Közel egy éve foglalta el a miniszterelnöki hivatalt Keir Starmer, miután a brit Munkáspárt több mint 170 mandátumos többséget szerzett a választáson, ezzel legyőzve az akkor több mint tizennégy éve hatalmon lévő Konzervatív Pártot. A kimagasló mandátumarány persze sokkal inkább a brit választási rendszer sajátosságaiból, semmint Starmer vagy épp a baloldal tömeges társadalmi támogatottságából fakadt.

Az új kormány hivatalba lépésétől kezdve súlyos költségvetési problémákkal, stagnáló gazdasággal, az elmúlt évek tömeges bevándorlásából adódó társadalmi feszültségekkel és egy igen turbulens nemzetközi környezettel szembesült.

A Starmer-kormány által bejelentett megszorítások okozta népszerűségvesztést a részleges külpolitikai sikerek sem tudták visszafordítani, a szociális juttatások tervezett megnyirbálása pedig a Munkáspárton belül is komoly szakadást eredményezett. A bukdácsolásnak nem a szokásos kihívó Konzervatív Párt, hanem a brexit szülőatyjaként is ismert Nigel Farage és az általa vezetett Reform UK lett a fő nyertese, az Egyesült Királyság több évszázados kétpárti struktúrája pedig végleg felbomlani látszik.

Rossz hangulat

A frissen megválasztott munkáspárti kormány első hónapjai igen rossz hangulatban teltek. Augusztusban zavargások söpörtek végig számos észak-angliai városban, miután a ruandai származású Axel Rudakubana három kiskorú lánnyal végzett, többeket pedig megsebesített egy Southportban rendezett, gyermekeknek szóló táncos rendezvényen. A radikális jobboldal által tematizált történések hamar idegenellenes erőszakba torkollottak, a brit rendőrség pedig közel 1300 személyt tartóztatott le. Bár az erőszakos fellépést a politikai paletta minden pártja egységesen elítélte, az események ismét felszínre hozták a tömeges bevándorlás következményeiről folytatott évtizedes vitákat.

A rázós első hónapokat októberben az új kancellár (a brit rendszerben a pénzügyminiszter megfelelője), Rachel Reeves megszorítócsomagja követte. Reeves rendre a konzervatívok által hátrahagyott költségvetési fekete lyukat okolta az általa szükségesnek vélt intézkedésekért. Ezzel együtt 40 milliárd fontos értékével az adóemelés közel harmincéves rekordot döntött, illetve tovább növelte a brit gazdaság történelmi magasságokban járó adóterhelését. A társadalombiztosítási járulék emelése komoly aggályokat vetett fel a foglalkoztatásra gyakorolt negatív hatásai miatt, míg a mezőgazdasági termelőeszközök adóztatásának kibővítése gazdatüntetések sorához vezetett, melyeken az ellenzék politikusainak jelentős része részt vett számos híresség (többek közt a Top Gearből ismert Jeremy Clarkson) mellett.

Mindeközben a helyzetet a gazdaság gyenge teljesítménye is súlyosbította. A 2024-es év második félévében

a brit gazdasági növekedés gyakorlatilag nulla volt,

és a képet az idei első negyedév 0,7 százalékos növekedése sem tudta érdemben javítani (különösen, hogy az elemzői várakozások jóval borúsabbak az év hátralévő részére). Ezzel párhuzamosan az idén az infláció is magasabb a vártnál, májusban 3,4 százalékra rúgott, ami jócskán meghaladja a brit jegybank 2 százalékos célját. Aligha meglepő, hogy a kormányváltás óta mind a fogyasztói, mind az üzleti bizalmi indexek csökkentek, a kilátások továbbra is negatívak.

Arcvesztés

Starmer kormányának megítélését az is rontja, hogy baloldali kormányoktól szokatlan módon a megszorítások keretében több alkalommal kísérletet tett a szociális juttatások megnyirbálására.

The post Rossz hangulatban telt az új brit kormány első éve – a kilátások pedig csak borúsabbak first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu