Széky János: Jön a tömeg, a tömeg

„Pogány Judit a Budapest Pride-on szónoklat helyett elmondta József Attila Hazám versét, benne azzal a sorral: „föl kéne szabadulni már!”. És ezzel tökéletesen összefoglalta a szombati eseményt, aminek lényege a felszabadulás volt.

Felszabadulni – de mi alól?

A 30. Budapesti Büszkeségmenetre aligha mentek volna el több százezren dacosan, strammul és vidáman, ha Orbán nem tiltja be. Mivel a „betiltás” ez esetben elnagyolt kifejezés, legyünk pontosak. Ha Orbán és csapata nem folytat bő évtizede melegellenes propagandát, egybemosva az LMBTQ (stb.) egyenjogúság ügyét a pedofíliával s a gyermekeken végzett nemváltó műtétekkel. Ha nem derül ki a „kegyelmi ügy” néven emlegetett pedofilbotrány alkalmával, hogy ez mekkora képmutató hülyítés. Ha Orbán mindennek ellenére nem veri a vasat, és a februári „évértékelőben” nem veti oda pökhendien, hogy a Pride szervezői csak az időt és a pénzt pocsékolják. Ha nem módosíttatta volna – tizenötödszörre is – a gránitba kapart Alaptörvényt, fölébe rendelve minden szabadságjognak a gyermekek védelmét, illetve azt, amit ő annak kinevez, aztán nem módosította volna a gyülekezési törvényt, pénzbírsággal fenyegetve az arcképről azonosított felvonulókat. Végül, természetesen, ha a rendőrség engedélyezi a menetet.

A lankadatlan és könyörtelen melegellenes hadjárat azonban csak egy a választópolgárt idiótának néző agresszív kampányok közül. Hogy a Pride-ot Brüsszelből mozgatják a hagyományos keresztény magyar családok szétverése céljából; hogy aki a megtámadott, háborús és emberiesség elleni bűntettek áldozatává lett Ukrajnával szimpatizál, az Zelenszkij (meg persze Soros) ügynöke; hogy aki civiltársadalmi vagy médiamunkájához pénzt fogad el külföldről bármilyen forrásból, többek között az EU szervezeteitől, az idegen ügynök – nos, ezek összeesküvés-elméletek, amiket a kormány nem tudna független bíróság előtt bizonyítani, de minek, ha a bizonyítást úgyis pótolja a hangerő.”

Békesi László: HABEMUS PAPAM!

„Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy gyorsan változó világunkban miért tekint várakozással az új pápa tevékenységére nemcsak 1,4 milliárd katolikus, hanem az egész világ. Hiszen nem áll a pápa rendelkezésére gazdasági és politikai hatalom, hatalmas birodalom, nincsenek hadra fogható hadosztályai, hadserege nem rendelkezik atomarzenállal, űrkutatási eszközökkel. Sztálin még gúnyosan és cinikusan reagálhatott XII. Pius pápa elítélő fellépésére, mondván: hány hadosztálya van a pápának?!

A pápa ugyanis megkerülhetetlen, a modern világban az egyetlen szellemi és erkölcsi autoritás. Morális tekintély, erkölcsi iránytű, aki irányt mutat, kapaszkodót ad, közvetít, és egyben értékel, minősít is. Véleménye megkerülhetetlen, figyel rá a világ.

XIV. Leó pápa első beszédeiben, üzeneteiben békét és igazságosságot hirdetett. Olyan értékeket, amelyek fájóan hiányoznak mai világunkból.

Azért, hogy ne csak általános elvek és értékek számbavételével közelítsem az új pápa hitvallását, megpróbálom felvázolni az állam és az egyház viszonyáról alkotott és eddig megismerhető nézeteit.

Kiáll az egyház szellemi, anyagi és jogi függetlensége mellett, fellép az állam és egyház összefonódása, szimbiózisa ellen.

Elítéli a „politikai kereszténységet”, a keresztény értékekre hivatkozó farizeus, hazug politikát, hatalmi berendezkedést.

Bírálja a kollaboráns egyházakat, elfogadhatatlannak tartja, hogy anyagi javakért, a világi hatalomból való részesedésért az egyház a politikai hatalom, az állam szolgálólányává váljék. Ugyanígy elítéli, ha az állam pedig a keresztény értékek paravánja mögé bújva próbálja elrejteni bűneit. Ebből talán a magyar katolikus egyháznak és a jelenlegi rezsimnek is le kellene vonnia a konzekvenciákat.

Azt hiszem, talán a sok bizonytalanság ellenére is van okunk a bizakodásra, a reményre: a bíborosi konklávé jó döntést hozott a Sixtus-kápolnában.”

Lipovecz Iván: Vaku

„Teheránban azt mondják: a centrifugák ugyan megrongálódtak, de a dúsított urán már nincs Fordóban, korábban elvitték onnan. Vagy igaz, vagy sem, biztosat Washingtonban sem tudnak. A titkosszolgálat kételkedik, Trump magabiztos. Az izraeli–iráni tűzszünetet megkötötték, Amerika pedig úgy tesz, mintha semmi köze sem lenne az egészhez.

És Magyarország? Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes 2017-ben Teheránba utazott, és ott aláírta a magyar–iráni atommegállapodást. Hogy a szöveg pontosan mit tartalmaz, azt az illetékeseknek azóta sem sikerült nyilvánosságra hozniuk. Az viszont tény, hogy amikor Oláh Lajos DK-képviselő tavaly rákérdezett a dologra, az Energiaügyi Minisztériumtól azt a választ kapta, hogy a megállapodásban írottakból semmi sem valósult meg. Remek diplomáciai teljesítmény. De még mindig jobb, mint hogy a 2005–2013 között volt iráni elnök, Mahmud Ahmadinezsád kilenc hónapon belül másodszor furikázik rendőri díszkísérettel Budapesten, ami akkor sem ideális, ha állítólag izraeli–iráni titkos tárgyalás fonalát szövögeti. Ebből az egészből jobb lenne kimaradni, mint ahogyan 2003-ban is jobb lett volna. Akkor megúsztuk, hogy nem rajtunk verték el a port ‒ de másokon sajnos igen.”

Jeszenszky Géza: Magyar–román mérleghinta

„Az úzvölgyi magyar katonák (lehetett köztük román nemzetiségű is) sírjait meggyalázó, az erdélyi magyarok ellen gyűlöletet szító George Simion államelnökké választásának az esélye tényleg félreverte az erdélyi és partiumi magyar harangokat. Az RMDSZ egyértelműen kiállt a Nyugat mellett elkötelezett, liberális felfogású Nicușor Dan elnökjelölt mellett, és a hatalmas veszélyt megértve az erdélyi magyarság nagy tömegben szavazott rá, figyelmen kívül hagyva Orbán miniszterelnök egyértelmű kívánságát. Még csak nem is mondták „a kisebbik rossz” -nak. Meg is lett az eredmény: egy magyar miniszterelnök-helyettes és három magyar miniszter az új román kormányban.

Persze Dan győzelme nem valósulhatott volna meg a románok jelentős többségének szavazata nélkül. Megértették, hogy egy Simion–Georgescu páros, az AUR győzelme elfordulást jelentett volna a Románia területi épségét is garantáló NATO-tól, a külföldi munkavállalást lehetővé tevő és a jólét lehetőségét biztosító Európai Uniótól. Mindenekelőtt pedig annak a nemzetközi súlynak az elveszítését, amit szerencsével és okos helyezkedéssel Románia az elmúlt százötven évben, kivált az elmúlt öt évben magának megszerzett. A mérleghintán Románia – jó milliós magyar lakosságával – stabilan fönt van a levegőben, Magyarország pedig lent, a gödörben. Az Európai Unió elveinek és értékeinek a betartásával e két ország, a libikókáról leszállva, történelmükben először, egymás jó szomszédai, riválisok helyett szövetségesek lehetnek.”

The post Magyar–román mérleghinta first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu