A politikát rendszeresen figyelők hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a társadalom jelentős része nem tesz így, sőt a választóközönség nagyságrendileg fele nem kötődik erősen a pártokhoz érzelmileg. Az egyik fontos szempont, ami alapján a nem pártos szavazók meghozzák a döntésüket, az éppen az, ami a pártosakat kevésbé befolyásolja: mások véleménye.

Nem szeretünk kisebbségben lenni, ha pedig mégis oda tartozunk, akkor általában inkább nem hangoztatjuk a véleményünket. Azonban minél inkább hallgatásba burkolózunk, annál kisebb kisebbségnek fogunk tűnni, ami tovább fokozza a bezárkózásunkat (leegyszerűsítve ez a hallgatás spirálja elmélet). Ez történhetett a Tisza Párt megjelenése előtt a kistelepüléseken élő ellenzéki szavazókkal, és éppen az ellenkezője történik velük 2024 óta. A Fidesznek már 2010-ben is jelentős előnye volt a falvakban, majd az olló nagyon kinyílt 2022-re, ám Magyar Péter megjelenése megfordította a folyamatot. Ezt a jelenséget kívánja megvilágítani a 21 Kutatóközpont friss felmérése, amelynél a kérdések a közösségi finanszírozású kutatás támogatóinak javaslatára kerültek be a kérdőívbe.

Arra a kérdésre, hogy a Tisza megjelenése előtt kire szavazott az ismerősei többsége, a teljes minta 35 százaléka a Fideszt említette, az összes többi politikai erőt együttvéve is csak 28 százalék (a többiek nem tudtak vagy nem akartak válaszolni). Ugyanakkor arra, hogy most kire szavaz az ismerősi körének a többsége,

már csak 28 százalék említi a kormánypártot, 37 százalék a Tiszát,

további 6 százalék pedig más pártot.

A fordulat különösen feltűnő a kis- és közepes méretű városokban, illetve a falvakban: a 2024 előtti 13, illetve 12 százalékpontos Fidesz-előny mostanra 18, illetve 7 százalékpontos hátrány lett: ennyivel kevesebben gondolják már ezeken a településeken is, hogy a környezetük többségében fideszes lenne.

Azt pedig, hogy az ismerősei közül majdnem mindenki fideszes, már a falvakban is mindössze 7 százalék gondolja, míg azt, hogy szinte egyikük sem kormánypárti, kétszer ennyien (a kis és közepes városokban háromszoros a különbség).

Valószínűleg részben ez alapján alakult ki az is, hogy a kis- és közepes városokban 38–33 arányban már inkább a Tisza, mintsem a Fidesz győzelmére számítanak. És még a falvakban is csak négy százalékponttal többen gondolják úgy, hogy Orbán Viktor pártja győz jövőre.

Azt látja tehát a vidéki választó, hogy egyre többen tiltakoznak hangosan is a kormány ellen, ezt a percepciót erősíti a közösségi médiában tapasztalt ellenzéki fölény, a hírek és némileg a politikusok viselkedése is, valamint ezt tapasztalja akkor is, ha politikai rendezvény van a településén, lásd a Lázárinfókat. Ezért volt nagy jelentősége Magyar Péter országjárásának. Márpedig ahogy a hallgatás, úgy az ellenkező folyamat, az ordítás spirálja is önerősítő: a hangosabb ellenzéki hangok még több embert gondolkodtatnak el. Ezt próbálja a Fidesz meggátolni a Harcosok Klubjával és a médiafölényével, de ebben a hangulatban ez nagyon nehéz feladat.

Más olvasata is van annak, hogy mit gondolunk arról, az ismerőseink körében kinek van többsége. Ennek a kérdésnek előrejelző értéke is van – olyannyira, hogy a legutóbbi amerikai elnökválasztáson valaki 85 millió dollárt nyert azzal, hogy a direkt pártpreferencia-kérdés helyett inkább az ilyen típusú social circle pollra alapozva fogadott. A szakirodalom szerint négy okból is jobban vetítheti előre a választási eredményt ez a módszer:

1. Közvetve megismerhetjük azoknak a véleményét is, akik nem vesznek részt kutatásokban.
2. Ha valaki túl szégyenlős is ahhoz, hogy a saját preferenciáját bevallja a kutatás során, az ismerőseire vonatkoztatva ezt nagyobb eséllyel teszi meg.
3. Akinek az ismerősei többsége egy adott párthoz tartozik, az jó eséllyel maga is oda fog előbb-utóbb, mert az emberek szeretik olyan emberekkel körbevenni magukat, akik osztják a véleményüket (homofília).
4. Természetesen elképzelhető, hogy sokan nem ismerik elég jól az ismerőseik preferenciáit, ám a szakirodalom szerint ilyenkor az ember általában magából indul ki, és a saját nézeteit projektálja a többségre.

Az elméleti feltevéseket megerősítik a kutatás adatai is: a nagy többség a saját oldalát véli többséginek. A kormánypártiak 76, a Tisza-szavazók 86 százaléka gondolja úgy, hogy az ismeretségi köre többségében osztja a véleményét (és mindkét oldalon csak 3 százalékuk érzi a másik oldal többségét). A teljes mintában 37–28 arányban vezet a Tisza a Fidesz előtt ebben a kérdésben, két százalékponttal nagyobb különbséggel, mint a direkt pártpreferencia-kérdés alapján (további 6 százalék más pártot lát többséginek a saját buborékjában). A különbség különösen szemléletes a Tisza megjelenése előtti helyzettel összehasonlítva, amikor is a Tisza mostani választóinak 27 százaléka – a visszaemlékezése szerint – fideszes többséggel nézett szembe a saját körében, és 50 százalék érzékelt már akkor is ellenzéki fölényt.

Visszatérve a jelenre: a teljes minta mindössze 7 százaléka számolt be arról, hogy szinte csak kormánypártiak veszik körül, és további 19 százalék állította, hogy nagy többségben fideszesek vannak a környezetében. Azt viszont 22 százalék érzékeli, hogy az ismerőseinek csak kis része fideszes, további 21 százalék pedig szinte egyáltalán nem ismer kormánypártit. Még a fideszeseknek is csak 21 százaléka él a szinte teljesen kormánypárti buborékban, ellenben a tiszások 42 százaléka számolt be szinte teljes ellenzéki buborékról.

A várható győztest firtató kérdésnél ugyan valamivel kisebb a Tisza Párt fölénye (36–32 a teljes népességben), de a Tisza szavazóinak 86 százaléka mégiscsak magabiztos a győzelmet illetően, és ez az arány alig marad el a fideszesek 87 százalékos értékétől. Végül a kormánypártiak 72,5 százaléka biztos benne teljesen, hogy a Fideszre fog szavazni, míg a tiszásoknak a 80 százaléka nyilatkozott így a saját pártjáról (az 5-ös skálán ennyien választották a szélsőértéket). Azt, hogy mégis inkább a másik nagy pártra szavazna, a Tisza-szavazók 95 százaléka teljesen kizárta, a kormánypártiaknak pedig 81 százaléka (noha további 14 százalék is valószínűtlennek tartja ezt). A teljes minta 21 százaléka biztos abban, hogy a kormánypártot választja, 30 százalék pedig abban, hogy a Tiszát. Összességében tehát

nem tűnik úgy a kutatás alapján jelen pillanatban, hogy a Fidesznek nagyobb rejtett tartalékai lennének.

The post Így fordítja át a vidéket Magyar Péter first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu