga, maga Kodály Zoltán komponálta.
Az úttörőmozgalom legelső gyökerei egyes értelmezések szerint egészen az 1919-es Tanácsköztársaság idejére nyúlnak vissza, ám a vörösterror évei után a kommunista ifjúság ideológiai felkészítéséről gondoskodó utánpótlás-nevelésre tett első próbálkozások elhaltak. A második világháborút követően a Magyar Kommunista Párt, akkor még a Szociáldemokrata Párttal közösen, nekilátott, hogy létrehozza a kommunista ifjúság kinevelését célzó szervezetet.
Az úttörőmozgalom hivatalosan 1945. október 4-én indult útjára, pár hónappal később az 1848-as forradalmi pontok mintájára elkészült az úttörők 12 pontja, majd alig másfél évvel később Kodálynak köszönhetően az úttörőknek már indulója is volt. Újabb két évvel később pedig az első úttörőtábor is megnyitotta kapuit Csillebércen. Az első nyári gyerektáboroztatásnak fontos küldetése volt: fel kellett készíteni a kommunista ifjúságot a szocialista országokból több tízezer résztvevőt vonzó világifjúsági találkozóra, vagyis a VIT-re, amit Prága után másodjára Budapesten rendeztek 1949 augusztusában.
Nyári tábor nevelő célzattal
A hatnapos csillebérci VIT-felkészítőről a Hírlap így számolt be 1949 júliusában: „Délután: hat óra. Az őrség tisztelgése mellett kezünkben a meghívó útlevéllel átlépjük a határt. Az Úttörő Köztársaság 300 holdas birodalmában vagyunk. A »kormány” nevében Juhász Ottó szolnoki kispajtás fogad bennünket. S a menet – a nagyok kiküldöttei – elindul, hogy megtekintse a kicsik államának új létesítményeit és a pajtás állampolgárok vidám készülődését a világifjúsági találkozóra.”
Az általános iskolások nyári táboroztatása kicsik és nagyok, gyerekek és felnőttek körében egyaránt osztatlan sikernek örvendett. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy a legszegényebb munkáscsaládok gyerekei is ingyen vehettek részt a közös kikapcsolódásban, lehetőségük volt az országon belül utazni, vízparton, erdei táborokban nyaralni. Ezt pedig cseppet sem árnyékolta be, hogy a táboroknak meglehetősen kötött napirendje volt.
A reggel többnyire harsonaszóval, mozgalmi indulókkal indult, szigorúan ellenőrizték, hogy mindenki bevetette-e az ágyát, a közös étkezések után a gyerekeknek is részt kellett venniük a romok eltakarításában, délelőttönként a gyerekek a tábori nevelők szerepét betöltő végzős gimnazistákkal vagy frissen érettségizett fiatal felnőttekkel, vagyis az ifivezetőkkel együtt a felnőtt rajparancsnokok vezette, a szocialista erkölcs erősítését célzó foglalkozáson, vagy az akkoriban őrsöknek nevezett gyerekcsapatok között rendezett sorversenyeken vettek részt. Jóformán kötelező elem volt a délutáni számháborúzás, este pedig a tábortűz, amely mellett ugyancsak mozgalmi indulók harsantak fel. A valóban szabad játékkal, vízparti üdülőhelyek esetében kötetlen pancsolással töltött idő napi alig két-három órára korlátozódott.
A kötött program, a táborok nevelési célzata mit sem csökkentett az úttörőtáborok népszerűségén. Az 1950-es évektől kis túlzással minden természetközeli település vonzáskörzetében igyekeztek az általános iskolások táboroztatására szolgáló helyszíneket kijelölni.
A Friss Újság alig egy évvel a csillebérci VIT-felkészítő után már arról cikkezett, hogy „a vidéki úttörők a városok, falvak határaiban maguk készítik el hétvégi nyári táborhelyeiket. Baranya megyében a bezerédi, kisliptói és károlymajori állami gazdaság úttörőinek táborozásán egyszerre 60–80 gyermek vesz részt. Fertőszentmiklós közelében a község úttörő csapata az erdőben elhagyott erdészlakot talált, melynek helyiségeit rendbehozták és ezen a gyönyörű, egészséges helyen ütötték fel nyári táborukat. Vas megyében Torony községben az úttörők a falu melletti patakban duzzasztót építettek, hogy a nagy melegben élvezhessék a fürdőzés örömeit.” Az első években a gyerekek szálláshelyét többnyire katonai sátorokban alakították ki, majd rohamtempóban épültek fel a faházakkal tarkított úttörővárosok is.
Bár az 1960-as évek közepére már szép számmal voltak kedvelt úttörőtáborok a magyar tenger körül, például Balatonszárszón, Lellén, Széplakon és Alsóörsön, az igazi nagy dobás még csak ezután következett: 1968-ban a balaton-felvidéki Csorszva-patak völgyében egy komplett úttörőváros felépítése vette kezdetét. Az évente mintegy 25 ezer gyerek táboroztatását lehetővé tevő zánkai üdülőhelyet a szocialista blokkban már létező mintára alakították ki. Az 1975. május 25-én, gyereknapon átadott zánkai úttörőváros előfutára részben az NDK-beli Werbellinseenél fekvő altenhofi, valamint a mai Ukrajna területén található, Artyekben kialakított úttörőtábor szolgált.
A Zánkai Úttörőtábort már a kezdetektől úttörővárosként emlegették, ami cseppet sem volt túlzó: a közel 400 kataszteri hold területen fekvő táborban volt könyvtár, múzeum, téli és nyári szállások, több száz férőhelyes előadóterem, sportcsarnok, orvosi épület, de még víztorony is. Talán ennek is köszönhető, hogy a Zánkai Úttörőtábor Magyarországon kívül, más szocialista országokban is rendkívül népszerű lett: az egykori Szovjetunióból, Kelet-Németországból, Csehszlovákiából és a volt Jugoszláviából is tucatjával fogadott úttörőket minden évben.
Kötelező önkéntesmunkával épült a szocializmus
Miközben az általános iskola felső tagozatába járó úttörők, a kevésbé szigorú táborok esetében 4. osztályos kisdobosokkal, valamint a gimnazista ifivezetőkkel kiegészülve már az 1950-es évektől jelentős tömegekben nyaraltak a nem csak üdültetési, hanem kifejezetten nevelési céllal létrehozott úttörőtáborokban, a középiskolások és az egyetemisták szocialista erkölcs szerinti formálása csak a Kádár-korszakban vált bevett gyakorlattá.
Az idősebbek több hetet töltöttek az önkéntesnek mondott, de a valóságban kötelezően teljesítendő nyári építőtáborokban, amelyeknek már a neve sem próbálta szépíteni, hogy a nyári vakáció terhére beiktatott időtöltés nem a szórakozásról szólt. Noha a szovjet kommunista ifjúsági szervezet, a Komszomol áldásos tevékenységének mintájára az elkötelezettebb iskolaigazgatók már az 1950-es évektől elvárták, hogy az ifjúság néhány hétnyi önkéntes – és ingyenes – munkát vállaljon a nyári szünetben, az építőtáborok országos megszervezése az 1957. március 21-én, a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján megalapított Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) feladata lett.
„A táborok feladata: újjáépítés. Ezért jöttek. A KISZ központi és megyei bizottsága az építési vállalkozókkal szerződést kötött. Eszerint minden fiatalnak napi hatvan forintot kell termelnie. A táborlakó ellátása sokba kerül: utazás, táborozás, koszt. A napi négyszeri étkezésért 34,80-at fizetnek az Alföldi Üzemi Vendéglátónak. Ezért a hét órát becsülettel végig kell dolgoznia mindenkinek. A falvakban sok az idős, egyedülálló ember. Akiknek a portája másfél hónapja érintetlen. Nincs segítsége, hogy legalább a romhalmazt, a vályogtömeget eltakarítsa. A táborokba gyakran jönnek anyókák, rokkant parasztemberek, kérik, segítenének nekik a fiúk. A fiúk szabad idejükben önként jelentkezhetnek. Természetesen ellenszolgáltatás nélkül” – festett hangulatképet helyszíni riportban az építőtáborok szellemiségéről az Élet és Irodalom hasábjain 1970-ben Siklós László. Azok még viszonylag szerencsésen megúszták, akiknek csak az egyre lazuló Kádár-rendszer gulyáskommunizmusának idejéből vannak építőtábori emlékeik. Nekik ugyanis elég volt részt venni a nyári és az őszi betakarítási munkákban: uborkát, tököt, krumplit, almát, szőlőt és kukoricát szedtek, válogatták a zöldséget és a gyümölcsöt a konzervgyárak és a palackozóüzemek számára.
Az építőtáborokban résztvevők száma a Kádár-korszak során folyamatosan nőtt. 1982-re már közel 55 ezer kamaszt és huszonévest dolgoztattak ingyen a szocializmus dicsőségére. Húsz évvel korábban, az 1960-as években ennek a létszámnak mindössze nagyjából a fele dolgozott a nyári építőtáborokban, pedig az első időszakban még nem az állami gazdaságok földjein kellett az uborka és a tök után hajlongani.
Az első építőtáborokban lényegesen keményebb munka várt a kommunista ifjúságra: ők segédkeztek azokon az építkezéseken, amelyek során acélvárosokat fejlesztettek az iparosításra kiválasztott magyarországi falvakból és községekből. Fiatal kommunisták tízezreinek ingyenmunkája alakította az egykori Sztálinváros (ma Dunaújváros), Leninváros (ma Tiszaújváros) és Százhalombatta arculatát, középiskolások és egyetemisták dolgoztak az építőmunkások keze alá a Bécs–Balaton közút megépítésénél, fiatalok tízezrei töltötték a legmelegebb nyári napokat ingyenmunkával a Hanság lecsapolási munkálatai és a Kiskörei vízlépcső megépítése során is. Szinte csodával határos módon az építőtáborok rég elfeledett hangulata sokaknak mégis a meghatottság könnyeit csalja a szemébe, hiszen a körülmények dacára ezek a nyarak meghatározó élményekkel és felejthetetlen pillanatokkal fűszerezték meg fiatalságukat.
Írta: Balázs Zsuzsanna | Képszerkesztő: Virágvölgyi István
A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/uttorotabor
Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a fortepan@gmail.com e-mail címre!
The post Hajnali harsonaszó és aszfaltozás a hőségben: Így kellett hasznossá tegye magát nyáron is a kommunista ifjúság first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
