Az örmény népirtás a 20. század egyik legnagyobb tragédiája, amely során az Oszmán Birodalom az első világháború éveiben módszeresen kiirtotta örmény lakosságának jelentős részét. A népirtás során mintegy másfél millió örmény vesztette életét, többségüket 1915 és 1917 között mészárolták le vagy hurcolták el embertelen körülmények között. A történelmi események különösen brutális fejezetét képezi az Erzincan tartományban, Kemah közelében elkövetett tömeggyilkosság.

A legszörnyűbb mészárlás

A 19. század végére az Oszmán Birodalom hanyatlása egyre nyilvánvalóbbá vált, és a birodalom vezetése egyre ellenségesebben tekintett a keresztény kisebbségekre, különösen az örményekre. Az örmények évszázadokon keresztül az Oszmán Birodalomban éltek, de gyakran másodrendű állampolgárként kezelték őket. Az első világháború idején az oszmán vezetés azzal vádolta a közösséget, hogy együttműködnek az ellenséges orosz erőkkel, ezért drasztikus lépéseket tett ellenük.

1915. április 24-én Konstantinápolyban (a mai Isztambulban) letartóztatták az örmény értelmiség jelentős részét, ezzel kezdődött az örmények tervszerű kiirtása. Az oszmán hatóságok tömeges kivégzéseket hajtottak végre, illetve halálmenetekbe kényszerítették az örmény lakosságot a szíriai sivatagban, ahol éhezés, betegségek és mészárlások várták őket. A népirtás egyik legszörnyűbb helyszíne az Erzincan tartományban található Kemah település és annak környéke volt. Az oszmán hatóságok és a helyi kurd fegyveresek

ezerszámra gyilkolták le az örmény lakosságot a közeli szakadékoknál és folyóknál 1915 júniusában.

A túlélők visszaemlékezései szerint az örmény férfiakat különválasztották, majd kivégezték. Az asszonyokat, gyermekeket és időseket tömegesen a folyópartokhoz hajtották, ahol megölték vagy a folyóba fojtották őket. Egyes történészek becslése szerint mintegy húszezer örmény vesztette életét ezen a helyen. A természetes földrajzi adottságokat, például a sziklaszakadékokat és a folyókat használták a tömeges kivégzésekre, sok áldozatot egyszerűen a mélybe dobtak, míg másokat kegyetlen módon megkínoztak a haláluk előtt.

A mészárlások szörnyűségeiről számos túlélő és szemtanú számolt be. Henry Morgenthau, az Egyesült Államok akkori konstantinápolyi nagykövete a következőket írta visszaemlékezéseiben: „A törökök nem egyszerűen csak kiűzték az örményeket, hanem biztosították, hogy elpusztuljanak az út során. Az örmény nép nemzetként a megsemmisülés szélére sodródott.” Egy túlélő, Krikor Balakian, így emlékezett vissza a Kemah közelében elkövetett borzalmakra: „A folyópartokat holttestek borították, a hullámok napokon keresztül sodorták az áldozatokat. A gyilkosok gondoskodtak róla, hogy senki se élje túl.” Raymond Kévorkian örmény történész így írt a népirtásról: „A Kemah-szoros az egyik legnagyobb tömeggyilkossági helyszínné vált. Az áldozatokat összeverve, meztelenre vetkőztetve, majd megcsonkítva vetették a mélybe”.

Népirtás

Az örmény népirtás következményei máig érezhetők, az egykor virágzó örmény közösség szinte teljesen eltűnt Anatólia területéről, a népirtás túlélői és leszármazottaik főként a Közel-Keleten, Európában és Észak-Amerikában találtak új otthonra. Napjainkban Törökország területén egyetlen örmény többségű település található, Vakıflı, mely az ország déli részén helyezkedik el, és deportált örmények leszármazottai lakják. Míg az első világháború előestéjén a Kis-Ázsiában élő örmények száma 1,8 millió volt, napjainkra ez a szám 40 ezer fő körül mozog, ők is főként az ország déli részén és Isztambulban élnek.

A népirtás feldolgozása hosszú és fájdalmas folyamat volt az örmény közösség számára, sok túlélő memoárokban és visszaemlékezésekben örökítette meg a szörnyűségeket, amelyek generációról generációra hagyományozódnak tovább. Az örmény diaszpóra számos emlékművet emelt szerte a világban az áldozatok emlékére, többek között Jerevánban, Párizsban és Los Angelesben. A téma sajátos feldolgozása a System of a Down amerikai rockegyüttes 2005-ben megjelent, Holy Mountains című száma. Az együttes tagjai mindannyian olyan örmények leszármazottai, akik túlélték a népirtást, dalaikban nagyon gyakran tematizáltak politikai tartalmakat, többek között az örmény népirtás nemzetközi elismertségéért is kampányolva.

Törökország hivatalosan nem ismeri el az örmény népirtást, és a téma a mai napig politikai feszültségeket szít, mindazonáltal egyre több ország és nemzetközi szervezet hangsúlyozza a történelmi tényeket és emlékezik meg az áldozatokról. A kemah-i mészárlás, bár kevésbé ismert epizódja a népirtásnak, jól mutatja az elkövetett bűncselekmények borzalmait.

The post Így gyilkoltak le több ezer örményt a törökök first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu